Létezik a mesterséges intelligencia által írt igazi dicsőítés? (VIDEÓ)

Mostanra a mesterséges intelligenciáról való eszmecserék mindennapossá váltak. Egyesek az ipari forradalom következő lépcsőjeként hivatkoznak az előttünk álló időszakra, és kétségtelen, hogy minél kiforrottabbá válik ez a technológia, annál több munkaterületen kezdődhet el az integrált és rendszeres alkalmazása.

Felvetődik a gondolat, hogy annyi terület van, ahol valljuk be fontos a folyamatos hatékonyságnövelés, mint például az újrahasznosítás, levegő- és víztisztítás, természeti erőforrások megfelelő felhasználása, gazdasági stabilitás elérése és folytathatnánk a sort.

De miért pont az olyan művészetekben, mint a képalkotás, a fotó, a videó és a zene ér el mostanában áttörő hatást az „MI” és miért nem a valóban égető kérdések megoldásában?

Egyre népszerűbb az a kritika a művészek körében, ami valahogy úgy szól, hogy az MI-nek mosogatni, takarítani, a szemetet kivinnie kellene, mintsem zenét írnia.

És lássuk be, az újabbnál-újabb zenegyártó, mesterséges intelligencián alapuló algoritmusok megjelenésével komoly és reális aggályok merültek fel a zenészek, alkotók széles körében. Tulajdonképpen ezek a szoftverek néhány instrukció alapján létrehoznak egy kívánt dalt énekkel, dalszöveggel, hangszereléssel és zenei utómunkával ellátva. Hozzá kell tenni, hogy minőségileg még bőven van különbség a gép és az ember gyártotta zene között, de ebben a tekintetben és a fejlődés ütemét nézve az idő nem nekünk dolgozik.

A keresztény könnyűzenére kanyarodva okkal vetődik fel az a kérdés is, hogy vajon képes-e az MI igazi dicsőítő dalt kreálni.

A zene mindig is fontos szerepet játszott a keresztény Istentiszteleteken. Csatornaként szolgál az Isten iránti odaadás, hála és tisztelet kifejezésére.

Nemzetközileg olyan együttesek vannak jelenleg az élvonalban, mint a Hillsong, a Bethel Music vagy az Elevation Worship.

Egyes kutatások szerint sok esetben az angolszász gyökereken alapuló pop-rock keresztény könnyűzene feltűnően kiszámítható zenei formulát követ és hiányzik belőle az eredetiség.

Éppen ezért egy kísérlet céljából egy amerikai keresztény könnyűzenész tesztelte az MI képességeit egy Istentiszteleten is működőképes dicsőítő dal létrehozásához. Így megbízta a Chat GPT névre hallgató népszerű MI algoritmust, hogy írjon egy dicsőítő dalt a Bethel Music stílusában. Miután megadta a kellő instrukciókat, parancsokat, az MI modell létrehozta a dalszöveget, az éneket és a komplett hangszerelést. Az eredmény egyszerre volt sokkoló és lenyűgöző számára, ugyanis a dal egyenrangú volt sok más keresztény könnyűzenével, amely alkotásában csak emberek vettek részt.

Az akkordmenet, a szerkezet, a hangszínek mind-mind passzoltak a műfaji sajátosságokhoz. Sőt bizonyos szempontokból véleménye szerint felül is múlta a saját szerzeményeit az MI által létrehozott dicsőítő dal.

Következményként azt állapította meg, hogy jobb lenne új mércéket használnunk, ami alapján megítéljük a dicsőítő zene minőségét és több figyelmet fordítani a dallamok és dalszövegek valódi mélységére, amit egy ember igen, de a gép nem érthet meg.

Itt viszont nem állt meg a kísérlet, ugyanis fel is töltötte a legnépszerűbb zenei streaming felületre a dalt, ami óriási figyelmet kapott a hallgatóság körében. Sokan hozzáadták a kedvenc lejátszási listáikhoz és a hallgatottság is napról-napra nagy arányban nőtt. Ami azért érdekes, mert ezeken a zeneszolgáltató platformokon a lejátszási listákat is egy algoritmus ajánlja fel nekünk a hallgatási szokásaink szerint. Tehát, amikor egy algoritmus által létrehozott dalt szintén egy algoritmus ajánl fel nekünk az kezd bizarr képet festeni a zenei piacról.

Szerintem keresztényként nagy felelősségünk van, akár művészként, alkotóként, akár zenehallgatóként, hogy mit hallgatunk, mit fogadunk el, mit értékelünk jobban és mit kevésbé.

Az ember által embernek szóló és hozzá valós úton például koncerten keresztül eljutó művészeti alkotásokat támogatjuk, vagy sodródunk és hagyjuk, hogy a különböző szoftverek és informatikai programok döntsenek a fejünk felett. Az utóbbi kevesebb figyelmet, időt és energiát igényel, tehát sokkal kényelmesebb, de a másik oldalon egy kis tudatosság ezen a téren segíthet megmenteni akár több művészeti ágat az elértéktelenedéstől.

A mesterséges intelligencia mintákból, sablonokból dolgozik, de sosem lesz benne igazi érzelem, igazi hit, ami a művészet táptalaja. Ez az igazán fontos különbség!

A mesterséges intelligencia által generált imádó dal sikere viszont elgondolkodtató kérdéseket vet fel a hitelességgel, a kreativitással és a zene jövőjével kapcsolatban. A fő szempont az lesz, hogy szeretnénk-e olyan dalokat énekelni az autóban vagy épp a templomban, gyülekezeti házban, amely létrehozása mögött nincs agy és szív. Az igaz dicsőítés forrása ugyanis az emberi lélek és szív, ami véleményem szerint szöges ellentétben áll egy adatrendező algoritmus által toldozott, foltozott szöveg- és dallamfoszlánnyal.

A döntés joga egyelőre a kezünkben van és ameddig erre van lehetőségünk igyekezzünk a Szentírásra hagyatkozva, azzal összhangban bölcsen dönteni.

Ebben a témakörben néhány nappal ezelőtt volt alkalmam részt venni egy kerekasztal-beszélgetésen, ahol a Z generáció kulturális fogyasztási szokásairól beszélgettünk. A beszélgetés itt tekinthető meg:

Vezetőkép forrása: Youtube/M5/Ez itt a kérdés

Hirdetés