Amikor Esztergom „zsákutcából” átjáró lett: 25 éves az újjáépített Mária Valéria híd (VIDEÓ)

Újraegyesített közösségek és negyedszázados barátság a Duna felett. Huszonöt évvel ezelőtt, 2001. október 11-én adták át a hányatott sorsú, a második világháborúban felrobbantott Mária Valéria hidat, amely fél évszázados kényszerű szünet után kapcsolta össze újra Esztergomot és Párkányt. Az újjáépítés jubileumát a két határ menti város lakói idén is a már hagyománnyá vált, látványos hídi közös reggelivel és a Hídünnep rendezvénysorozatával ünnepelték, bizonyítva, hogy az átkelő nemcsak beton és acél, hanem szétszakíthatatlan kapocs.

A Duna e pontja mindig fontos átkelőhely volt, már a hódítani indult római légiók is itt keltek át a folyón, az Árpád-korban a királyi székhely Esztergomot rév kötötte össze a folyó túloldalával. Az első állandó, cölöpökön álló hidat 1585-ben a törökök építették, de ez csak egy évig állt, később 54 tömlőhajóra állított pontonhíd létesült, amely az 1683-as párkányi csatában elpusztult. Ezután évtizedekig csak dereglyék és csónakok közlekedtek a két part között, majd 1762-ben állították forgalomba a hét ladikra épült repülőhidat, amelyet a folyó sodra hajtott át a két part között. Az esztergomi érsekség 1842-ben hajóhidat létesített, de ez az élénkülő hajóforgalom miatt egyre rövidebb ideig volt nyitva, végül az érsekség lemondott vámszedési jogáról, és lehetővé vált egy állami híd építése.

Az állami költségvetésről szóló 1893. évi VII. törvénycikk biztosította az Esztergom és Párkány közt építendő dunai vashíd építésének költségeit. A híd tengelyét a munkálatok alatt is működő hajóhídtól feljebb jelölték ki, a terveket Feketeházy János készítette. Az építési munkákra kiírt versenytárgyalást a budapesti Fogaskerekű vasutat is kivitelező Cathry Szaléz Ferenc vállalkozása nyerte meg, az építkezés az előkészítő munkák után 1894 februárjában kezdődött meg. A pillérek és a hídfők építésére 16 ezer köbméter mészkövet, ezer köbméter gránitkövet, 700 köbméter vágott mészkövet és 2500 tonna fémet használtak fel. A rácsos hídszerkezetet a Magyar Királyi Államvasutak Gépgyára szerelte be, ennek során 490 ezer szegecset vertek be kézi erővel. A 490 méter hosszú, öt nyílású hídon a pálya hat és fél, a járdák másfél méter szélesek voltak. A költségek 1,36 millió koronát tettek ki, a munkákkal mindössze másfél év alatt végeztek. A hidat, amely Mária Valéria, I. Ferenc József osztrák császár és magyar király Budán született lányának nevét kapta és Vaszary Kolos bíboros, hercegprímás szentelt fel, 1895. szeptember 28-án fényes ünnepség keretében avatták fel és az első nap vám fizetése nélkül lehetett igénybe venni.

A magyar Tanácsköztársaság idején, 1919. július 22-én a párkányi oldal szélső nyílása a folyóba zuhant, máig sem tudni, hogy a csehszlovák hídőrség óvatlanul kezelte-e a tölteteket, vagy Párkány védelmében szándékosan robbantott.

A roncsokat 1921-ben kiemelték az időközben államhatárrá vált Duna medréből, de a sérült szerkezetre csak ideiglenes gyaloghíd épült. A csehszlovák oldalon 1923-ban kezdődött meg a helyreállítás, az újjáépített hidat 1927. május 1-jén adták át, a korábbi fakockás útpályát aszfalttal ellátott vasbeton lemezekre cserélték.

A híd tragédiája a második világháborúban megismétlődött: a légitámadásokat túlélte ugyan, de 1944. december 26-án a visszavonuló németek három középső ívét felrobbantották, ezután több mint fél évszázadig csak két íve állt. A hajózást akadályozó roncsokat 1947-ben eltávolították, majd 1960-ban helyreállították és kivilágították a sérült mederpilléreket, a két város között komp közlekedett. Az újjáépítés először 1964-ben került szóba, de a Magyar-Csehszlovák Közlekedési Albizottság ülésein számos tárgyalási forduló után sem született megállapodás.

Erre a rendszerváltásig kellett várni, 1995-ben a magyar és szlovák fél megállapodott az újjáépítésről, amihez az EU PHARE-programja ötmillió ECU (1999-től euró) támogatást biztosított. A közös pályázat benyújtása azonban a hajózási vízszint és a híd magassága kérdése körüli vita (a bős-nagymarosi vízlépcső miatt) sokáig késett. Végül ez is sikerült, és 1999. szeptember 16-án egy hídpillérek között lehorgonyzott hajó fedélzetén Orbán Viktor magyar és Mikulás Dzurinda szlovák kormányfő kormányközi egyezményt írt alá az újjáépítésről.

Az építkezés 2000. október 17-én kezdődött, és összesen 19,4 millió euróba került. Ebből a hídépítés 12 millió eurót vitt el, a többit a felhajtó utak, illetve az épületek elkészítésére költötték. A hajózási vízszint felett a korábbi 7,2 méteres űrszelvényt 9,5 méterre növelték, így a híd ívesebb lett, de vonat ezért nem közlekedhet rajta. Az épségben maradt két parti nyílást felújították, a másik hármat újra gyártották. Ezeket az acélszerkezeti elemeket a parton szerelték össze és uszályokról, úszódaruval emelték helyükre, a művelet egy órát vett igénybe. Az utolsó, 603 tonnás ívelem 2001. július 27-én került a helyére. A hídon elhelyezték a régi magyar középcímert is, Szent István koronájával.

Az újjáépített átkelőt 2001. október 11-én avatták fel Orbán Viktor, Mikulás Dzurinda és Günter Verheugen, az EU bővítési biztosának jelenlétében. Esztergom ezután már nem volt közlekedési zsákutca, és újjáépült az utolsó, második világháborúban lerombolt Duna-híd is. A hídon gyalogosok, személygépkocsik, buszjáratok és 3,5 tonnánál kisebb összsúlyú kisteherautók közlekedhetnek, a két ország schengeni övezethez való csatlakozása óta az utasokat már nem ellenőrzik.

A híd újjáépítésének köszönhetően 2003-ban megalakult a közel száz települést számláló Ister-Granum Eurorégió határmenti önkormányzati társulás, amelynek utódja a 2008 óta működő Ister-Granum EGTC. Az átkelő újjáépítésének évfordulóját minden évben közösen ünneplik Esztergomban és Párkányban. Az idei, jubileumi Hídünnep rendezvénysorozatot szeptember 26-27. között tartották. 2023 óta a két város lakói közös reggelivel ünneplik a hídon a két közösség közötti barátságot, a 2026. szeptember 19-i lakomán 25 asztalt állítottak fel, utalásként az újjáépítés 25. évfordulójára

„A Reggeli a hídon évről évre emlékeztet minket arra, hogy ez a híd sokkal több, mint két part közötti összeköttetés.Találkozási pont, közös történet és kapocs két város, két ország, valamint az itt élő emberek között”

– írta az utóbbi eseményről beszámolójában a Visit Esztergom Facebook-oldal az alábbi videójuk mellé:

Vezetőkép: Az Esztergomot és Párkányt összekötő Mária Valéria híd. Forrás: Facebook/Visit Esztergom