Ungváry Zsolt: Mese az elnyomott kormánykritikus művészekről

Ezópusz meséjében a farkas és a bárány közös patakból ittak, s noha a farkas állt a parton feljebb, mégis azzal vádolta a bárányt, hogy zavarossá teszi számára a vizet.

Valahogy így van ezzel a honi balliberális tábor is politikustól a holdudvarig, influenszerektől a különböző művészeti ágak gyakorlóig. Mindig a kormányt és a jobboldalt vádolják beavatkozással, befolyásolással, pedig rendre ők isznak bele a mi vizünkbe, majd nyafognak vagy vádaskodnak és arrogánsan fenyegetőznek.
A közelmúltban például Majka nagy ismertségre szert tett videója (ezúton is köszöni nekünk a reklámot; mea culpa!) a hatalmon lévőket (bárki bármit mond, nyilvánvalóan a jelenlegi kormányzatra vonatkoztatva) a pénz iránti féktelen szeretettel vádolja. Némi bukét azért ad az alkotó plebejus indulatainak, ha megtudjuk, ő maga mennyit keres például az RTL Klubos szerződésével, valamint a – dacára a profi terjesztésnek – mind zeneileg, mind tartalmilag elég középszerű és szájbarágósan egysíkú klipjének.
Persze, az élet igazságtalan, mert József Attila a Levegőt!-tel, Illyés az Egy mondat a zsarnokságról-lal, de még a műve megjelenése után pár hónappal meghaló Orwell az 1984-gyel sem kereste meg a töredékét sem az ózdi rapper bevételének. De hát a világ már csak olyan, hogy az igénytelenség mindig jobban fizet, mert azt többen értik meg.
Azt mindenesetre a rafinált magyar diktatúra dicséretére elmondhatjuk, annyira jól álcázza magát, hogy az efféle kormánykritikus agymenések sokmilliós nézettséggel futhatnak, alkotójuk pedig – polgárpukkasztásból, saját célcsoportja iránti megvetésből? – gyorsan kitesz egy képet arról, hogy feleségével a tél közepén valami trópusi vidéken piheni ki a klipforgatás fáradalmait.

Nem ő az egyetlen. Mint arra Bencsik Gábor is rámutatott, a tévéképernyőhöz és fellépési lehetőségek garmadájához jutó Bödőcs Tibor például olyan ordenáré stílusban beszél a miniszterelnökről, ami egy, az emberi méltóság védelmére kicsit kényesebb demokráciában véleményes volna. Természetesen a humornak és a kormánykritikának bőven kell, hogy helye legyen, de bizonyos kifejezések és szövegek a társadalom jólétének védelmében megmaradhatnának inkább a kocsmák falai között. Remek dolog, hogy eljött a sajtószabadság (tényleg remek, és tényleg eljött), de ez a vélemények áramlása mellett a gyűlölet és a primitívség áramlásait is magával hozta.

Én közel harminc éve írok politikai publicisztikát, de a több mint kétezer cikkben (ami 8-10 különböző nyomtatott vagy internetes felületen jelent meg) összesen nincs tíz trágár szó (ha leszámítom az idézeteket, amik például az őszödi beszéd citálásakor szükségszerűen adódnak).

A média más területein is nehezen viselik a demokratizálódást; Geszti Péter volt annyira aljas, hogy miközben interjút ad az egyik legolvasottabb portálnak, amiben a koncertjét promózza, azt nyilatkozza a rendszerváltásról: „Szabadok lettünk, választhattunk, lett pluralizmus, demokrácia, kialakultak az intézmények, a szabad média. De aztán jött a második rendszerváltás, ami pedig elkezdte ezeket szépen visszanyesni, és ma már megint mindenki meggondolja, hogy mit mer nyilatkozni.” Ezt azonban nem gondolta meg eléggé, mert a szavaiban egyben ott a cáfolat is; az pedig, hogy valaki a Bokros-csomag családellenes megszorításait, a pufajkás Horn korának napi rendszerességű maffia-leszámolásait, Gyurcsány hazugságra épített szemkilövető kormányzásának éveit a szabadság világának aposztrofálja az Orbán-kormány időszakával szemben, kisszerű bosszantás vagy alapvető politikai analfabetizmus.
Igazából annyi történt, hogy megtört a monopóliumuk. Távolról sem lett új monopólium (hajaj, de mennyire nem!), de ők ezt a viszonylagos kiegyenlítődést zsarnokságként élik meg.
Ez a hozzáállás egyébként nem magyar specifikus. A Kamala Harris kampányára 50 millió dollárt áldozó és a covid idején a vakcinabiznisszel hírbe hozott Bill Gates azon akad ki, hogy Elon Musk „szélsőjobboldali” pártokat dicsér és beavatkozik más országok választásaiba. Ami nem szép dolog – csak Soros meg nem tudja.


Hirdetés

Most, hogy az EU-ban a 27-ből alakult 2-3 jobbos kormány (és az USÁ-ban elbukott a szélsőbaloldali tobzódás), már temetik a demokráciát. Pedig a helyzet az, hogy még mindig óriási fölényben vannak a balos-woke-gender-migránssimogató-háborúpárti-liberális kormányok. Sokszor a társadalom valós igényeivel ellentétben. Csakhogy ott is a Gesztik, Bródyk, Majkák igazítják még mindig a „helyes” irányba a gondolatokat. Talán jobban is, mint nálunk.

Ezt a cikket legalább meg lehetett írni. Vannak országok, ahol jó eséllyel nem.

Vezetőkép forrása: Youtube

'Fel a tetejéhez' gomb