Totális hidegháború alakulhat ki Kelet és Nyugat között
– Az Ukrajna megtámadása előtti napokban történt egy orosz–kínai elnöki találkozó. Milyen szerepe lehetett ennek a háború kialakulásában?
– Vlagyimir Putyinnak és Hszi Csin-ping kínai elnöknek ez már a sokadik megbeszélése volt, így a februári találkozó nem valamiféle előzmény nélküli esemény volt, hanem a szokásos, intenzív kapcsolattartás egy epizódja. A kínaiak számára fontos volt, hogy az orosz elnök ellátogatott a téli olimpiára, mivel számos nyugati ország vezetője távol maradt az eseménytől. A megbeszélésen Vlagyimir Putyin ukrajnai terveiről már tájékoztathatta Hszi Csin-pinget. Biztos vagyok abban, hogy ehhez nem kért engedélyt, ugyanakkor megkérdezhette, hogy egy általános invázió megindítása esetében számíthat-e Kína csendes támogatására. 
– Ezt Kína megadta?
– A csendes támogatást egyelőre igen. Azaz a kínaiak megpróbálják úgy kezelni ezt a háborút, mintha ez egy távoli, lokális konfliktus lenne, aminek a középpontjában a NATO és Oroszország áll. Ahol minden félnek megvan a maga igaza, s ahol nagyon jó lenne, ha a diplomácia terén tudnák rendezni a konfliktusokat.
Kína ebben hajlandó közvetíteni és felszólítja a feleket a konfliktusok békés megoldására.
Ugyanakkor Kína egyértelművé tette, hogy semmilyen szankciókban nem vesz részt. Ez önmagában egyébként óriási segítség Oroszországnak, hiszen ha már elszigetelődik a világ nyugati felétől, akkor legalább megmaradnak a kapcsolatai a világ második legnagyobb gazdaságával: Kínával.
– Felröppentek hírek arról, hogy Oroszország fegyvereket kérhetett Kínától.
– Nem hinném, hogy Oroszországnak szüksége lenne erre. Abban szinte biztos vagyok, hogy a kínaiak ehhez nem járulnának hozzá. Egy kis amerikai manipulációt vélek e hírek mögött, mivel magukat meg nem nevezett washingtoni tisztviselők egyszerre árasztották el az amerikai médiumokat azzal a hírrel, hogy állítólag az oroszok valamilyen hadianyagokat kértek a kínaiaktól, de nem árulták el, hogy miket.
Tehát ez egy tipikus „valaki mondott valamit” jellegű hír volt, aminek az igazságtartalma ellenőrizhetetlen.
Az érintettek azonnal cáfolták ezeket a híreszteléseket. 
– Hogy jelenik meg a háborús narratíva Kínában?
– A kínaiak életében ez a háború érthetően nem játszik olyan szerepet, mint a miénkben. Európa a hidegháborús tapasztalatai miatt ki van hegyezve az orosz veszélyre, Kínában ilyen aggodalmak nincsenek. Alapvetően egyetértenek a kínaiak abban, hogy jogos igénye van Oroszországnak biztonsági garanciákra.
Ukrajna megtámadásakor az állami lapokban csak a sokadik hírként jelent meg az orosz támadás.
Az internetes hírportálok címlapjain ma is azt látom, hogy a cikkek tömege után, mellékesen van egy-egy hírrészlet arról, hogy éppen milyen ukrán városban vannak harcok, de sokkal több nincs ennél. A nem hivatalos fórumokon azonban egyre több szó esik a háborúról. Itt az uralkodó hangnemet – a kínai internetre általában jellemző – kemény fiatal nacionalisták határozzák meg: ott tulajdonképpen az oroszoknak adnak igazat, az egész felelősségét a NATO-ra és Amerikára hárítják. Úgy interpretálják az eseményeket, mintha nem is orosz agresszió történt volna. Mára annyira kemények lettek ezek a hangok, hogy elkezdték őket cenzúrázni.
Azaz az a furcsa helyzet következett be, hogy Kína az Oroszországot támogató hangokat kezdte eltüntetni az online terekből.
– Oroszország és Kína kapcsolata mennyiben változhat meg az orosz–ukrán háború kapcsán?
– Minden attól fog függeni, hogy a következő hetekben – talán hónapokban – milyen események történnek, milyen döntéseket hoznak meg. A Nyugat kérte, hogy Kína is vegyen részt az Oroszország elleni szankciókban, melyekre Peking nem hajlandó. Ma még nem lehet tudni, hogy a kínaiak keményen beállnak-e az oroszok mellé és látványosan tompítják-e a nyugati szankciók hatásait vagy sem.
Tény azonban, hogy nagyon kellemetlen ez a helyzet Kína számára, hiszen mégis az egyik legfontosabb partnerük kezdett egy nyílt háborút egy olyan másik szuverén ország ellen, amelyet korábban a kínaiak is teljesen elismertek, s amellyel jó kapcsolatuk volt.
– Akkor mi lesz a megoldás?
– A kínaiak valószínűleg úgy döntenek, hogy megpróbálnak továbbra is „lapítani” ebben a konfliktusban. Valamelyest visszavesznek, vagy nem növelik látványosan az orosz üzleteiket. Bizonyos cégeik – amelyeknek van nyugati érdekeltsége – csatlakozhatnak a szankciókhoz, hogy legalább ők ne veszítsenek Oroszország háborúja miatt. 
– Ez a „játék” elég lehet az Amerikai Egyesült Államoknak?
– Ha Washingtonban nem elégszenek meg Kína csendes hozzáállásával, akkor egy totális hidegháború alakulhat ki. Az egyik oldalon leszünk mi, európaiak, az Egyesült Államok és ázsiai szövetségesei, a másik oldalon pedig Oroszország, Kína és néhány kisebb állam.
Ha ez így alakul, akkor létrejön egy teljesen bipoláris világrend: két külön internettel, két külön gazdasággal, két külön ellátási lánccal.
Az ukrán–orosz háború ugyanakkor lehetőséget teremt arra is, hogy az Egyesült Államok éket verjen Oroszország és Kína közé. A kínaiak is pontosan tudják, hogy ők az USA főellensége, nem pedig az oroszok. Ők viszont, ha az oroszokat elengednék, akkor a következő évtizedek hidegháborús helyzetében fontos szövetséges nélkül maradnának. Ezt pedig nem fogják megkockáztatni.
Tóth Gábor
Nógrádi György: A világháború széléről sikerült visszatáncolni
Kiemelt képünk forrása MTI/AP/Andrew Marienko
