Kaszab Zoltán: Álljunk ki Sulyok Tamás és a köztársasági elnöki hivatal mellett!
Legyünk ott minél többen a vasárnapi szimpátiatüntetésen.
Amikor megláttam, hogy június 7-ére egy, az államfő és a többi, Magyar Péter által megfenyegetett közjogi méltóság mellett megmozdulás szerveződik, magam is kétségeket fogalmaztam meg. A legfőbb dilemmám arról szólt, hogy vajon kell-e egy alig 4 hete hivatalban lévő kormány döntései ellen máris tüntetést szervezni. Nem infláljuk-e el ezt a tiltakozási formát a későbbiekre azzal, ha máris kiállunk és hallatjuk a hangunkat? Végül arra jutottam, hogy ez most egy olyan helyzet, amikor nagyon is meg kell mutatni, hogy mennyien vagyunk. Meg kell mutatni, hogy nem hagyjuk magunkat.
Mert most alapvetően nem az új kormány egyik intézkedésének a kritikájáról van szó, hanem arról, hogy meddig hagyjuk, hogy egy hatalom elmenjen.
És ez még csak nem is Sulyok Tamásról szól, hanem magáról a demokráciáról, az intézményeinkbe vetett hitről. Magyar Péter ugyanis azzal, hogy el akarja mozdítani az előző Országgyűlés által kinevezett köztársasági elnököt, valójában egy alkotmányos válságot idéz elő. Két szempontból is. Egyrészt azért, mert ha ez sikerül és ráadásul nemcsak az államfő, hanem az Alkotmánybíróság, az NMHH és a Kúria elnöke, valamint a legfőbb ügyész is távozik, az alapvetően rengeti meg az ezekbe az intézményekbe vetett hitet. Mert ha egy új vezetőt kinevez a jelenlegi kétharmad, vajon neki milyen garanciái lesznek arra, hogy ha egy, a kormánynak vagy személyesen Magyar Péternek nem tetsző döntést hoz, nem váltják le őt is?
Innentől kezdve tehát akarva-akaratlanul minden közjogi méltóság minden egyes döntése során azt figyelné, hogy vajon a hatalomnak tetszik-e a lépése.
És ez még mindig a kisebbik baj azzal, amit látunk. A nagyobb az, hogy Sulyok Tamást az előző Országgyűlés 2/3-os többsége választotta köztársasági elnökké. Egy olyan parlamenti többség, amely mögött a megválasztásakor egy valós társadalmi támogatottság állt, és amelyet 4 évre választottak meg a választók. Persze, értem Magyar Péter logikáját és rendszerváltásról szőtt narratíva építési terveit. De a jelenlegi államfőt legitim körülmények között hozott döntéssel, egy legitim módon megválasztott parlament emelte a székébe.
Ha leváltják, azzal nemcsak az államfői hivatalt, hanem a mindenkori parlamentek döntési jogkörét és választóktól kapott felhatalmazását kérdőjelezik meg.
Kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy ha a Tisza ezt megteszi, bármit megtehet. Márpedig ez nem így van. Sokan épp azt vetették a Fidesz és Orbán Viktor szemére az elmúlt években, hogy egy olyan rendszert épített ki, amelyben semmilyen gátja nem volt a hatalmának. Még ha ennek a vádnak van is valamiféle valóságalapja, az érv lehet arra, hogy most más csinálja ugyanezt?
Nem gondolom, hogy akik a Tiszára szavaztak, azok a gőgre vagy az önkény irányába tett lépésekre voksoltak. Mert bár elsőre ez túlzásnak tűnik, valójában erről van szó. Az elmúlt 36 évben ugyanis a köztársasági elnökök vagy kitöltötték a hivatalukat, vagy önként mondtak le. Olyan még nem fordult elő, hogy egy kormány szánt szándékkal távolítsa el az államfőt a hivatalából. És ennek most sem szabad megtörténnie. Lehet nem szeretni, sőt lehet utálni és kritizálni is Sulyok Tamást, de eltávolításával a Tisza olyan vörös vonalat lépne át már a kormányzása elején, amit nem szabad hagyni.
Éppen ezért legyünk ott vasárnap 16 órakor a Sándor-palotánál, hogy még időben tiltakozhassunk az önkény csírája ellen!
Vezetőkép: MTI/Kiss Gábor
