Budapest elveszett tetődíszei – A Palatinusz Strandfürdő vendéglője
A Margit-sziget ikonikus létesítménye, a Palatinusz Strandfürdő nevét József nádor után kapta, aki 1796 és 1847 között birtokolta a területet. A szigetet a budapestiek ekkoriban József-, Nádor- és Palatinus-szigetként is emlegették.
A fürdő létesítésének gondolata először a századfordulón, majd az 1910-es években merült fel, amikor a Fővárosi Közmunkák Tanácsa megvásárolta a szigetet a nádor örököseitől, és koncessziót adott a Szent Margitsziget Gyógyfürdő Részvénytársaságnak. A korábbi gyógyfürdőt ekkor felújították, és egy világszínvonalú, amerikai mintára készült élménystrand kialakítását tűzték ki célul. A tervek a Tanácsköztársaság idején valósultak meg: 1919 júliusában megnyílt az első szabadtéri fürdő a Margit-szigeten. Bár még hiányzott a medencék betonozott alja, és az öltözködést egyszerű fabódék biztosították, a fővárosi közönség lelkesen fogadta az újdonságot. 
A kezdetleges állapotú strand hamar balesetveszélyessé vált, így 1920-ban bezárták. Az új, immár korszerűbb Palatinusz Strandfürdőt 1921 augusztusában adták át, három medencével, öltözőszekrényekkel és fürdőruha-kölcsönzővel. A fürdő gyorsan a budapesti középosztály kedvelt pihenőhelyévé vált, 4–5 ezer fő befogadására alkalmas kapacitásával. A terveket Arvé Károly és Nagy Márton készítették. A fából emelt főépület a mostanitól északra épült fel, középső és kétoldali tornyokkal tagolt tetőzete a monarchia kori fürdőépítészet stílusát idézte. A fürdő 70 ezer négyzetméteres területe és az 5000 négyzetméteres vízfelület Európa egyik legnagyobb szabadtéri strandjává emelte. A medencéket a Margit-sziget mélyéről feltörő termálvíz táplálta, amelyet Zsigmondy Vilmos 1867-ben fúrt kutakból vezettek ide. 
A strand Buda felé eső oldalán, a nagymedence és a Duna között állt a vendéglő, amely a főépülethez illeszkedő stílusban épült. Karakteres megjelenését a két henger alakú, zsindelytetős torony adta, amelyeket zászlórudak és kilátópontok zártak le. Az északi oldalon a női, a délin a férfi öltözők kaptak helyet, a tornyok emeletén pedig mellékhelyiségeket alakítottak ki. A két tornyot egy nyitott, pavilonos épületszárny kötötte össze, kétoldalt kőkorlátos lépcső vezetett fel a felső szintre. Az alsó részen kapott helyet a konyha és az étterem, az emeleti teraszon pergola és napernyők biztosították az árnyékot. Hétvégenként élőzene szórakoztatta a vendégeket, a pavilon előtt napernyős kerthelyiség terült el. 
1936-ra az eredeti fa főépület elavult: statikailag meggyengült, és nem tudta kiszolgálni a megnövekedett igényeket. A főváros pályázatot írt ki egy új, korszerű fürdő kialakítására, amelyre 37 pályamű érkezett. A nyertes tervet Janáky István és ifj. Masirevich György készítette el, akik érzékenyen kezelték a terep szintkülönbségeit, váltogatták a napos és árnyékos részeket, és megőrizték a sziget parkjellegét. Az új, modern fürdőépületet 1937 májusában adták át, az eredeti főépülettől délebbre. A dísszökőkutat is áthelyezték, az egymás mellé épített medencék építészeti középpontjába. A Bauhaus stílusú épület főbejárata oszlopcsarnokon keresztül nyílt. Az előcsarnok falát Pekáry István freskója díszítette, amely Ady Endre A Dál-kisasszonyok násza című versének hangulatát idézte meg. A két oldalszárnyban kaptak helyet a férfi és női öltözők, felettük napozóteraszokat alakítottak ki. A háromszintes épületben összesen 600 kabin, 2000 szekrényes öltöző, valamint alagsori zsákos öltözőrendszer várta a látogatókat. A medencékhez csigalépcsők vezettek.
A Palatinus ebben az időszakban Európa legnagyobb strandmedencéjével büszkélkedhetett: 44 méter széles és 140 méter hosszú volt. Északi részén egy díszes ornamentikával rendelkező szökőkút épült, amely közvetlen összeköttetésben állt a medencével. A régi termálmedencét kétszeresére bővítették, fölé oszlopokon nyugvó árnyékoló lemezeket helyeztek. A fürdő egyik legnagyobb attrakciója a hullámmedence lett, amelynek mozaikdíszítését Bálint Endre szürrealista stílusban készítette. A hullámgépház teteje színpadként is szolgált, a félóránként induló hullámszerkezet működését harang jelezte. Az új fürdő felépítésével együtt elbontották a régi fa főépületet és a vendéglő épülete karakteres tornyait is, mert azok nem illeszkedtek a modern stílushoz. A kőből épült elemek azonban megmaradtak, és továbbra is a korábbi funkciókat szolgálták ki, immár modernebb, letisztultabb formában. 
A környezet is megújult: a homokos részeket pázsittal borították, kővel burkolt sétányokat alakítottak ki, és kiemelt figyelmet fordítottak a természetes növényzet megőrzésére. A strand nyugati oldalán kosaras uszodát hoztak létre – egy vízbe süllyesztett, rácsos szerkezettel határolt fürdőt, amely lehetővé tette a természetes vízben való fürdést anélkül, hogy a fürdőzőket a folyó sodrása vagy az uszadék veszélyeztette volna. Az uszodát egy alagút kötötte össze a fürdő területével, amely a vendéglő mellől indult. A strand elérését hajóállomással és új buszjáratokkal is segítették. 
A második világháború idején, 1944–45-ben a Margit-sziget stratégiai fontosságú hadszíntérré vált. A Duna jeges vízén átkelő szovjet csapatok partraszállással támadták a szigeten állomásozó német és magyar egységeket, a harcok pedig súlyos károkat okoztak a strand épületeiben. A helyreállítás csak 1958-ra fejeződött be. A vendéglő épülete eredeti arculata ekkor újabb veszteséget szenvedett: az emeleti teraszról eltűntek a pergolák, a kőkorlátokat bevakolták, és a homlokzatra felkerültek az állami étkeztetés vállalati feliratai, amelyek már nem a polgárság, hanem a munkásosztály kiszolgálására utaltak: étel, ital, söröző. 
Az 1965 és 1975 közötti időszakban újabb átalakítások zajlottak: a medencék mettlachi-lapokat kaptak, a női öltözőket korszerűsítették, új zuhanyzók és napozóterületek épültek, játszótereket, sportpályákat és lugasokat alakítottak ki. Az egykori vendéglő az átalakítás erdményeként gyakorlatilag felismerhetetlenné vált: megjelenése a Balaton-parti büfék világát idézte, a hely szelleméhez méltatlan módon. A neve is megváltozott – Palaterasz lett belőle. 
2002-ben megkezdődött a strand korszerűsítése: új vízforgató és -szűrő rendszerek kerültek beépítésre, a nagymedencét három részre osztották (úszó-, élmény- és strandmedencére), új látványelemek – sodrófolyosó, buzgár, nyakzuhany – kerültek kialakításra. 2013-ban a termálmedence új csúszdákkal bővült. A 2010-es években átfogó rekonstrukció kezdődött, amely 2017-ben zárult le. Felújították az öltöző- és fogadóépületet, téliesítették a szolgáltatásokat, kialakították a fedett fürdőrészt, újraalkották a második világháborúban megsemmisült Pekáry-falképet. 
A vendéglő újabb átalakuláson ment keresztül – immár kortárs építészeti jegyeket kapott. Ezzel végképp eltűnt eredeti megjelenése, már csak az emlékek őrzik egykori szépségét. Ma már szinte felismerhetetlen az egykori vendéglő, pedig az épület ugyanott áll. Kár érte – ha valaki ma eszik egy lángost ott, jusson eszébe, hogy nagyjából száz évvel ezelőtt ezen a helyen fehér öltönyös pincérek szolgálták fel az ebédet egy árnyas, tornyos, zeneszóval kísért, monarchikus hangulatú épület teraszán.
(A sorozat hamarosan folytatódik!)
Fecske Gábor László
Kapcsolódó:
Vezetőkép: A Palatinus Strandfürdő vendéglőjének déli része, a férfiak öltözője. Forrás: Fortepan
