Eltűnt épületek nyomában – A Krisztina körúti fedett vásárcsarnok
A budai Vár védelme céljából a mai Krisztinaváros beépítését egészen a 18. század végéig megtiltották, a területet kizárólag mezőgazdasági célból használhatták. Egyedül a Francin Péter kéményseprő által emelt kápolna, a mai Havas Boldogasszony-templom elődje állt itt.
1769-ben azonban Mária Krisztina főhercegnő, Mária Terézia lánya érte el, hogy ezt a tilalmat feloldják. Hálából az ő nevét kapta a városrész. 
A döntést követően az értékes területre hamar megkezdődött a népesség betelepülése és a legfontosabb intézmények felépítése. 1787-ben létrehozták a Krisztina Téri Iskolát, majd 1842-ben a mai Horváth-kertben megalakult a Budai Színkör. Az Alagút 1856-os megépülése Pest felé is megteremtette a városrész kapcsolatát, így a hajdani külváros az 1873-as egyesítés után a székesfőváros részévé vált. 
Az 1920-as évek végéig Krisztinaváros nem rendelkezett a kor elvárásainak megfelelő piaccal, a Krisztina téren és környékén vasárnaponta megtartott vásárokon gyakran romlott, fertőzött árukat értékesítettek a nem megfelelő higiéniás viszonyok miatt. A főváros és a városrész vezetése ezért egy új és korszerű fedett piacot építtetett a Krisztina körút 41-43. szám alatti területre, a Déli pályaudvar mellé.
A tervezésre Krencsey Géza – Kosch Jenő építészpárost kérték fel. Krencsey nevéhez fűződik a Flórán téri fedett piac, valamint a csepeli Nagyvásártelep terve is. A terveket 1928-ban fogadták el, és a székesfőváros közönsége 1930-ra már birtokba is vehette az új piacot. 
A piac szerkezete vasbetonból készült, amely akkoriban terjedt el a fővárosban. A romló áruk számára központi hűtőberendezés készült, minden fülkében csatorna és vízvezeték. A fülkesorok között üveggel fedett utcákat hoztak létre, hogy a vásárlókat az eső vagy a téli hideg időjárástól megvédjék. A vörös klinkertéglával borított épület krisztinavárosi főhomlokzatán egy négy oldalról üvegablakokkal bevilágított süveg nélküli torony kapott helyet, amelyből esténként fény szűrődött ki. A főbejárat fölé a székesfőváros címere került, a földszinten pedig modern árkádsort alakítottak ki. 
A vásárcsarnok csaknem 14 éven keresztül zavartalanul működött: egyedül 1944 decemberében kellett bezárni, de utána már nem nyitott ki többé. A budai Vár világháborús ostromakor a környék ádáz harcoktól volt hangos, a környék épületei súlyos károkat szenvedtek. A piac hátsó árusítófülkéi szinte teljesen elpusztultak, azonban a Krisztina körúti főhomlokzat csak csekély károkat szenvedett. Korabeli fényképek tanúsága szerint a toronyban csak az üvegek törtek ki, valószínűleg a légnyomás okozta lökéshullámok következtében. 
A háborút követően végül az egész piacot lebontották, bár a főhomlokzat menthető lett volna. A helyén ezt követően évtizedekig beépítetlen telek volt. A területen végül 1982-re épült fel a krisztinavárosi városképtől teljesen idegen, vasbeton panelekből álló Buda Penta Hotel (ma Ibis Hotel Mercure), amelyet az ellentmondásos építészeti hagyatékkal rendelkező Finta József tervezett.
Címlapkép: A Krencsey Géza és Kosch Jenő tervezte vásárcsarnok Budapesten, a Krisztina körúton az 1930-as években. Forrás: FSZEK
