Sokszor évtizedekig is rejtve marad egy bántalmazó kapcsolat – Hal Melinda a Vasárnapnak

Kutatások szerint hazánkban 2 millió nőt ért már valamilyen súlyos lelki erőszak és 800 ezren szenvedtek el testi bántalmazást életükben. A döbbenetes számok ellenére bizakodásra ad okot, hogy egyre többen kérnek segítséget, és a médiában is elindult egy diskurzus a bántalmazás jelenségéről. De mi is az a kapcsolati erőszak? Hogy lehet felismerni a bántalmazó viszonyt? Miként lehet kilépni belőle? A kérdésekre Hal Melinda klinikai szakpszichológussal az MCC Tanuláskutató Intézet vezető kutatójával kerestük a választ.

– Egyre több szó esik a közbeszédben a kapcsolati erőszakról, de valójában mit nevezünk bántalmazásnak?

– A bántalmazás egyszerre jogi fogalom és tudományos, pszichológiai jelenség is. A törvény főként a fizikai bántalmazást vizsgálja, hiszen annak van látható nyoma: az okozott sérülések. A lelki bántalmazást sokkal nehezebb bizonyítani.

A pszichológia tágabban néz a kérdésre, megkülönböztet direkt és indirekt bántalmazást. Előbbi jobban megfogható: direkt bántalmazás, ha valaki csúnyát mond a másikra vagy elgáncsolja. Utóbbira lehet példa a kiközösítés, de az is, ha valaki nem jut hozzá a számára szükséges dolgokhoz (gondoljunk csak a szeretet-megvonásra vagy az elhanyagolásra). Gyakran történik ilyen gyerekek között is, amit utólag nagyon nehéz bizonyítani. Más szemszögből megvizsgálva az sem mindegy, hogy a bántalmazás verbális, azaz szóban történik, vagy fizikai bántalmazásról beszélünk.

Létezik ugyanakkor az úgynevezett „lelki terror”, ami nem szakszó, de a rendszeres, indirekt, verbális bántalmazást értjük alatta. Az elszenvedője folyamatosan fél, tart a párjától vagy az osztályközösségtől. Akit ilyen ér, szorong, gyengének vagy folyamatosan rossznak érzi magát (szülőknél gyakran előfordul ezekben az esetekben, hogy rossz anyának vagy apának tartják magukat), a másik nélkül életképtelennek tekinti saját magát. Ennek súlyos változata, amikor valakit már a szabadságában is korlátoznak, például ha valaki csak akkor mehet ki az utcára, ha a másik is engedi. Ez már büntetőjogi kategória. További ismérve a lelki bántalmazásnak, hogy rendszeres a felek között.

– Hogyan lehet felismerni, ha valakit bántalmaznak?

– Elsődlegesen a külső jegyekből. A gyerekek sokat esnek-kelnek, de bántalmazásra utal, ha valakin egyértelműen olyan sérülés van, ami nem szokványos. Az is jel, ha nem kap ellátást, miután balesetet szenvedett. Olyan fizikai sérülés is gyanús, ami nem keletkezhet sima játék, hétköznapi elfoglaltságok során, például égés nyomok. Súlyos testi sérülések esetén is valószínűsíthető az erőszak.

Az indirekt bántalmazást már nehezebb felismerni, de ott például gyakori jelenség, hogy valaki folyton fogy, mert nem bír enni, vagy hasmenése van az állandó félelemtől. Mindenképpen komoly életminőség csökkenés tapasztalható ebben az esetben.

– És ha nincs testi jele az erőszaknak?

– A lelki bántalmazást elsősorban a megváltozott magatartás vagy hangulatváltozás mutathatja. Mindenki másként éli meg ezeket, hiszen nincs két egyforma trauma és az egyének megküzdési stratégiái is különböznek, nem mindenki lesz például depressziós. De általánosságban mindenképpen elmondható, hogy a bántalmazott hirtelen befelé fordul, az önértékelése csökken, megszűnik a kezdeményezőkészsége, leromlik a tanulmányi eredménye.

Az is gyakran előfordul, hogy akit ilyen jellegű agresszió ér, annak a kognitív képességei teljesen leromlanak. Ez egy folyamat: ha valaki egyfolytában szorong, az depresszióhoz, súlyos memóriazavarokhoz vezethet, az illető nem tud odafigyelni semmire, ingadozó hangulat tapasztalható nála. Vagy sokat sír, vagy nagyon érzékeny lesz, esetleg túl szenzitívvé válik a környezetére, ami egy vészreakciós állapot.

Az is szembetűnő, ha a szociális háló megváltozik: szinte eltűnnek az emberek a bántalmazott környezetéből. Ez egyrészt a bántalmazóval való dinamika eredménye, másrészt az állandó kontroll is okozhatja: ha valakit soha nem engednek el, megfigyelnek (szélsőséges esetben lehallgatnak vagy kamerával veszik – ez egyébként törvénybe ütközik – sokszor az illető tudta nélkül).

– Ez nem intő jel a bántalmazott félnek?

– A bántalmazók mindig azt mondják, hogy a másik – vagy a család, vagy a biztonság – érdekében történik, miközben átlépik az egészséges határt, ahol a bántalmazott egy idő után semminek érzi magát, néha úgy gondolja, élni is képtelen. A túlzott kontroll jellemző tehát. Minél tovább tart ez a helyzet, a végére annál inkább elhiszi, hogy ő rossz, gonosz, értéktelen, aki megérdemli a vele szembeni viselkedést.

Különösen a nárcisztikus bántalmazó az, aki rendszeresen a másik viselkedésére fogja a saját magatartását. Például amikor valaki azt mondja, hogy „Te minden férfival kacérkodsz”, ezért nem engedi el sehova a párját. Ilyenkor a saját paranoid képzeteit, egyben félelmeit vetíti ki a másikra. Az áldozat pedig elhiszi, hogy változnia kell, folyamatos változásban van, míg végül egy összetört személyiséggé válik. Hozzáteszem az ilyen emberek legfőképpen önmagukat állítják mindennek a középpontjába, énes a kommunikációjuk, egoisztikus a működésmódjuk és a félelmük inkább abból származik, hogy az addig birtokolt „tárgyat”, vagyis a másik személyt elveszítik. Ez a működés egyébként lehet motivációja egy terápiának bántalmazó félként is, vagy párterápiás helyzetben.

– Igaz, hogy minden bántalmazó maga is bántalmazott volt?

– A szakirodalom valóban ír olyan bántalmazóról, aki korábban bántalmazott volt, és ahogy viselkedik, az egyfajta kiterjesztett bosszú, van ilyen. Van, hogy csak ezt a szocializációs utat ismeri valaki, így lesz bántalmazó. A minta tanulásának kiemelkedő szerepére fel kell hívnunk a figyelmet! Olyan is előfordul, hogy valaki a kötődésében sérült, például síró csecsemőként nem lett kielégítve a szükséglete. De az is lehet, hogy semmi ilyesmi nem történt. Mindenesetre a korábbi okok nem mentesítenek a későbbi bántalmazás cselekedete alól.

A bántalmazónak általában mentális állapotában, a személyiségében van torzulás, ami képtelenné teszi az empátiára.

Szakemberként én most szélsőséges eseteket vázolok, ennél lényegesen gyakoribbak az enyhébb változatok a hétköznapi életben.

– Senki nem menne bele egy romantikus viszonyba, ha előre tudná, hogy bántalmazni fogják. Milyen fázisokon megy keresztül egy kapcsolat, mielőtt megtörténik a bántalmazás?

– Egy kapcsolat elején valóban ritkán mutatja ki valaki a foga fehérjét. Fontos leszögezni, hogy a bántalmazó a legtöbb esetben nem akar azzá válni, de ahogy mennek előre az események, egyre kevésbé tudja kontrollálni a viselkedését.

Az első pár randevú csak néhány óráig tart, a szexuális együttlét sem együttélés még, utána külön töltik az időt, és chatelés közben is lehet a viselkedést kontrollálni.

Az első problémák jellemzően az együttélés során jelentkeznek, ott már kevésbé lehet leplezni a fájdalmat, agressziót, impulzus kontroll-problémákat. A gyerekek érkezésével aztán nem lehet tovább színlelni, arról nem is beszélve, hogy az évekig tartogatott sérelmek, feszültségek is kirobbanhatnak egy embert próbáló helyzetben.

De általában a bántalmazók a kezdetekben nagyon megnyerőek, van is egy ilyen kifejezés, hogy nárcisztikus báj, amibe beleszerethet az áldozat. A probléma akkor kezdődik, amikor az agresszor már nem tudja leplezni a másik oldalát. De környezete számára sokszor évtizedekig is rejtve maradhat egy ilyen eset.

– Létezik olyan, hogy valaki benne van egy bántalmazó kapcsolatban, és nem is tudja, hogy ő áldozat?

– Létezik, de olyan is van, hogy nem akarja elhinni, hogy bántalmazó kapcsolatban él. Az is előfordul, hogy egyáltalán nincs, aki segítsen, mert közös barátaik vannak, és rejtve marad a kapcsolatnak ez az oldala. Egy idő után az áldozat önértékelési problémái is megakadályozzák, hogy segítséget kérjen, mert magát okolja, elhiszi, hogy megérdemli, amit kap. A szégyenérzet szinte mindig jelen van a bántalmazottak életében.

– Mi mozdítja ki az áldozatokat ebből a helyzetből?

– Legtöbbször egy konkrét esemény, ami sokszor sajnos tragikus kimenetelű, de mindenképpen jelentőségteljes. Lehet pénzügyi krízis, fizikai erőszak, vagy olyan állapot kialakulása, amikor az illető már úgy érzi, hogy ennél bármi jobb. Ilyenkor felmerülhet az önsértés, öngyilkosság gondolata is.

Sokszor az az utolsó csepp a pohárban, ha a gyerekek is bevonódnak a konfliktusba, vagy velük szemben is erőszakosan lép fel a bántalmazó.

– Kívülről hogyan tud valaki segíteni?

– Lehet fény az alagút végén egy barát, aki bele tud kérdezni a problémába, addig faggat kitartóan, amíg az áldozat kifakad. Ekkor a bántalmazott végre elmondhatja mi történik vele. Ezek érzések, szubjektív megélések, de nagyon fontos, hogy valakinek az érzései mindig érvényesek, nem szabad vitatkozni vele, akármilyen kínos vagy gyanús, amit mond – így eljuthat segítő szakemberhez. Ezt egyébként a legnehezebb elérni, mert a bántalmazónak ez nem érdeke.

De mindenképpen nagyon fontos, hogy legyen valaki, aki támogatja az áldozatot, mellé áll, és azt mondja neki: „Bárhogy is lesz, én ott leszek melletted”.

– Milyen gyakoriak a bántalmazó kapcsolatok?

– A NANE adatai szerint 226 ezer nő él fizikai(!) bántalmazó kapcsolatban, ami már önmagában horrorisztikus szám, de a valóságban ez lényegesen magasabb lehet. És itt még a férfiakról nem is esett szó, mert ők inkább a lelki bántalmazás formáit tapasztalhatják meg, hiszen fizikailag erőfölényben vannak. Megjegyzem, nem biztos, hogy kevesebb a férfi bántalmazott, mint a nő.

Nem párkapcsolati, de szintén megdöbbentő adat, hogy a 18 év alatti gyerekek közül minden második fiatalt ért már iskolai bántalmazás. Hazánkban 2 millió nő élt már meg súlyos lelki erőszakot élete során és 800 ezer nőt ért már testi erőszak – a kutatást végző egyesületek, szervezetek, szakemberek szerint.

Praxisomba mind férfiak, mind nők érkeztek már áldozatként. Hozzáteszem bántalmazóként is érkeztek már kliensek, mert van, aki felismeri a problémát, vannak érzelmei és nem szeretné elveszíteni a családját! A pszichológiai, pszichiátriai ellátás mindenki számára előnyt nyújt, az akár szabadságvesztéssel járó büntetést, a válást, a további traumákat mindkét fél megelőzheti, ha megérkeznek a segítségnyújtás területére. A bántalmazók azt gondolják ítélkezni fogunk, de nekünk nem ez a dolgunk!

– A férfiakról miért nincsenek hasonló adatok?

– A férfiak nehezen vallják be, mert a köztudatban még mindig él az a hit, hogy a férfiasságában sérül valaki, ha segítséget kér, például elmegy pszichológushoz. Így sokkal kevesebben jutnak el szakemberhez.

– Nemrég volt a hírekben, hogy egy áruházi eladó felismert egy bántalmazott nő által mutatott egyezményes jelet, és segítséget hívott az áldozatnak. Tudják az áldozatok, hova fordulhatnak?

– Igen, ez egy fontos esemény volt, lehet, hogy korábban is történt ilyen, de erről beszámolt a sajtó, így remélhetőleg sok emberhez jut el ez az információ. Szerencsére egyre több szakember foglalkozik a bántalmazás hátterével, sok kolléga beszél róla, teszi ki a segélyvonalak, áldozatsegítő központok elérhetőségeit. Én bizakodó vagyok, hogy előbb-utóbb beérik az edukáció. Azt is nagyon pozitívan élem meg, hogy rengeteg áldozat keres meg. Ez óriási dolog, hiszen mernek segítséget kérni.

A Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok száma: 116-123; az ország számos pontján érdemes az Áldozatsegítő Központokat és Pontokat felkeresni. A magyar mentális ellátásban dolgozók pedig egyben kapuőr funkciót is ellátnak, ha nem tudják hova érdemes szaksegítségért fordulni.

KÉRJÜNK SEGÍTSÉGET

Ha úgy érzi, hogy azonnali segítségre van szüksége Önnek, szerettének, barátjának, ismerősének vagy munkatársának, a nap 24 órájában lehetősége van támogatást kérni a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének (LESZ) ingyenesen hívható telefonszámán: 116-123, vagy az alábbi elérhetőségek bármelyikén:

Öngyilkossági gondolatok esetén: http://www.ongyilkossagmegelozes.hu/ Este 7 és reggel 7 óra között ingyenesen és anonim módon hívható telefonszám: +36 80 505 390
24 év alattiaknak: Kék Vonal: tel.: 116-111 vagy Ifjúsági lelki elsősegély (ingyen hívható hétköznapokon 17-21 óra között): 137 – 00

EMMA vonal édesanyáknak: +36 80 414 565

Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE): tel.: +36 80 505 101, hétfő, kedd, csütörtök és péntek 18-22 óra és szerda 12-14 óra között

Címlapkép forrása: Hal Melinda magángyűjteménye.