Térdre, baloldal, járjatok elől a példával!
Valami erkölcsileg értelmezhetetlen oknál fogva – egészen pontosan a szándékos gonoszságot tudnám mankóként felhozni – a baloldal mindig kéjes vágyat érez arra, hogy távoli eszmék mocskát borítsa a magyar társadalomra. Megfigyelhettük ezt számtalanszor az elmúlt évszázadokban is, a 20. században meg pláne. Gyökértelen, külföldről megvett vagy kiképzett komisszárok kezdetben maroknyi csoportja, akik nemegyszer uralmuk alá tudták hajtani az egész országot. 
Most is ugyanezt látjuk, fizikai épségünkre általában veszélytelenebb, de ugyanolyan harsány, hisztérikus, egyeduralomra törekvően, mint korábban. Mert valójában mi is az egész BLM-mozgalom? Marxista alapokon nyugvó, fegyveres erőszakot alkalmazó, tűzzel-vassal ellenvéleményeket irtó brigád. Pont, mint az antifák. Terrorista sejtek, akik hovatovább világpolitikai tényezővé növik ki magukat.
Azt hiszik, túlzok? Nézzék meg az amerikai választásokat, az azóta domináló témákat vagy azt, hogy agendájukat hogyan húzzák rá a világ tőlük távoli szegleteire is.
Mint a térdeléses hisztériát, ezt az ócska, alávaló, üldözni való mániát, ami egész sportágakat készül maga alá gyűrni és aki ellene szólni mer, az persze megkapja a szokásos toposzokat: fasiszta, rasszista elnyomó.
Nyilvánvaló, hogy csaholó lelkesedéssel csatlakozott az agybajhoz a magyarországi baloldal is. Legfrissebb kiváltó okként itt volt a magyar–ír futballmeccs. Az írek térdeltek. Miért? Ki tudja? Hasonlóan sokat szenvedett nép, mint mi, gyarmataik nem voltak. Olyan időszak is volt, amikor angolok ír rabszolgákat adtak el a világ más részeire. Mégis mi okból térdelnének pont az írek?
Mi nem őrültünk meg
Muszáj nekik, azért. Nekünk nem muszáj. Ez Közép-Európa egyik luxusa az egyre több dolog mellett. Nem is tették a mi focistáink, kiváltva a szurkolók, a normális emberek és a miniszterelnök megbecsülését is. Nálunk ilyesmi nem szokás, és nem vagyunk barátai annak, hogy nyugati elmebajokat és lelki sérüléseket rajtunk verjenek le. Ehhez nekünk semmi közünk. Ők gyarmatosítottak, nem mi. Ők hoztak be milliószámra rossz cselédként tartott embereket, nem mi. Játsszák le egymás között.
No, de az írek sem tettek így. Mégis lenyomhatták őket. 
Visszatérve a Magyarországon ideiglenesen állomásozó ellenzékhez, örömmel kezdtek sipítozásba. Niedermüller Pétertől megtudtuk, azon az estén jobb lett volna írnek lenni. Ugyan az írek a burgonyavészt is túlélték, de azt mégse kívánnám nekik, hogy Niedermüller náluk verjen tanyát. Szabó Tímea és Fegyőr az elfogadásról, a közösséghez tartozásról beszéltek. Meg azok szabályairól.
Kevés. Térdeljetek! Járjatok elől jó példával. Ne csak dumáljatok, hajrá. Jöjjenek a szelfik, ahogy különféle helyeken térdeltek a porban. Testhezálló feladat volna.
Ne másokat ugráltassanak, szeretnénk látni a frankóságot egyes szám első személyben. Mi, magyarok, ugyanis nem ismerünk ilyen magatartásformát. Ha pedig valaki elmebajos hivatkozással ilyenre akarna kötelezni minket, megvetve kiröhögjük.
