Így kebelezte be a török Somogyországot
– Hogyan sikerült a 16. század közepén, a török megszállás idején Somogy megyében új védelmi vonalat kiépíteni?
– A mohácsi csatavesztés után az új végvárrendszer Somogy megyében sem a semmiből jött létre. Megkezdték a korábbi várak korszerűsítését, valamint védelmi céllal átépítették a nemesi udvarházakat, kolostorokat. Viszonylag jól ismerjük ezeket az erősségeket, mert nálunk, Somogy megyében már megtörtént a középkori várak összegyűjtése egy topográfiában. Ez elsősorban Magyar Kálmánnak, Nováki Gyulának és Sándorfi György munkájának volt köszönhető. Mára közel száz vár azonosítása megtörtént. 
– Somogyországnak mennyire voltak jelentős várai?
– Sem ma, sem pedig régen nem volt túl sok nagy település a megyében. Somogy megye központja Somogyvár volt a bencés apátságával. A Kupa-várhegyen lévő vár a megerősítések ellenére sem kerülhette el a vesztét, a 16. század közepére a törökök elfoglalták. Más nagyobb települések erődítéseiről kevesebbet tudunk, részint azért, mert ezek ma beépített területeken találhatók.
Az egykori vár romjai lapulnak meg Marcali és Siófok alatt is, melyet nem igazán lehet régészetileg kutatni.
– A kaposvári vár is láthatatlan…
– Igen, Kaposvár vára is csaknem észrevehetetlen. Az elmúlt száz évben nem sok mindent lehetett belőle látni. Csak egy-két nagyon lelkes, történelem iránt érdeklődő ember tudta, hogy hol is volt található a településen. A vár nagy része a mai Kapos Pláza közelében feküdt, mely területen nemrégiben átadtak egy várkertet. 
– Hogyan történt Somogy megye és annak várainak török elfoglalása?
– Ha a Dél-Dunántúlt nézzük, akkor egy fokozatos megszállásról beszélhetünk. Ez részben megkezdődik az 1526-os mohácsi csatával, de akkor a török előretörés fő iránya elsősorban a Duna vonalán történt észak felé. Ez kevésbé veszélyeztette Somogy megyét, némiképpen volt lehetőség a végvárrendszer kiépítésére.
Ez változik meg 1543-ra, amikor az oszmán seregek olyan nagy hadjáratokat indítanak meg, amelynek során elfoglalják Pécset, Székesfehérvárt, sőt Esztergomot is.
1544-ben már Somogy és Zala megyét is megtámadták. 1555-ben a török hadjárat célja pedig nem más, mint a Dél-Dunántúl – és így Somogy megye – teljes elfoglalása. 
– Mennyire tudták tartani a védők a somogyi erősségeket?
– Nem voltak kiegyensúlyozottak az erőviszonyok. Emberanyagban, hadifelszerelésben, élelmezésben és pénzben az oszmán erőknek a többszöröse állt rendelkezésre, mint a magyar várvédőknek.
Egész egyszerűen nem bírták feltartóztatni a sokszor túlerőben lévő oszmán seregeket.
Ekkor mondhatni mindegyik jelentősebb erősség elesik a megyében. A törökök beveszik Kaposvárt, Korotnát, Törökkoppányt, Babócsát és egy sor kisebb erődítést is. Mindösszesen két vár marad meg ekkor magyar kézen: az egyik Szigetvár, a másik pedig a Fonyódi vár, melyeket csak később tudnak bevenni a törökök. Előbbi egészen 1950-ig Somogy megyéhez tartozott.
– Ennek a két várnak az erőssége a megközelíthetetlenségében állt?
– Részben igen. Hatalmas mocsarak vették körbe ezeket a várakat, amely nagy előnyt jelentett, valamint az is sokat számított, hogy Szigetvár várfalai sokáig ellen tudtak állni az ágyútűznek. Szigetvár hősies védelme ismert, a fonyódi váré kevésbé.
Nem volt egy nagy erődítmény, mégis 1575-ig kitartott a török nyomással szemben.
Ennek a várnak az alapja egy Árpád-kortól létező falu volt, melyet fa és föld erődítéssel vettek körbe. Ez az, melyet 1544 után Lengyel Boldizsár és Magyar Bálint épített ki a térség legjelentősebb erősségévé. Nemrégiben Szabados Ákos dolgozta fel a korábbi ásatások leletanyagát. Számos fegyverlelet is került elő: buzogány, fokosbalta, sarkantyúk, puskacsövek.
Mindezek mellett a hétköznapi életnek a tárgyi emlékei is napvilágot láttak, melyek alátámasztották azt, hogy a 16. század közepéig valóban működött a vár.
– Elfoglalásuk után a törökök nem használták ezeket az erődítéseket?
– Voltak olyan várak, amelyeket a török tovább használt. A fonyódi vár esetében – a jelenlegi régészeti források alapján – azonban úgy tűnik, nincs ilyen folytonosság. Nem így történt Kaposváron, ahol a törökök tovább használták az erősséget. Kaposvár több metszetét is ismerjük a hódoltság korából, ahol látszik, hogy a törökök fejlesztették is a várat és a körülötte lévő települést.
– Óriási tűzerővel rendelkeztek az ostromló törökök, amely már az 1521-es, végzetes nándorfehérvári ostromnál is bebizonyosodott.
– Igen, Nándorfehérvár elvesztése után az új típusú, olaszbástyás erődítéseket kezdték kiépíteni a Magyar Királyság több részén. Ugyanakkor Somogy megyében ez nem volt igazán jellemző, itt viszonylag kisebb várak és erődítmények sorakoztak. A leggyakoribbak a palánkvárak voltak.
Ezek faszerkezetű erődítéseket a mai közvélemény gyakorta lenézi, holott ezek nagyon jelentős védelmet nyújtottak.
A 16. század közepére a megnövekvő ágyútűz ellen is megfelelő védelmet adhatott, mivel ezek a több méter széles palánkfalak képesek voltak elnyelni az ágyúgolyókat, míg a kő vagy a téglafalak – hogyha kitartóan lőtték –, akkor előbb-utóbb összedőltek. Természetesen palánkból is lehetett olaszbástyás erődítést építeni. Ezek az erődítések olyan jól működtek, hogy a Kárpát-medencében nemcsak a magyarok, hanem a törökök is így építették váraikat. 
– A hódoltság alatt mi történt az itteni lakossággal?
– A régészeti leletek nem igazolják azt, hogy a törökök a Dél-Dunántúlon szisztematikusan kiirtották volna az itt élő magyarokat. Ez nem is állt az érdekükben, mert ha meghódítottak egy területet, ott adófizető népességre volt szükségük.
Természetesen voltak olyan települések, amelyek elpusztultak, de inkább az lehetett a jellemző, hogy a lakosság igyekezett védettebb területre menekülni.
Ahogy említettem, közel száz várról tudunk, régészeti feltárás viszont viszonylag kevés helyen történt meg, körülbelül húsz helyszínen voltak eddig ásatások. A következő évek régészeti feltárásai sok új eredményt hozhatnak, olyanokról is, amelyekről az írott források hallgatnak.
Tóth Gábor
Kiemelt képünk forrása Wikipedia.hu
