Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér 360 éve halt meg – Sokan kétségbe vonják, hogy vadkan ölte meg
Háromszázhatvan éve, 1664. november 18-án sebezte halálra egy vadkan a költő és hadvezér Zrínyi Miklóst, a Szigeti veszedelem íróját, a 17. század legnagyobb formátumú magyar politikusát.
1620. május 3-án született Csáktornyán (ma Čakovec Horvátországban), horvát eredetű főnemesi családból származott, apja Zrínyi (V.) György horvát bán, anyja Széchy Magdolna, dédapja pedig Zrínyi Miklós, az 1566-ban Szigetvár védelmében elesett törökverő hős volt. Szüleit korán elvesztette, neveltetését gyámtanács irányította, de a legfontosabb ügyekben a döntés Pázmány Péter esztergomi érsek (az ellenreformáció vezéralakja) kezében volt. A családi birtokot megosztotta Péter öccsével (akit 1671-ben a Wesselényi-összeesküvésben való részvétele miatt lefejeztek), ő a muraközi, öccse a tengermelléki részt kapta. Ez egyben nyelvi elkülönülést is jelentett, Péter horvát nyelven verselt, ő fordította le horvátra bátyja művét, a Szigeti veszedelmet, s ma is a horvát irodalom egyik nagyságaként tartják számon. Zrínyi Miklós első felesége Draskovich Euzébia volt, akinek korai halála után Löbl Máriával kötött házasságot, akitől négy gyermeke született. Birtokának örököse legkisebbik gyermeke, az 1662-ben született Zrínyi Ádám volt.
Zrínyi a családi birtok védelmében harcolt a török ellen, majd az 1618-1648 között zajló harmincéves háborúban tüntette ki magát vitézségével. Jutalma tábornoki, horvát főkapitányi cím lett, 1648-tól horvát bán volt, csáktornyai udvara politikai és társadalmi központtá vált. A magyarul, horvátul, latinul, németül, olaszul, törökül is tökéletesen beszélő Zrínyi nemzeti pártot szervezett.
Fő célja a török kiűzése volt, de foglalkoztatta a független magyar királyság gondolata is, ezért a bécsi udvar elgáncsolta nádorrá választását.
I. Lipót király 1663-ban megtette magyar főparancsnoknak, Zrínyi a következő év elején vezette híres téli hadjáratát.
Kihasználva, hogy a törökök télen nem szerettek mozogni, az akkori hadtudományra fittyet hányva, 25 ezer katonájával messze az ellenséges területre behatolva felégette az eszéki Dráva-hidat, ezzel lelassítva a török következő évi felvonulását, majd áprilisban Kanizsa ostromához kezdett.
Hiába magasztalták Európa-szerte, az udvar visszarendelte, júniusban pedig a császári hadak passzivitása miatt a török területen épített Zrínyi-Újvár is elesett.
Az 1664-es szentgotthárdi diadal utáni szégyenletes, inkább a törökre nézve előnyös vasvári békekötés után a csalódott, a fővezérségről is leváltott Zrínyi a magyar államiság újraépítéséről szőtt terveket, az elkeseredett magyar főurakkal szervezkedésbe kezdett (amely később a Wesselényi-összeesküvésbe torkollt), de a megvalósításra nem maradt ideje: 1664. november 18-án vadászat közben egy vadkan halálra sebezte. Az eseményeket a vadászaton jelen lévő Bethlen Miklós Önéletírásából ismerjük: a Csáktornya melletti kursaneczi erdőben vadászó társaság estefelé hazaindult, amikor egy Póka István nevű vadász azt mondta Zrínyinek: a közelben van még egy általa megsebzett vadkan, amit elejthetnének. Zrínyi és néhány társa lóra pattant, majd egyikük nyargalva érkezett vissza, azt kiáltva: „hamar a hintót, oda van az úr”. A társaság már csak a vérző Zrínyit találta, aki nem sokkal később meghalt. A balesetnek közvetlen szemtanúja nem volt, a Zrínyivel tartók a tisztásra érve már csak azt látták, hogy Póka a fán kuporog, a vadkan pedig Zrínyit marcangolja. Zrínyi még fölkelt és azt mondta: „rútul bánék velem a disznó”, de a vérzést már nem tudták elállítani. A lábán egy seb volt (erről Bethlen nem írt), a nyakán három, az egyik minden izmot és eret elszakított.
Zrínyi halálát akkor és azóta is összeesküvés-elméletek övezik, mert az emberek nem akarták elhinni, hogy a számos csatában győztes hőssel egy megvadult állat végezzen. A legelterjedtebb elmélet szerint a hadvezérrel a bécsi udvar (avagy a Zrínyiben riválisát látó Montecuccoli) által felfogadott Póka lőtte agyon. Annyi bizonyos, hogy a Habsburgoknak kapóra jött Zrínyi halála, akivel a magyar történelem egy válságos pillanatában az évszázad legnagyobb politikusa szállt a sírba.
Zrínyi magát katonának tartotta, „mellékesen” született költeményei mégis a magyar barokk irodalom csúcsát jelentik. Fiatalon szerelmes verseket írt első feleségéhez, akit a költeményekben Violának nevezett.
Fő műve első irodalmi eposzunk, a dédapjának emléket állító Szigeti veszedelem, amelynek nagy részét 1647-48 telén vetette papírra.
Szigetvár védőinek hősiességén keresztül az aktuális tennivalókra, a török kiűzésére lelkesít, az írást mesteri szerkesztés, barokk stílus jellemzi, de akkoriban igen erőteljes nyelvezete ma már avultnak hat.
Prózai írásai közül a leghíresebb Az török áfium ellen való orvosság (1660-61) című politikai röpirat, amelyben állandó magyar hadsereg felállítását követeli.
Zrínyi új politikai, hadtudományi, publicisztikai műfajokat honosított meg magyarul, kiterjedt levelezéséből diplomáciai és katonai tevékenysége is megismerhető. A maga korában alig olvasták, költészetét a felvilágosodás idején Kazinczy fedezte fel újra, helyét a magyar irodalomban Arany János jelölte ki Zrínyi és Tasso című tanulmányával.
2019-ben az Országgyűlés a 2020-as évet születésének 400. évfordulója alkalmából Zrínyi Miklós-emlékévvé nyilvánította. Ehhez kapcsolódóan életéről 2022-ben gazdagon illusztrált, a modern tudományos eredményeket ismertető emlékkönyv jelent meg.
Címlapkép: Jan Thomas Zrínyi Miklós félalakos képmása látható A Költő, hadvezér, államférfi – Zrínyi Miklós (1620–1664) című kiállításon a Magyar Nemzeti Galériában 2014. november 14-én, a megnyitó napján. Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
