A hit őrzi az emlékeinket – húsvéti üzenet a léleknek és az elmének
Pár nappal ezelőtt egy bentlakásos idősotthonban jártam, és ott üldögélve megerősödött bennem egy gondolat: a hit nem egyszerű lélek-kapaszkodó. Az emberi életet gyakran különböző fordulópontok és válságok kísérik. A pszichológusok ma már beszélnek negyedéleti válságról a húszas éveink közepén, életközepi válságról a negyvenes-ötvenes éveinkben, sőt kapuzárási pánikról is. Kevésbé emlegetett azonban az életvégi válság: az az időszak, amikor az ember szembesül a mulandósággal, az emlékek halványulásával, vagy akár a demencia fenyegetésével. Éppen ezért különösen érdekes, hogy a hit és a vallásgyakorlat sok ember számára ebben az életszakaszban egyre fontosabbá válik.
A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe: közeledtével a feltámadás, az új kezdet és a remény örömhírére készülünk. Ezek a napok segítik a hit gyakorlását, a múltra való emlékezést, hiszen az ima, a közösség, az ünnepek ritmusa nemcsak a léleknek ad kapaszkodót, hanem az elmét is mozgásban tartja. A Biblia maga is hangsúlyozza az emlékek fontosságát:
„És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr…” (5 Mózes 8:2)
Az élő hit kapcsolat Istennel, egymással és saját történetünkkel. Érdekes módon a modern tudomány is kezd felfigyelni erre az összefüggésre. Több kutatás szerint a vallásgyakorlat – például az ima vagy a közösségi élet – összefügghet a kognitív hanyatlás lassabb ütemével. Egy idős embereket vizsgáló tanulmány például azt állította, hogy azoknál, akik rendszeresen imádkoztak, kevesebb viselkedési zavar és jobb mentális állapot mutatkozott. A kutatók szerint az ima egyszerre jelenthet szellemi aktivitást, érzelmi feldolgozást és lelki megnyugvást. Természetesen a hit nem gyógyszer a demencia ellen, de erős kapaszkodó lehet: közösséget és reményt ad, olyan emlékeket őrizhet, amelyek gyakran még akkor is megmaradnak, amikor más emlékek már elhalványulnak. Nem véletlen, hogy sok idős ember, bár demenciával küzd, hibátlanul mondja el a régi imákat, és énekli a keresztény énekeket.
Húsvét ünnepe az emlékezés ünnepe. A keresztények újra és újra felidézik Jézus szenvedéstörténetét, a csendet, majd a feltámadás örömét. Ez olyan történet, amely generációkon átívelve formálja az emberek gondolkodását és reményét.
Talán mert vannak emlékek, amelyeket nemcsak az agy, hanem a hit is őriz.
Kereskedő Emőke,
szociális lelkigondozó, teológus
www.kereskedoemoke.hu
Vezetőkép: illusztráció. Forrás: Freepik
