Fordulópont jöhet az orosz-ukrán háborúban
Ismét az Egyesült Államokba látogatott Volodimir Zelenszkij ukrán elnök, mostani útja ugyanakkor a korábbiaknál is nagyobb hatást gyakorolhat a háború menetére.
Az ukrán erők ugyanis bajban vannak. Beérni látszik az az orosz taktika, amelyet Moszkva a háború első szakasza után választott. Amikor ugyanis világos lett, hogy az orosz vezetés eltaktikázta magát és nem jönnek be a villámháborús tervei, stratégiát váltott és elkezdte egy erőforrásokat nem kímélő, elképesztő, úgynevezett „anyagháborúba” kényszeríteni az ukránokat. A keleti frontszakaszokon volt olyan nap, amikor többször annyi lőszer ellőttek itt, mint a II. világháborúban egy ennél sokkal szélesebb területen.
Moszkva türelmes volt, mert tudta, hogy emberből és vasból is több van neki, mint az ellenfélnek.
És eljött az a pont, amikor nem a minőség, hanem a mennyiség számít. Eljött az a pont, amikor Ukrajna egyszerűen elfogyott. Ez látszik most a Donyeck környéki területeken, ahol az orosz csapatok napról napra haladnak előre, és ez látszik Kurszkban is, ahol folyamatosan hódítják vissza az ukránok által korábban elfoglalt falvakat. Nem véletlen, hogy
a helyzetet felismerve Zelenszkij elnök előre menekül és folyamatosan azt kéri nyugati támogatóitól, hogy engedélyezzék a nyugati fegyverek orosz területeken történő használatát.
Azokkal ugyanis messze be lehetne lőni és komoly károkat lehetne okozni Oroszországban. Vannak olyan kisebb súllyal bíró nyugati szövetségesek, amelyek ezt engedélyezték, ugyanakkor Németország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok egyelőre kivár. Nem véletlen, hogy Zelenszkij először Washingtonba ment, mert jól tudja: ha a demokrata adminisztrációt meggyőzi, akkor London és Berlin is engedni fog. És az ukrán elnök azzal is tisztában van, hogy ezt a döntést még az amerikai választás előtt kell meghozni, mert ha Donald Trump költözik a Fehér Házba, esélye sem lesz arra, hogy megkapja a hőn áhított engedélyt. Ráadásul
az ukránokat sürgeti az idő, mert minden egyes nappal közelebb a vereségük a fronton.
Persze ha támadhatnák a nyugati fegyverekkel Oroszországot, az nem változtatna a harctéri helyzeten. Azt azonban elérhetnék, hogy egyre több orosz érezze a bőrén a háborút, a pusztítást, és ezzel talán jobb feltételeket csikarhatnának ki egy esetleges tűzszüneti vagy béketárgyaláson. Jól látszik ugyanakkor, hogy ha Zelenszkij megkapja az engedélyt, azzal a háború még véresebbé válik. Mert a csapás ellencsapást szül, és az oroszok annál kegyetlenebbek lesznek, minél inkább támadják őket.
Óriási tehát a felelősség a nyugat kezében: vagy tovább fokozza az öldöklést, vagy tesz egy lépést a fegyvernyugvás irányába.
Oly’ sok kihagyott lehetőség után jó lenne, ha az amerikai és európai vezetők végre felelősen viselkednének és nem hagynák, hogy fokozódjon a vérontás. Az ugyanis a végkimenetelen nem sokat változtathat, ugyanakkor tovább húzza a harcokat. Márpedig Ukrajnának ma egy dologra van igazán szüksége: a békére. És a harcok megszűnését követő nyugodt újjáépítésre. A lelki, szellemi és anyagi károk helyrehozatalára. És ezt nem fegyverekkel lehet elérni. Reméljük, ezt nyugaton is belátják, és majdnem három év elteltével hoznak végre egy felelős, bölcs döntést.
