455 éve hirdették ki a tridenti zsinat határozatait
A tridenti zsinat sokak szerint a katolikus egyház történetének egyik legfontosabb eseménye volt. A zsinatot III. Pál pápa hívta össze
„Isten dicsőségére és magasztalására, a hit és keresztény vallás fejlesztésére és felemelésére, a tévtanok kiirtására, az egyház békéjére és egységére, a papság és a keresztény nép megjavítására, a keresztény név ellenségeinek megsemmisítésére”
A zsinat összehívására 1542-ben került sor, azonban ténylegesen végül csak 1545-ben kezdődött meg. A zsinat 18 évig tartott ugyan, de ezen idő alatt gyakran szüneteltek a tanácskozások különböző okoknál fogva.
A zsinat során mindvégig meghatározó tényező volt az is, hogy az európai hatalmak érdekei miként viszonyulnak egymáshoz. A francia püspökök például meglehetősen kis számmal vettek részt a zsinaton, azon oknál kifolyólag, hogy a francia uralkodó, I. Ferenc a zsinatot támogató Német-római császárral, V. Károllyal rivalizált. A francia király mellett azonban például a pápa is tartott attól, hogy csupán a császár érdekeit fogják szolgálni a zsinat határozatai. Nem véletlen az, hogy 1547-ben a Pápai Állam részét képező Bolognába helyezték át a zsinatot, ezzel is gyengítve a császári befolyást.
A Zsinatot három szakaszra szokás osztani:
- Az első szakasz 1545. december 13-ától 1549. szeptember 14-éig tartott, amikor a pápa ideiglenesen felfüggesztette azt. Ebben a szakaszban 10 ülést tartottak, az utolsó kettőt már Bolognában, mivel a zsinat eredeti színhelyén pestisjárvány tört ki.
- A második szakasz 1551. május 1-jétől 1552. április 22-éig tartott, ekkor már III. Gyula pápasága alatt. Összesen 6 ülést tartottak, amelyek közül az utolsón a zsinat munkáját ismét felfüggesztették, és végül csak tíz év múlva folytatták azt.
- A harmadik szakasz 1562. január 18-ától 1563. december 4-ig tartott, immáron IV. Pius pápasága alatt, aki 1563. december 12-én jelentette be a zsinat végét és hirdette ki annak határozatait. Mindezt először a zsinat konzisztóriuma által, 1563. december 30-án megerősíttette, majd 1564. január 26-án pápai bullájában hirdette ki.
A zsinat elsősorban arra a kihívásra igyekezett válaszolni, amelyet a protestáns egyházak megjelenése jelentett a katolikus egyház számára. A zsinat határozatait két részre bonthatjuk: a dogmatikai határozatokra, valamint az egyházfegyelmiekre.
Az előbbiek igyekeztek megvédeni a katolikus vallás hitágazatait és hittanát, és tisztázták azokat a katolikus liturgia fogalmait, amelyeknek értelmezését a protestáns hatások megjelenése kétségessé tettek. A zsinat ezáltal megerősítette a katolicizmus szerves részét képező tanokat.
Az egyházfegyelmi rendelkezések pedig az egyház modus operandijának tekintetében hoztak fontos változásokat. Szabályozták a püspökök működését, előírták azt, hogy több papi nevelőszemináriumra van szükség, de többek közt például a házasság fogalmát, vagy a papok mindennapos működésének lényegét is újraértelmezték.
A zsinat határozatait a világi hatalmak nem minden esetben valósították meg maradéktalanul. Voltak olyan rendelkezések, amelyeket egyáltalán nem hagytak jóvá, másokat csupán bizonyos saját feltételekhez kötve voltak hajlandóak megvalósítani. A tridenti zsinat hatása az elmúlt évtizedekben és évszázadokban egyaránt megmutatkozott.
Érdekesség, hogy a tridenti zsinat számos művészt is megihletett, magyarországi viszonylatban egyedi műalkotásként őrizte meg Kracker János Lukács 18. századi freskója az egri líceumban:
Kracker János Lukács freskóábrázolása a tridenti zsinatról az egri líceum könyvtárának mennyezetén. Forrás: Wikimedia Commons/Fügedi Ubul
A következő olyan mérvű eseményre, mint amilyen a tridenti zsinat volt, mintegy háromszáz évet kellett várni, az első vatikáni zsinatra ugyanis 1869 végén került csak sor. Látható tehát, hogy a tridenti zsinat hosszú ideig sikeresen megadta a válaszokat a katolikus egyházat érintő kérdésekre, s kijelölte a katolikus papok és hívek számára a jövőben követendő utat.
(Forrás: http://www.keresztenymagyarorszag.hu, kiemelt kép forrása: Wikimedia Commons)