Tárik Meszár: Irán nem fogadja el Izrael létét, az elsődleges céljuk az, hogy legyen egy palesztin állam

Iránnak az az egyik célja, vagyis inkább ideológiája, amit ’79 óta hangoztat, hogy egyszerűen nem fogadja el Izrael létét. A másik az, hogy legyen egy önálló palesztin állam. Amíg nem lesz palesztin állam, ők addig folytatják ezt a hadjáratot, ami részben most már közvetlen is, részben viszont Irán a milíciahálózatán keresztül veszi fel a harcot az Egyesült Államok és Izrael ellen – mondta a Vasárnap.hu-nak Tárik Meszár, az MCC Migrációkutató Intézetének kutatója Irán céljairól, Izrael sikereiről és a Hezbollah meggyengüléséről.

Izrael Hezbollahhal folytatott konfliktusa, a kölcsönös támadások, illetve Irán beavatkozása, vagyis Irán keddi rakétatámadása az Izrael és a Hamász közt zajló háború eszkalációját jelenti?

A Hezbollahhal egy új front nyílik meg, ami tulajdonképpen egy ideje már megnyílt, s akkor lett igazán súlyos, amikor Izrael szárazföldön is behatolt Dél-Libanonba. Ezzel az az elsődleges céljuk, hogy visszaszorítsák a Hezbollahot a Litáni folyó északi részére, és a libanoni-izraeli határ egyfajta demarkációs vonallá, demilitarizált övezetté váljon. A lényeg az, hogy ott ne legyenek katonák, ne legyen ott a Hezbollah – annak katonai infrastruktúráját akarják teljesen megsemmisíteni. Ez két külön front, de összefüggenek, mivel mind a két csoportot – a Hamászt és a Hezbollahot is – Irán támogatja. Ezek az Irán által támogatott milíciák folyamatosan támadták Izraelt az elmúlt egy évben. Persze korábban is voltak támadások, csakhogy ez idő alatt felgyorsultak az események. Most egyszerre zajlanak támadások.

Kedden egyébként nemcsak Irán támadta meg Izraelt, hanem Irakból is lőttek ki rakétákat Izrael felé a milíciák.


Hirdetés

Izrael minden bizonnyal valamilyen válaszcsapást fog eszközölni. Kérdés, hogy lesz-e eszkaláció ebből, hogy erre a támadásra Irán válaszol-e, vagy sem.

Mi az a pillanat, amikor kijelenthetjük, hogy ez a konfliktus teljes háborúvá szélesült a Közel-Keleten?

Úgy gondolom, az okozná az eszkalációt, ha Irán teljesen beszállna, nemcsak azzal, hogy most kilőtt 181 rakétát, hanem ha már folyamatosan, napi szinten lőné Izraelt, és Izrael is válaszolna. Most azt lehet látni, hogy rendre folyik egy-egy csapássorozat, amely egy-két óráig tart, aztán sokáig nem történik semmi, várunk a válaszra. Vagyis egyelőre ezt még nem nevezném eszkalációnak, habár most már tényleg azon az úton vagyunk, hogy ez megtörténhet. Ami Dél-Libanonban van, az, hogy tolják vissza a Hezbollahot, az már eszkaláció. Egyébként a Hezbollah is lőtt ki rakétákat tegnap, tehát az ottani helyzetet már mindenképpen eszkalációnak mondanám, Iránnal szemben azonban még nem.

Mi a célja Iránnak?

Iránnak az az egyik célja, vagyis inkább ideológiája, amit ’79 óta hangoztat, hogy egyszerűen nem fogadja el Izrael létét.

A másik az, hogy legyen egy önálló palesztin állam. Amíg ez nem történik meg, ők addig folytatják ezt a hadjáratot, ami részben most már közvetlen is, részben viszont Irán a milíciahálózatán keresztül veszi fel a harcot az Egyesült Államok és Izrael ellen. Az elsődleges céljuk, hogy létrejöjjön egy palesztin állam.

Kedden este Koppenhágában bombák robbantak, Stockholmban lövések dördültek az izraeli nagykövetség közelében. Ezek egy összehangolt akciónak a részei lehetnek a zsidó állammal szemben?

Nem vagyok minden szükséges információ birtokában a tegnapi, Európában történt eseményekkel kapcsolatban, azt viszont el tudom mondani, hogy a hasonló támadások esetén szinte azonnal Európában is történnek események. Ugyanez volt október 7-e után, amikor pár napra rá Brüsszelben történt terrortámadás.

Ezek összefüggenek egymással,

a háború feltüzeli a muszlimokat, a bevándorló csoportokat, és ilyenkor mindig van valamilyen összetűzés,

én ezt ennek a számlájára írnám.

Irakot már említette, rajtuk kívül más közel-keleti államok is bekapcsolódhatnak a háborúba, ha ez az eszkaláció megtörténik?

Igen, de nem állami szinten, hanem inkább a milíciák részéről. Fontos tudni, hogy több államot is szinte ezek a milíciák irányítanak: ha megnézzük a jemeni húszikat, a fővárost és az ország jelentős részét ők igazgatják. A jemeni húszik is lőttek rakétát Izraelre az elmúlt héten, és Izrael is lőtt Jemenre. Tehát Jemen is egy front, Irak is, valamint Szíria is; az elmúlt öt napban több rakéta is becsapott Damaszkuszba, szintén ilyen milíciaközpontokba. Ezek a milíciák most aktivizálták magukat, és kvázi összehangolt támadásokat igyekeznek folytatni, habár most egyre nehezebben, mert a Hezbollah lassan elszigetelődik, már csak a saját harcára fókuszál, arra, hogy túlélje ezt az egészet, mert Haszan Naszrallah, a vezetőjük halálával meggyengültek.

Akkor ez Izraelnek egy nagyon nagy siker.

Mindenképpen siker az, hogy Naszrallahot megölték, főleg úgy, hogy egy földalatti bunkerben volt, és annyira magabiztosnak érezte magát, hogy nem menekült el onnan. Egy bunkertörő rakétával, bombával tudták likvidálni. Siker az is, hogy Iránban megölték Ismail Haniyeh-t, a Hamasz vezetőjét. Július végén az Iráni Forradalmi Gárda több katonai vezetőjét is megölték. Ez mind olyan siker, amely jót tesz a Netanjahu-kormány megítélésének Izraelben.

Kedden az amerikai külügyminiszter óva intette Iránt attól, amit aztán végülis megtettek: rakétatámadást indítottak Izrael ellen. Mi lehet Amerika válasza, illetve mit tehet Amerika és a Nyugat, hogy lecsillapítsa a kedélyeket?

Határozott véleményem, hogy ez most már nem tőlük függ. Izraelnek van egy stratégiája, nem lehet teljesen átlátni, hogy mi ez pontosan, de nyilván az a cél, hogy a milíciahálózatot, valamint a fegyverutánpótlás-hálózatot is felszámolja. Ez konkrétan azt jelenti, hogy berobbantják a különböző alagutakat, ahol fegyvereket szállították titokban az elmúlt években. Libanonban rengeteg ilyet felszámoltak. A nyugati hatalmak ebbe beleszólni nem igazán tudnak. Az Egyesült Államok támogatja Izraelt, legalábbis a védekezésben mindenképpen megad minden segítséget nekik. Fegyvereket és lőszert ad el, illetve ad át Izraelnek. A nyugati támogatás egyértelműen Izrael mellett van. Az irániakra nem lesz hatással a Nyugat, legföljebb fenyegetésekkel, szankciókkal lehet valahogy visszább szorítani őket.

'Fel a tetejéhez' gomb