Tarnai Richárd: Fecske Gábor madárként fölrepült az égre, és megnézte, hogy állnak Budapest épületeinek tetődíszei
Ennek aztán van teteje! – dicsérte Fecske Gábor László helytörténész, újságíró Budapest elveszett kincsei című könyvét Tarnai Richárd, Pest vármegye főispánja a kötet bemutatóján. Mindjárt megértik, miért is éppen ezek a legpontosabb szavak a kiadvány méltatására.
A budapesti Katakomba szolgált helyszínként az Eltűnt díszes tetők nyomában alcímű, a Kovács K. Zoltán Alapítvány támogatásával, a Vasárnap.hu gondozásában készült könyv pénteki bemutatójához. Az előszót jegyző, most pedig köszöntőt mondó Tarnai Richárd nagymamája egyik gyakran használt mondását idézte fel, majd alakította át: „Ennek aztán semmi teteje sincsen” – ez volt a nagymama szavajárása.
„Ha valaminek nincs teteje, annak semmi értelme, semmi tartalma, semmi értékhordozó része nincsen. Talán így van az épületekkel is. Hogyha annak semmi teteje nincsen, akkor lehet az egy nagyon klassz épület, nagyon jó funkcionálisan belakott épület, és egyébként megfelelhet mindenben az adott kor követelményeinek, de valami mégsem stimmel, valami mégis hiányzik. Nomen est omen, Fecske Gábor madárként fölrepült az égre Budapesten, és megnézte, hogy állnak ezek a tetők”
– fogalmazott Tarnai Richárd. 
Fecske Gábor László könyve száz budapesti épületet lajstromoz, olyanokat, amelyek a huszadik század folyamán elveszítették tetődíszeiket, kupoláikat, tornyaikat, egyediségüket. S ha tetejük maradt is ugyan, csak valami sematikus, érdektelen, jellegzetességét vesztett.
A szerző a könyvbemutató során elmondta, a szóban forgó épületek egy része a második világháború alatt szenvedett el olyan sérülést, amely miatt elveszítette a tetődíszeit, de a java része nem ekkor! Hanem az ötvenes-hatvanas években, amikor is az akkor regnáló hatalom örömmel bontatta vissza a míves kupolákat és tornyokat, ha alkalma adódott rá. Például egy-egy viharkár után.
„Funkció nélküli csicsának gondolták”
– fogalmazott Fecske Gábor, aki szerint a kommunisták az úri társadalmi életvitel reprezentálását látták a tetődíszekben.
Fecske Gábor könyvének száz hőse száz olyan épület, amelynek volt, de már nincs, s talán egyszer újra lesz olyan teteje, amelyre érdemes felnézni, amely valóban emeli a magyar főváros nagyságát. 
A könyvet már annak megjelenése előtt megismerő főispán szavai szerint „Ennek aztán van teteje” – ennek a könyvek van értelme, van tartalma, értékhordozó.
Tarnai Richárd elmondta, Pestről szokta nézni, hogy mi történik Budán:
„Szép lassan újra előbukkannak az épületek tetején a tetődíszek, és így válnak teljessé, egésszé, abszolút értékhordozóvá az ekképpen megújult épületek”
– mondta.
„Nap mint nap járjuk útjainkat Budapest utcáin, terein és sokszor leszegett fejjel csak a szükségeset látjuk. A kaput, amin be kell mennünk, vagy maximum a homlokzatot, ami alapján be tudjuk azonosítani a keresett épületet. Pedig mi mindent láthatnánk, ha feljebb emelnénk fejünket! Láthatnánk fájóan hiányzó, szerencsésen megmaradt, vagy éppen az utóbbi években visszaépített gyönyörű tetőket” – írta az ajánló előszóban Tarnai Richárd. 
„A szerző kiváló kutatómunkáját, szerkesztési lényeglátását dicséri ez a kiadvány, amelyet gazdag képi anyag illusztrál. Amennyiben mi is föltekintünk az épületek felsőbb régióiba, sok érdekes és szép dologra lelhetünk. Ha pedig még följebb nézünk, akkor láthatjuk, hogy csak ott kezdődnek az igazi szépségek és értékek!!! Csak rajtunk múlik, meddig emeljük fel fejünket és tekintetünket!” – folytatta ugyanott, s megjegyezte, hogy „ez a kiadvány azokhoz szól, akik emelt fővel járnak, így lehetőséget adnak maguknak arra, hogy különleges módon kapcsolatba léphessenek az eltűnt, a megmaradt, avagy visszakerült épített örökségünk ezen aprónak tűnő, ám az összhatás tekintetében annál fontosabb részleteivel”.
Fecske Gábor a Vasárnapnak korábban adott interjújában beszámolt róla, hogy a kötetet megelőző, portálunkon megjelenő Budapest elveszett tetődíszei című cikksorozatához – amely könyve alapjául szolgált, s amely sorozat ezután is folytatódik – nagy lökést jelentett az a kormányhatározat, amely több, a belvárosban található kiemelt városképi jelentőséggel rendelkező épület tetődíszének visszaállításáról szólt.
A könyvbemutatón is beszélt arról, hogy szükség van a Budapest arculatát meghatározó, időben a századforduló környékén épült historizáló bérházak, egyedi paloták régi tetődíszeinek visszaépítésére. Hasonló szemléletű, örvendetes építészeti kezdeményezésként említette meg az Steindl Imre Programot és a Nemzeti Hauszmann Programot, amelyek szintén úgy kívánnak teremteni ma, hogy visszahozzák a múlt szépségét, nagyságát. 
A könyv városnéző útikalauznak is kiváló. Amint arra a szerző rámutatott, a kötet úgy lett megszerkesztve, hogy az egymáshoz közel található épületek a lapokon is egymáshoz közel, egymás után szerepeljenek.
A Boráros térnél kezdődik a könyv, végighalad Pesten, a Margit hídnál átviszi az olvasót Budára, el a Széll Kálmán térig, fel a Budai Várba, aztán pedig a Móricz Zsigmond körtérre és a Feneketlen-tóhoz, hogy azután elérjen vele a Farkasréti temető Szent Jánosról elnevezett kápolnájához.
S ha a kiránduló olvasó magával viszi a keményfedeles könyvet, abban rendre megnézheti, hogy milyenek voltak az épületek anno, amikor még teljes pompájukban, kupoláik, tornyaik, díszeik alatt álltak.
Címlapkép: Vasárnap.hu/Varga Ilona
