Ungváry Zsolt: Hiába hisszük, hogy mindent látunk…
A technika fejlődésének köszönhetően a ma embere szinte mindent lát, mindenről tud. Régi korokban egy-egy csata eredményéről csak napokkal később értesültek (az athéniaknak külön szerencséjük volt, hogy a maratoni ütközet kimenetele pár óra múltán kiderült, bár a hírvivő nagy árat fizetett érte), a londoni 6-3-at eleink csak a rádióban hallgatták, de a hatvanas-hetvenes évek nagy sporteseményeit már élőben láthatták. Mára minden a szemünk előtt zajlik.
Az is, ha egy celeb szül vagy éppen összevész a partnerével, de a világpolitika nagy történéseiről is képes beszámolót kapunk. Ráadásul megannyi alternatív forrás áll rendelkezésre: nem csak a hivatalos tudósítók, a tv, sajtó számol be, hanem magánszemélyek fotói, videói árasztják el az internetet. Sosem zajlott a történelem ekkora nyilvánosság előtt, mégsem tette mindez egyértelművé a helyzetet.
Így van ez az ukrajnai hadszíntérrel is. Ki tör előre, ki áll nyerésre, mekkora az áldozatok száma: megannyi ellentmondás. Most éppen néhány filmkockát láttam több portálon is, amelyen az ezt közlő cikkek címe szerint a Wagner-csoport katonái parancsnokukat lapáttal ütik-verik. Ez bizonyítja kegyetlenségüket, az orosz erők erkölcstelenségét, elállatiasodását. A – talán drónnal rögzített – videón négy ember kezénél-lábánál fogva cipel valakit romos épületek között. Vágás, majd a romok és háztorzók takarásában látszik, amint egy alak hatalmas kalapács szerű szerszámmal többször lesújt. Hogy mire, abból nem látható semmi. Inkább úgy fest, mint aki betont tör. (Egy földön fekvő emberre bőven elegendő egy ilyen ütés fejre vagy mellkasra, nem maradna belőle semmi. Felesleges hosszasan püfölni.)
Mivel a felvétel egyáltalán nem bizonyítja azt, amit a kapcsolódó cikkben állítanak, ezért befészkeli magát agyunkba a gyanú: egyáltalán nem biztos, hogy igazat írnak.
Felvehették az egészet egy stúdióban is, pont ilyen – sőt ennél sokkal megrázóbb és naturalistább – jelenetek százait láttuk már hollywoodi filmekben. De persze akár valódi is lehet. Még az is megeshet, hogy a Wagner-csoport (voltaképpen azok meg kicsodák?) tagjai láthatóak, amint az írás állítja. Vagy mások. Ütnek-vernek valakit. Vagy betont bontanak. Esetleg túlélőket szabadítanak ki Törökországban a rájuk omlott törmelék alól?
A hamisítás ősidők óta része a hadviselésnek, politikának.
A második világháború kitörésének közvetlen előzménye az volt, hogy lengyelek megtámadták a határmenti német rádióadót Gleiwitzben. Később kiderült, hogy lengyel egyenruhába öltöztetett foglyok voltak. Magyarország azért lépett be a Szovjetunió elleni háborúba, mert felségjel nélküli gépek bombázták Kassát. Ma sem tudjuk, kik voltak. Irakot azért rohanták le a nyugati szövetségesek, mert Szaddam Husszein tömegpusztító fegyvereket rejtegetett. Közben pedig nem is.
Miközben minden rezdülés nyomon követhetővé, ellenőrizhetővé vált, éppen a technika jóvoltából elő is állítható a valódinak vélt igazság. Az egyik kereskedelmi televízióban mint harci cselekményt elemezték egy videojáték képeit. Komoly szakértő magyarázta a program kis virtuális figuráiról, melyik az orosz és melyik az ukrán fél.
Egyfelől az általános választójog miatt meg kell győzni az embereket arról, ki a jó fiú. Másrészt a jelenlegi folyamatokról és az azokra adandó válaszokról senki (na jó, a magyar kormány részben) nem kérdezte meg a polgárokat. Ez még a hadviselőknél elfogadható, nem a szavazgatás ideje van, amikor jönnek a tankok, de Európa megtehette volna. (Lehet, attól féltek, hogy úgy járnak, mint a britek: a II. világháború alatt nem voltak választások, és amikor a végén tartottak, a háborús miniszterelnök Churchill meg is bukott.)
Igaz, a politikusok akkor is ügyeltek a marketingre, gyártottak hamis bizonyítékokat, amikor még nem szavazhattak a lakosok.
Talán azért, mert a többség akaratával nem lehet hosszú távon szembe menni, illetve valamiért a legnagyobb gazemberek és hamiskártyások is szeretik azt hinni és hirdetni, hogy valójában nemes szívű, derék emberek. Lehet, hogy el is hiszik. Senki sem tartja magát gonosznak, a saját logikája alapján mindenkinek igaza van.
Így hiába a széleskörű, sosemvolt hozzáférés az információkhoz, mindenkinek megmarad a lehetősége, hogy saját vérmérséklete, önigazolása és szimpátiái alapján eldöntse, vajon a brutális oroszok verték-e agyon a parancsnokukat, az ukránok hamisították-e az egészet, hogy ezt elhitessék, esetleg az Oscar-díj átadás előtt kiszivárgott a nyertes film egyik jelenete.
És megint ott tartunk, mint a teremtés óta mindig: ha van erős belső iránytűnk, meg fogjuk találni az igaz utat. Ha az aktuális manipulátorokra hagyatkozunk, abból nem sül ki semmi jó.
A címlapképen ukrán katonák láthatók az angliai Wiltshire grófságban elterülő Salisbury-síkságon, ahol az ausztrál hadsereg segít a brit fegyveres erőknek az ukrán katonák kiképzésében 2023. február 1-jén, az Ukrajna elleni orosz háború alatt. Forrás: MTI/AP/PA pool/Ben Birchall
