Végrehajtói felszólítást kapott Fejes Rudolf Anzelm apát

Nyolc napot adtak Fejes Rudolf Anzelm apátnak a nagyváradi premontrei rendház elhagyására, különben február 23-án 10 órakor hatósági segédlettel kilakoltatják – közölte csütörtökön az apát szolidaritásra szólítva mindenkit.

A nagyváradi bíróság január 29-én döntött Fejes Rudolf Anzelm premontrei apát, váradhegyfoki prépost-prelátus kilakoltatásáról. A kilakoltatás annak ellenére végrehajtandó, hogy az alapfokú ítélet megfellebbezhető, valamint a bíróság elfogadta az apát által megfogalmazott alkotmányossági kifogást.

Fejes Rudolf Anzelm a Váradhegyfoki Premontrei Prépostság Facebook-oldalán közzétett csütörtöki közleményében azt írta: szerdán kapta kézhez az ügyében eljáró végrehajtó, Moza Gheorghe Sorin felszólítását. Ebben február 23-án 10 óráig kapott haladékot arra, hogy elhagyja a premontrei rendházat, különben hatósági segédlettel kilakoltatják.

A felszólítás szerint az apátnak a kilakoltatás költségeit is ki kell fizetnie, összesen 3 121 lejt (230 ezer forintot). A végrehajtó azt is kéri, hogy készítsen leltárt a javairól, majd jelenjen meg az irodájában és tegyen írásos nyilatkozatot.

„Én premontrei örökfogadalmas szerzetes vagyok. Prépost-prelátusként a váradhegyfoki premontrei prépostság rendházában lakom és szolgálok, a templom közvetlen közelségében”

Hirdetés

– írta Fejes Rudolf Anzelm, indoklásként, hogy miért nem távolítható el magánemberként a rendházból. Hozzátette:

a rendház és a templom együtt a rendi élet rendeltetési helye. „Ha ebből kiszakítanak, nem egyszerűen »lakhatást« veszítek, hanem a szolgálat és a szerzetesi folytonosság feltételeit akarják elvágni”

– fogalmazott.

Fejes Rudolf Anzelm közleményében „felelős szolidaritást”, jogi és nyilvános képviselethez kapcsolatot, valamint anyagi segítséget is kért, „hogy a védekezés és a mindennapi szolgálat feltételei ne legyenek elvágva.”

„Ne engedjék, hogy ezt csendben elintézzék”

– írta, közölve, hogy a prépostság bankszámlái zárolva vannak. Hangsúlyozta: „most kimondani és felvállalni, ami történik, mert később már könnyű lesz azt mondani: „sajnáljuk, de már nincs mit tenni””.

Fejes Rudolf Anzelm a Krónika közéleti portálnak csütörtökön úgy nyilatkozott, hogy megfellebbezi a nagyváradi bíróság ítéletét. Hangsúlyozta, „hivatásánál fogva” nem hagyhatja el a premontrei rendház épületét, munkaszerződése köti oda. „A helyzet az, hogy az önkormányzat fordítva ül a lovon, mert a prépostságot kellett volna kilakoltatni, nem engem, és akkor a prépostsággal együtt nyilván mentem volna én is” – fogalmazott.

A végrehajtói felszólításban álló határidő kapcsán közölte: addig még sok minden történhet, nem gondolta át, miként jár majd el, de nem kívánja feladni a küzdelmet.

A nagyváradi önkormányzat tavaly májusban küldött kilakoltatási végzést Fejes Rudolf Anzelmnek, amelyben felszólította, hogy hagyja el a premontrei rendházat, mivel azt a város tulajdonának tekintik, és az egykori premontrei gimnázium, a jelenlegi Mihai Eminescu Főgimnázium épületével együtt fel akarják újítani. Mivel az apát nem tett eleget a felszólításnak, az önkormányzat bírósághoz fordult, a nagyváradi bíróság pedig múlt csütörtökön a kilakoltatásáról döntött.

A rendfőnök korábban a Krónikának nyilatkozva leszögezte, hogy az ingatlan a premontrei rend tulajdonában van a legfelsőbb bíróságon született ítélet nyomán.

Cristian Popescu, a nagyváradi polgármesteri hivatal ingatlanügyi osztályának helyettes ügyvezető igazgatója ezzel szemben a portálnak azt mondta, hogy a kilakoltatás tárgyát képező, az apát által használt öt helyiség – a kolostor termei – azonos helyrajzi számmal rendelkeznek, mint a rendház melletti egykori premontrei gimnázium, amely szerintük az önkormányzat tulajdona. Hangsúlyozta: létezik egy bírósági ítélet, miszerint az egykori premontrei gimnázium épülete a város tulajdona, az apát azonban ezt a bírósági döntést nem hajlandó elismerni.

A premontrei rend az elmúlt évtizedekben perek tucatjait indította a román állam és intézményei ellen annak érdekében, hogy visszaszerezze nagyváradi ingatlanvagyonát, mely több reprezentatív nagyváradi és félixfürdői épületből, valamint mintegy 1100 hektár földterületből állt.

Az egyházi ingatlanok restitúciós bizottsága korábban arra hivatkozva tagadta meg a rend egykori nagyváradi iskolájának a visszaszolgáltatását, hogy a telekkönyv szerint az épület már 1936-tól a román államé volt, így nem illetékesek dönteni, mivel csak a kommunizmus idején elkobzott ingatlanokkal hivatottak foglalkozni.

Fejes Rudolf Anzelm korábbi, az ügy jogi hátterét ismertető közleményében azt írta:

az 1936-ban Onisifor Ghibu által a román állam nevére elvégzett telekkönyvi átírást a rend bíróságon megfellebbezte, és mivel a pert nem tárgyalták le – a bíróság szerint elveszett a dosszié -, nem tekinthető törvényesnek. Továbbá azt is állítja, hogy a gimnáziumi rész államosítását 1949-ben bejegyezték a telekönyvbe, így a restitúciós törvény alapján visszaigényelhető az épület.

Közölte: a nagyváradi polgármesteri hivatal a prépostság tudtán kívül újabb bírósági perrel kitöröltette az államosítást a telekkönyvből és egy nem jogerős bejegyzésre állította vissza a jogállapotot, majd elkezdte kataszterileg feldarabolni az ingatlan épületeit, udvarait és külön telekkönyvi betétekbe áttelekkönyvezni a saját nevére. Szerinte később ezekre hivatkozva küldték a kilakoltatási végzést is.

Vezetőkép: Fejes Rudolf Anzelm nagyváradi premontrei apát. Fotó: Bihari Napló/Alexandru Nițescu