Európa lett a vallástalanul vallásos kontinens
Mit is jelent manapság az, hogy keresztény Európa? És miért tiltakoznak ez ellen annyian?
Most, hogy Jézus születését ünnepeljük és mindenki kicsit lelassul, van idő arra, hogy a szokásosnál valamelyest mélyebben is elgondolkodjunk azokon a folyamatokon, amelyeket magunk körül látunk.
Sokat beszélünk a mindennapokban is arról, hogy hogyan jelentéktelenedik el a kereszténység Európában. Azon a kontinensen, amelynek a kulturális és gazdasági virágzása, épített örökségének a jelentős része és az elmúlt századokban felhalmozott jelentős ereje ehhez a valláshoz kötődik. Sőt, egyáltalán az, hogy az európaiak képesek voltak a világ vezetői lenni évszázadokon át, az nagyon is összefügg a kereszténységgel, amely hitet adott a nagy dolgok véghezviteléhez, keretbe helyezte a mindennapokat és erkölcsi iránytűt is jelentett a legnehezebb órákban. Ehhez képest mit látunk most?
A vallás egyre kevesebbeknek jelent fix eligazodási pontot a napi zűrzavarban és ami a legnagyobb probléma, hogy a helyét nem vette át semmi más. Az emberek tömegei így mindenféle fogódzó nélkül élik a mindennapjaikat.
Fényfákat állítanak, leveszik a kereszteket, sőt extrém esetben még a templomokat is lerombolják. A fogódzó nélküliség viszont frusztrációhoz vezet, amelyet látunk is, ha körbenézünk elsősorban Nyugat-Európában. Régen a vallás, az egyház, a lelki vezető támaszt is jelentett, segítséget a napi problémák megoldásában, egy olyan bástyát, amelyhez fordulni lehetett mindenféle bajainkkal.
Ma ezt sokan a pszichológusnál oldják meg, akik gyakorlatilag a papok helyét vették át a lelki
vigasz nyújtásában és önmagunk megismerésében.
Európa tehát tiltakozik a keresztény gyökerei ellen, csakhogy azok továbbra is áthatják a mindennapjait. A legfontosabb ünnepek továbbra is az egyházhoz kapcsolódnak és a kontinens országainak többségében továbbra is munkaszüneti napként vannak nyilvántartva. Az egyes országok különböző ünnephez vagy jeles naphoz köthető szokásai, hiedelmei szinte kivétel nélkül vallási alapúak még akkor is, ha ezt már kevéssé hangoztatják. És ha egy nagyon materiális szempontot is ide akarok hozni, a nyugat-európai országok turisztikai vonzerejének és ebből a szektorból származó bevételeinek egy jelentős részét adják azok a műemlékek, templomok, épületek, amelyeket a vallás nevében, Isten előtt tisztelegve, vagy valamilyen valláshoz köthető célból építettek fel.
Európa társadalmának a szövete tehát át van itatva a kereszténységgel még akkor is, ha kézzel-lábbal tiltakozik ez ellen.
De miért teszi ezt? Mire fel ez a nagy ellenállás? Sajnos a választ nem túl bonyolult. Azért, mert Európa és az európai ember azt gondolja, hogy nincs szüksége a hitre, a vallásra. A főként a városi léthez kapcsolódó individualista világ és gondolkodás érzi úgy, hogy ezt már meghaladta. Mert a fogyasztói társadalom alakítói és haszonélvezői elhitették vele, hogy a boldogság forrása nem a család, nem az ünnepek megélése, vagy a lelkünk megkönnyebbülése, hanem az új kabát, a még nagyobb autó, vagy a minél puccosabb étteremben elköltött vacsora. És mivel a mai ember ezeket űzi és kergeti, elfeledkezik róla, hogy valójában most lenne igazán szüksége a hitre és a vallásra, a lelki feltöltődésre és megtisztulásra. És akkor jobb hely lehetne ez a földrész, ami a miénk, amit Európának hívunk. És amely nem képzelhető el a kereszténység nélkül.
