Eltűnt épületek nyomában (69.) – Az egykori Lipthay-palota
A huszadik század nem bánt kesztyűs kézzel az épített örökséggel. A világháborúk, a gazdasági válságok, a forradalmak, a politikai ideológiák vagy az emberi hanyagság következtében számos értékes és városképet befolyásoló épület veszett el a fővárosban. Cikksorozatomban ezeket a rég elfeledett épületeket kutatom fel archív fényképek segítségével.
A budai oldal elveszett dunai palotasorának legdíszesebb épülete a Lipthay-palota volt, amely a Lánchídtól délre a Barber-Klusemann-bérpalota után helyezkedett el. A két palota között egy aprócska utca, a Lánchíd köz húzódott. A Lipthay-palota helyén egykor Held Miksa rézműves emeletes háza állt, amely Bullant József tervei alapján 1811-ben készült el. Az épületet későbbi tulajdonosa, Neuberth Anton 1824-ben korai copf-stílusban teljesen átépítette. A budai rakpart védművének kiépítésével a Duna-parton sorakozó, többnyire egyszintes épületeket lebontották, telküket újra parcellázták és értékesítették. A Lánchíd utca 4-es szám alatti telket kisfaludi és lubellei Lipthay Béla báró vásárolta meg, aki a Lipthay család új palotáját tervezte a panorámás területre. 
A Torontál vármegyei nagybirtokos családból származó Lipthay Béla az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején a honvédseregben huszár főhadnagyként szolgált. A harcokban megsebesült az egyik karja, amely örökre lebénult. Ott volt a világosi fegyverletételnél, később pedig Deák Ferenc pártjához csatlakozott és országgyűlési képviselő lett. Tagjainak sorában tudhatta a Képzőművészeti Társaság és alelnöke volt az Iparművészeti Társaságnak. Aktív fővárosi közéleti tevékenységet folytatott, tagja volt a Fővárosi Közgyűlésnek, és a Fővárosi Közmunkák Tanácsának, amely elnökeként segítette a Népszínház (Nemzeti Színház) megépítését a Blaha Lujza téren. 
Lipthay báró a család új palotájának tervezésére Ybl Miklóst kérte fel, aki rövid idő alatt elkészítette egy egyemeletes palota terveit. Azonban az 1870-ben megalakult Fővárosi Közmunkák Tanácsa új építési szabályzatot készített. Eszerint az alagút melletti terület új palotáinak párkánymagassága a pesti oldal épületeinek párkánymagasságát kell követnie, így a Királyi Palota alatti területen minimum 3 emeletes épületeket lehet csak építeni. Az új szabályzás értelmében, Ybl egyemeletes palotatervét le kellett cserélni. Lipthay az új tervek elkészítését az ifjú építészre, Unger Emilre bízta, aki egy másik híres építész, Pollack Mihály leányági unokája volt. Miután Unger megtervezte a háromemeletes palotát és végre elkezdődtek az építési munkálatok, a harmincnégy esztendős Unger egy szerencsétlenül sikerült csónakázást követő meghűlésben elhunyt. 
A tragédia után Lipthay báró újra Ybl Miklós segítségét kérte a palota befejezéséhez, aki a munkát becsülettel elvégezte. A palota neoreneszánsz stílusban épült és homlokzata három irányba nézett: a Duna, a Lánchíd-köz, illetve a Lánchíd utca felé. Déli irányban 1884-ben épült meg a Zichy-palota, amely közvetlenül kapcsolódott Lipthay báró palotájához. A telek a folyó irányába lejtett, így azon az oldalán négyemeletes (félemelet + három szint), míg a Várhegy felé három emeletes volt. 
Lipthay Béla kettős funkciót szánt a palotájának, ennek megfelelően tért el a keleti és nyugati homlokzat kialakítása egymástól. Míg a Dunára néző oldalon alakították ki a Lipthay család otthonát, addig a Lánchíd utcai oldalon bérlakásokat, a földszinten üzlethelyiségeket létesítettek. A Várhegy felőli oldal egyik emeleti bérlakásában élt báró dr. Forster Gyula jogász, művészeti író, akadémikus, a Magyar Földhitelintézet vezetője, aki élete alatt számos épületet mentett meg azzal a tettével, hogy műemlékké nyilvánította. Ugyancsak az egyik Lánchíd utcai bérlakásban élt Reitter Ferenc akadémikus és mérnök, akinek a nevéhez a dunai rakpartok építése, valamint az Andrássy út és a Nagykörút terve fűződik. 
A dunai oldalt kizárólag a Lipthay család használta. A fényűzően berendezett épületrészhez külön bejárat tartozott a dunai oldalon, amelynek külső megjelenése párját ritkította a fővárosban. A neoreneszánsz palotákhoz méltó módon, a főbb reprezentációs terek a félemelet feletti főemeleten helyezkedtek el. Itt alakították ki az ebédlőtermet, amelynek mennyezetét Benczúr Gyula festményei díszítették. A szalont 11 olümpuszi istent (Galathea, Apolló, Bacchus, Hypnos, Demeter, Pán, Ámor, Poszeidon, Zeusz, Pallas, Hermész) ábrázoló pannó díszítette, amelyek Lotz Károly keze munkáját dicsérik. A márvány lépcsőház díszítőfestéseit és freskóit a világhírű Barabás Miklós készítette el. A Hűség és a Vendégszeretet című, az udvaron felállított szobrokat Donáth Gyula hozta létre. 
A két világháború közötti – közel három évtizednyi – nyugalmas időszaknak Budapest II. világháborús ostroma vetett véget. A hírhedt szovjet tüzérség és a háborút követő fosztogatások és gyújtogatások jelentős, de nem végzetes károkat okoztak a neoreneszánsz épületben. Az egyik legsúlyosabb sérülés a dunai oldalon keletkezett. A budai Várnak szánt bombák a második emeletig hatoltak. Az első emelet azonban, így az ebédlő mennyezetén lévő gyönyörű Benczúr freskók teljesen sértetlenek maradtak, úgyszintén a nagyterem falán Lotz Károly freskói is. 
Ifjabb Lipthay Béla báró a Kisgazda Párttal fenntartott kapcsolatait latba vetve – a háborút követően – azonnal lobbizni kezdett a palota újjáépítéséért. Azt a megnyugtató választ kapta, hogy szóba se kerül a Forster Gyula segítségével műemlékké nyilvánított épület lebontása és újra felépítik majd teljes szépségében. Sajnos az újonnan berendezkedett kommunista hatalom egyik első intézkedései között volt a főurakhoz kötődő épületek elpusztítása, amely egy évvel a szomszédos Barber-Klusemann-bérpalota után 1949-ben következett be. A neoreneszánsz épület és a palotasor elpusztításával a főváros folyóparti látképe felbecsülhetetlen károkat szenvedett. Lotz Károly pannóiból csak Zeusz, Poszeidon, Demeter, Apolló és Bacchus arcmásai maradtak meg az utókornak.
(A sorozat folytatódik.)
Fecske Gábor László
A címlapfotó forrása: FSZEK
