Ungváry Zsolt: A birodalmak felfalják gyermekeiket
Jött aztán helyette az Európai Unió, amely az önállóság megőrzésének illúzióját a várható anyagi jóléttel kapcsolta össze.
Ehelyett szép lassan visszaálltunk a komcsi modellhez: a gazdasági szabályozásokkal együtt a politikai rendszerünkbe, az ideológiába is bele akarnak szólni.
Annyi változatosság van, hogy míg a szocializmus először katonai megszállással és a szuverenitás teljes megszüntetésével kezdődött, utána jött a gazdasági uniformizálás, most a gazdasággal indítva foglaltak politikai pozíciókat.
És ami a legundorítóbb volt az egész átkos világban, vagyis hogy terveinket, cselekedeteinket akár saját érdekeinkkel is szembe menve egy életképtelen, irracionális ideológia szolgálatába állítsuk, azt most mintha újraélnénk.
Bár e percben úgy néz ki, hogy az egyetlen értelmes (vagy legalábbis az egyetlen bátor) kormányfőnek (a miénknek) sikerült a teljesen értelmetlen és kontraproduktív olajembargóból kimaradnia, attól még az elv félelmetes. Az EU ugyanis hazugságra építette ötszázmillió ember sorsát, és ez katasztrófához vezet. Az az „európaiság”, „európai értékek”, amikre hivatkozva éppen kivéreztetik saját gazdaságukat, valójában egy frissen kitalált ötlethalmaz. Mindazzal szakít, ami Európát valóban megkülönböztette a világ többi részétől, és amiről mi még úgy hittük, ezekhez a hagyományokhoz, ezekhez az értékekhez fogunk csatlakozni.
A belépésünk óta kialakított, és soha, sehol hivatalosan meg nem szavazott, pontosan nem definiált lózung-halmaz, ami alapján ma döntéseket hoznak, nem részei az uniós szerződéseknek. (Jogállamiság, gender, klíma, Ukrajna…)
Az eredeti Európáért persze hoznánk áldozatot, ahogyan megtettük évszázadok óta nem egyszer, itt azonban éppen az eredeti szeretett és vágyott Európa ellen cselekednénk, ha ezt a rendszert erősítenénk a saját kárunkra. Ma ugyanis már mi vagyunk Európa, ami sosem földrajzi, hanem mindig lelki-szellemi fogalom volt.
Ha egyébként elfogadjuk, hogy az orosz termékeket az adott ország politikája miatt bojkottálni kell, akkor Tibet annektálása és az ujgurokkal való bánásmód miatt távol kellene tartanunk a kínai árukat az Uniótól. (Igaz, pulóvert sem tudnánk venni, amivel az orosz gáz híján kihűlt radiátorokat ellensúlyozhatnánk.) De megszűnne a Volkswagen-import (ugyan mit is tankolnánk bele?), hiszen Hitler kedvenc autójáról beszélünk, ráadásul a Volk- előtag rossz emlékeket hív elő (Volksbund, Völkischer Beobachter), s az Adidas márkát (nevét Adolf Dassler nevéből alkották, igen, Adolf!) is száműzni kéne. Magyarországon nem csak a francia borokat vagy kozmetikumokat illene negligálni Trianon miatt, de még a triatlon sportág is tiltólistára kerülhetne félreérthető hangzása miatt.
Azt felvetni sem merem, hogy miképpen játszhatják a rádiók a Hungária együttes (hú, Hungária, mit szólnak ehhez az utódállamok) Isztambul (igazából Konstantinápoly, a Héttorony, százötven évnyi megszállás) című számát.
És ha már az orosz földgáz és kőolaj olyan vállalhatatlan, akkor miként vélekedjünk az orosz hússalátáról, az oroszkrém-tortáról és a budapesti állatkert oroszlánjáról? (Továbbá Oroszlány és Kisoroszi településekről?)
A következetesség azonban – mint sok más – immár nem európai erény. Sokan a Huxit-ban látják a megoldást, amiben most itt nem foglalnék állást,
de a Brexit mintájára megalkotott szó helyett – mint korábban, másutt már egyébként megtettem – hadd javasoljam a „Huncut”-ot. Ennek egyszerre van magyar jelentése – kicsit játékosan, viccesen, pajkos furfanggal jelezve, hogy átláttunk a szitán – másrészt angolul olvasva a Hun (Magyarország rövidítése) és a cut (vág) jelzi leválásunkat.
A címlapkép forrása: Pixabay.com
