Mikor és hogyan szükséges kezelni a miómát?

A nőgyógyászati mióma, vagy méhizomdaganat nagyon gyakori, jóindulatú elváltozás a méh izomfalában. Sok nőnél semmilyen panaszt nem okoz, ezért nem minden mióma igényel beavatkozást. A kezelés, esetleges eltávolítás számos további szemponttól függően lehet szükséges. Ezeket a szempontokat mutatta be dr. Józan Gyöngyi, a Nőgyógyászati Központ – Prima Medica nőgyógyásza, sebész, aki a lehetőségekről is beszélt.

A mióma leggyakrabban nem okoz tünetet

A mióma a méh izomrétegéből kialakuló jóindulatú daganat, amely hormonfüggő elváltozásnak számít.

Kialakulásában és növekedésében kiemelt szerepe van az ösztrogénnek, ezért elsősorban a fogamzóképes korú nőknél fordul elő gyakrabban, különösen ösztrogéndominancia esetén.

Pubertás előtt és a menopauza után ritkán mutatható ki mióma, mivel ezekben az életszakaszokban alacsonyabb az ösztrogénszint.

A miómával élő nők jelentős részénél semmilyen panasz nem jelentkezik, így az elváltozás sokszor csak rutin nőgyógyászati vizsgálat során derül ki. Amennyiben tüneteket okoz, azok típusa és súlyossága elsősorban a mióma méretétől, elhelyezkedésétől és az esetleges szövődményektől függhet.

Ritkább esetekben a növekvő mióma nyomhatja a környező ereket is, ami akár trombózis kialakulásához vezethet. Terhesség és szülés során szintén okozhat komplikációkat, például fekvési rendellenességet, a magzat beilleszkedési problémáit vagy gyenge méhösszehúzódásokat. Bár nagyon ritkán fordul elő, a miómagöbök rosszindulatú daganattá, úgynevezett leiomyosarcomává is átalakulhatnak, amely már speciális onkológiai kezelést igényel.

Mikor szükséges kezelni a miómát?

„Ha a nőgyógyászati vizsgálattal, hüvelyi ultrahanggal és szükség esetén MRI-vel vagy méhtükrözéssel igazolódott a mióma jelenléte, a pontos kezelési tervet az egyéni helyzet alapján állítjuk fel” – ismerteti dr. Józan Gyöngyi, a Nőgyógyászati Központ – Prima Medica nőgyógyásza, sebész.

Tünetmentes, kisebb miómáknál gyakran elegendő a rendszeres nőgyógyászati kontroll és ultrahangos követés.

Az is megfigyelhető, hogy a menopauza után a miómák gyakran maguktól zsugorodnak. Ám bizonyos esetekben megfontolandó a kezelés, ha a mióma mégis tüneteket, panaszokat okoz. Ez lehet például az erős vagy elhúzódó menstruációs vérzés, a vérszegénység, a kismedencei fájdalom vagy nyomásérzés, a gyakori vizelés vagy székrekedés, vagy ha a mióma meddőséggel, vetéléssel hozható összefüggésbe. Ugyancsak szükséges lehet a kezelés, ha gyorsan növekszik vagy felmerül rosszindulatú elváltozás gyanúja.

A kezelés maga attól függ, mekkora a mióma, hol helyezkedik el, milyen gyorsan növekszik, okoz-e tüneteket, tervez-e a páciens terhességet, illetve mennyi idős a beteg.

A kezelés lehetőségei: gyógyszertől a műtétig

Gyógyszeres kezelés

A gyógyszerekkel a cél többnyire a tünetek csökkentése, nem feltétlenül a mióma eltüntetése. Az adott tünetet megcélozva a nőgyógyász elrendelhet többek közt hormonális fogamzásgátlót, progeszteron tartalmú spirált, vérzéscsökkentő gyógyszereket, illetve akár GnRH-analógokat is, amelyek átmenetileg csökkentik a mióma méretét.

Műtét vagy beavatkozás

Mióma eltávolítása (myomectomia): ezzel a módszerrel a miómát távolítják el, a méh megmarad. Gyakran ez a választandó módszer, ha a beteg szeretne később gyermeket, vagy ha csak kevés, jól hozzáférhető mióma van. Az eltávolítás módja mindig egyéntől és helyzettől függ, lehet hiszteroszkópos (méhtükrözéssel összekötött eltávolítás), laparoszkópos vagy hasi műtét általi.

Méhartéria embolizáció

Ez egy radiológiai beavatkozás, amely során elzárják a miómát tápláló ereket, így az összezsugorodik.

Méheltávolítás (hysterectomia)

Itt végleges megoldásról van szó, főleg nagyon nagy, sok panaszt okozó vagy többször kiújuló miómák esetén, ha már nem tervez terhességet a páciens.

Dióhéjban

Ha valaki miómára gyanakszik, érdemes mielőbb nőgyógyászhoz fordulnia, mert a korai felismerés segíthet megelőzni a súlyosabb panaszokat és szövődményeket. Bár a mióma jóindulatú elváltozás, de okozhat komolyabb panaszokat, akár termékenységi problémákat is. A nőgyógyászati vizsgálat és az ultrahang pontos képet ad a mióma méretéről, elhelyezkedéséről és állapotáról, így személyre szabott kezelési terv alakítható ki. A rendszeres kontroll különösen fontos, mert egyes esetekben a mióma gyors növekedése vagy ritka szövődményei további beavatkozást tehetnek szükségessé.

Vezetőkép forrása: Pixabay