Budapest elveszett tetődíszei – A Fonciére Pesti Biztosító Intézet bérpalotája
A kiegyezés utáni évek nagy változásokat hoztak Budapest számára, nemcsak a gazdaság, hanem a városépítészet és a társadalmi élet terén is. Az 1873-ban létrejött főváros arculata teljesen átalakult és a Sugárút (mai Andrássy út) kulcsszerepet játszott ebben a megújulásban. A város dinamikus fejlődése, a nyugati minták átvétele és a nagy építkezési hullámok mind hozzájárultak ahhoz, hogy Budapest valóban világvárossá váljon.
Az 1864-ben alakult Pesti Biztosító Intézet 1879 decemberében összeolvadt a francia tőkével rendelkező Fonciere Biztosító Intézettel, amely a Sugár út 2-es szám (ma Andrássy út Bajcsy-Zsilinszky út sarka) alatt vásárolt telket új palotájának. A társaság pályázatot hirdetett a terület beépítésére, amelyre 58 pályamű érkezett. Ebből négyet díjaztak (Quittner Zsigmond, Lechner Ödön, Feszty Adolf és Pártos Gyula), de végül Feszty Árpád kapta meg a megbízást a tervezésre. Feszty Árpád a levágott tompa saroktelekre egy historizáló, olasz reneszánsz jegyekkel bővelkedő, csapott sarkú, négyemeletes, lépcsőzetesen kialakított, dór, ión és korinthoszi oszlopokkal díszített teraszokkal hangsúlyozott, sarokkupolával ékesített épületet tervezett.
Az 1882-re felépült palota hatalmas kupolája a főváros egyik gyöngyszeme lett, a legjellegzetesebb belvárosi tetődísz egyike, amely 62 méter magasra emelkedett a talaj szintjétől. A kupola kétféle szín összeállítású természetes pala, valamint gazdagon tagolt díszmű bádog héjalást kapott. Míg a tetődísz csúcsán egy szárnyas oroszlán mintázatú szélkakas és az építés dátumát (1882) megjelenítő zászló volt látható, addig a tövében öt darab, a várost figyelő griffmadarak ültek. A kupola előtt széttárt szárnyú sárkányok, valamint Hermész allegorikus bronzszobra kapott helyet.
Az épület belő kialakítása is párját ritkította a korabeli Budapesten. Az előcsarnokot és a lépcsőházat márvány díszítette, a főlépcső vasszerkezetét a Ganz és Társa cég készítette. Az épületben 19 tágas, kényelmes lakást alakítottak ki, a nagyobbakhoz fürdőszoba is tartozott, de volt víz- és gázvezeték, valamint telefonhálózat is.
A lenyűgöző megjelenésű épület homlokzata Budapest második világháborús ostromában egy-két belövéstől eltekintve nem sérült meg jelentősen. Kupolájának sorsa azonban megpecsételődött. Hosszú ideig az a vélekedés volt irányadó, hogy a tetődísz a háborúban pusztult el, bombatalálatot kapott. Azonban a legújabb kutatások és fényképek tanúsága szerint a kupola az ostrom után is állt.
Egy városi elbeszélés szerint a támadó Vörös Hadsereg megfigyelőállást alakított ki a jó adottságokkal rendelkező kupolában. Ezt a védők észlelve, ágyúval eltalálták a tetődíszt: a lövedék a Hermész szobor jobbja felett találta el a kupolát és mintegy háromméteres lyukat ütött a héjazaton. A lövedék a kupola Opera felé eső oldalán okozott nagyobb kárt: a héjazat jelentős részét kiszakította. Ennek ellenére díszeinek jelentős része sértetlen maradt és egyes vélekedések szerint még évekig a helyén maradt, majd csak 1949-ben bontották el.
Az épület legutolsó felújításánál visszahelyezték az időközben elpusztult Hermész szobrot és az oroszlánokat. A tetőzetet is úgy alakították ki, hogy a későbbiekben visszaépíthető legyen a kupola. A belváros legdíszesebb és legnagyobb, városképi szempontból kiemelt jelentőségű neoreneszánsz sarokkupolájának visszaépítése időszerű lenne!
(A sorozat hamarosan folytatódik!)
Fecske Gábor László
Címlapkép: A Fonciére bérpalota (Forrás: FSZEK)