Literáty Zoltán a pénz és az egyház kapcsolatáról – „Az adakozás mértéke a szív”

Literáty Zoltán, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának dékánja és érdligeti lelkipásztor szerint az egyház anyagi kérdéseit indulatok helyett tudományos alapossággal és történelmi-teológiai mélységgel kell vizsgálni. Ezt a megközelítést képviseli a Dunamelléki Református Egyházkerület Pénz és egyház című tanulmánykötete, amelynek szerkesztője és társszerzője – olvasható a Református Egyház hivatalos oldalán megjelent interjúban.

„Régóta formálódott bennem az igény, hogy erről a témáról megalapozott és indulatoktól mentes, tudományos elvárásoknak megfelelő információkat ismerhessek meg… hiányzott az összefüggések megalapozottsága” – fogalmaz a reformatus.hu-nak adott interjúban.

Történelmi háttér: vagyonelvétel és következmények

Literáty Zoltán rámutat a múltbeli törésekre. A második világháború előtt az egyházak gazdasági önállóságát elsősorban saját vagyonuk – földbirtokok és épületingatlanok – biztosította. Ezt a rendszert a kommunista hatalom radikálisan felszámolta.

Ahogy Rigó Róbert kiváló tanulmánya pontosan rámutat, a háború után a kommunista rendszer elvágta a saját vagyonától, az intézményrendszerét is elvették, a gazdagabb és így nagyobb adakozásra képes társadalmi osztályokat pedig – a birtokos parasztoktól a vállalkozókon át az arisztokratákig – kiiktatták.”

Hozzáteszi, hogy a földosztás is megtévesztés volt: „Fedor Tibornál olvashatunk erről, miszerint ez is egy nagyarányú megtévesztés volt, hiszen nemsokára mindenkitől, az újdonsült törpebirtokosoktól is elvették a földjüket.”

A rendszerváltás után sok intézményt visszakaptak az egyházak, de a korábbi vagyoni helyzetet nem rekonstruálták teljes mértékben. Ezért is jogos a közfeladatokat ellátó egyházi intézmények állami normatív támogatása – hangsúlyozza a dékán, egyetértve Balog Zoltán püspökkel és más egyházvezetőkkel.

Gyülekezeti önfenntartás és intézmények

Literáty Zoltán szerint a gyülekezeti önfenntartás erősítése és az adakozás növelése kulcskérdés, ugyanakkor az intézmények fenntartása más dimenzió:

„A gyülekezeti önfenntartás általános elérése az egyik legfontosabb célunk, emellett viszont az intézmények állami normatív támogatását a gyülekezetek nem tudják magukra vállalni, és nem is kell nekik. Hiszen ott ezekben az iskolákban, szeretetotthonokban, kórházakban közfeladatot látunk el. Márpedig minden óvodásnak és diáknak, betegnek és idősotthoni ellátottnak – függetlenül attól, hogy állami vagy egyházi intézmény látja-e el – állampolgári jog alapján jár az ellátás vagy oktatás.”

Saját példájával, az Érdligeti Református Óvodával illusztrálja a társadalmi igényt: hatcsoportos óvodájukba nagy túljelentkezés van, és a szülők önkéntes adományokkal is támogatják. Az egyházi intézmények többletértéke a lelkiség, a közösség és a biztonság iránti vágy, amit sok szekuláris családból érkező szülő is keres.

Ajánlás a párbeszédhez

Literáty Zoltán szerint a téma túlfűtöttsége a közéletben érthető, de a megoldás a transzparencia, a felelősségteljes gazdálkodás és a tények ismerete. Javaslata egyszerű:

Csak azt tudom javasolni, hogy olvassák el minél többen ezt a könyvet, és akkor nagyobb az esély, hogy a túlfűtöttség helyett a normális párbeszéd medrébe kerüljön az eszmecsere.”

Literáty Zoltán ajánlása: olvassák el minél többen a kötetet, hogy a túlfűtött viták helyett tények alapján folyhasson a párbeszéd.

A teljes interjú Literáty Zoltánnal a reformatus.hu oldalán olvasható, ide kattintva.

Forrás: reformatus.hu Vezetőkép: Literáty Zoltán, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának dékánja, az érdligeti egyházközség lelkipásztora Fotó: Parokia.hu/Vargosz