Mészáros József: Nem véletlenül drága a parkolás
Az emberek ösztönösen tartják kidobott pénznek, lehúzásnak, érdemtelen sápnak a parkolási díjakat. Ugyebár nem kapnak érte semmit, az utak, járdák, közlekedési műtárgyak pedig a többszörös adóztatásból épülnek. Amúgy – ha nem tévedek – a parkolásért beszedett pénzt kizárólag útépítésre, felújításra, vagy valami ezekkel rokon munkálatokra lehet fordítani.
Azt még nem írta meg a Magyar Közlöny, hogy a parkolási síbolásból beáramló összeg MSZP-s országgyűlési képviselők megvesztegetésére is fordítható. A főváros egyik kerületében – Zuglóban – márpedig kiderült, hogy mekkora buli az autósok kopasztása, ha megállnak valahol a kutyaszaros aszfalton. Az adat tök véletlenül került nyilvánosságra, mivel néhány szocialista parlamenti mufti pályázatkezelői jóindulata volt elnyerhető mintegy negyedmilliárd forint nagyvonalú átadásával – és ez a bezsebelt haszonnak csak a fele volt.
Szóval, ennyit pottyantottunk, vagy sms-eztünk a festői Zugló parkolóóráiba. Pedig, ha tudtuk volna…
Nekem az ilyesfajta, Haiti-típusú pénzszerzéssel nincs gondom, a bajom mindössze annyi, hogy kimaradtam belőle – viccelhetném el a dolgot. Én február huszonnyolcadikán azon gyomorégek, hogy mikor utalják a fizetésünket, Molnár Zsoca főemeszpés meg csirió forintokat kap ajiba, ráadásul Hugo Boss aktatáskában.
Legalább teszkós nejlonban vinné, hogy népközelinek látsszon, de nem.
Mi a fenét kezd ennyi pénzzel?! Minek neki ennyi? Egy képviselőnek amúgy is ingyér van az élet, a fizetése már csak hab a tortán lévő habon. Benzinre, albérletre, ruházkodásra, traffipaxra, ittas vezetésre, díszvacsorára, díszreggelire nem nagyon kell költenie (a sajátjából). Nem elég mindez, plusz a combos fizetés azért, hogy egy pályázat elbírálásánál annak a javára döntsön, aki igazából megérdemli?
Most már mindegy, részemről marad az irigység, ami minden alkalommal besárgít majd, amikor pénzt dobok valamelyik parkolóórába.
Persze, vigasztalhat a tudat, hogy az én szutyok kétszázasom mennyi ember megélhetéséhez járul hozzá: az órák gyártója, a kihelyező kubikoló munkaerő, az órakarbantartó melós, az órából pénzkiszedő ember, az üzemeltető káefté, annak titkárnője, alkalmazottjai, a parkolóellenőrök, az önkormányzatnál a büntetéskiszabók, a büntetést kézbesítő postai alkalmazottak és a végén a végrahajtó. Meg az a csomó ember aki a felsorolásból kimaradt.
Atyavilág, mennyi munkaerő, mennyi költség! Mindig mondtam, hogy Pesten még a szúnyog is hatvancentis! És az ötszázmillió haszon természetesen ezen felül értendő. Amiből Molnár honatyáék szeretettel átvettek 250 milliót odahazára.
Hát hiányzott az valakinek? Ugye, nem?
Naugye.
Címlapkép: Pixabay
