Jézus Atyja a mi Atyánk is
Húsvét örömhíre
Csodálatos olvasni – különösen a húsvéti ünnepkörben – a Jézus feltámadását elbeszélő evangéliumi szakaszokat. Jó egy kicsit a fantáziánk segítségével behelyeznünk önmagunkat a történetekbe. Így az örömhír egészen közelivé tud válni. Láthatjuk az üres sírt, a gyolcsokat, amelyeket az esetleges „hullarablók” bizonyosan nem felejtettek volna ott. Főleg nem hajtogatták volna a fejet takaró kendőt.
Amint elkezdjük a „saját szemünkkel” látni a történteket, számunkra is megadatik ugyanaz a lehetőség, amely immár nem pusztán a sírhoz futóversenyt rendező apostolok kiváltsága csupán. A szeretett tanítvány benézett az üresen maradt temetkezési helyre: látta és hitt.
Van azonban egy érdekes kijelentés, amely feltüzel bennünket, hogy Istennek hálát adjunk. A dicsőítésre okot adó mondat így hangzik: „Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez.” A feltámadt Mester ezekkel a szavakkal küldi Mária Magdolnát az apostolokhoz és Máriához, az ő édesanyjához: az egyházhoz.
Ami az övé, a miénk is
Az „én Atyámhoz és Istenemhez és a ti Atyátokhoz és Istenetekhez” kijelentés világossá teszi a megváltottságunkat. Mindaz, ami a Fiúé, a miénk is, akik Jézus vére által megmenekültünk az örök haláltól. Semmi nem választ el bennünket a golgotai szeretet-tett következtében.
Jézus az ő örök húsvétját megelőzően is mindent az Atya akarata szerint tett. A tanítványokat is erre nevelte, amikor megtanította őket a helyes imádkozásra. A mindenható és a világot teremtő Istent Atyánknak szólíthatjuk.
Az Ő Atyja, a mi Atyánk lett. Az örökség a miénk is. Jézus társörökösei lettünk. Ennek teljességét Krisztus keresztáldozata hozta el számunkra.
Akadálytalan apa-fiú kapcsolatba kerültünk Istennel. Önmagunktól erre sohanem juthattunk volna el. Mindannyiunknak van miért pironkodni. A legkisebb, körömpiszoknyi bűn is elég ahhoz, hogy a világ megváltásáért vállalt áldozatunk elégtelen legyen. Nem így a bűn nélküli Jézus áldozata.
Igazságos és irgalmas
Ezért fontos, hogy az Istentől bennünket elválasztó bűn büntetését Jézus magára vállalta. Ezzel megnyílt számunkra az út az Atyához. Istenhez, aki igazságos és irgalmas. Nemcsak igazságos, hanem irgalmas is. Isten egymástól elválaszthatatlan két tulajdonsága.
Ő ismeri a bűnökkel terhelt életünket. Éppen az igazság tökéletes ismerete miatt felülmúlhatatlan az Ő isteni irgalma. Az ember önmagát képtelen megmenteni. Az üdvösség Isten irgalma nélkül soha nem jöhetne létre. Krisztus keresztáldozata azonban örökre elvette a bűn akadályát Isten és közöttünk.
Amikor Istent dicsőítjük, elmondjuk neki, hogy ő milyen. Elmondjuk, hogy igazságos és irgalmas. Mindezt Jézus kereszthalálig tartó engedelmességének az Atyát dicsőítő lelkületével tehetjük meg. Jézus értünk kiontott vére miatt dicsőíthetjük az Atyát.
Gável András
