A német kancellár, aki még csökkenteni akarta a vendégmunkások számát

Helmut Kohl hívő keresztény családból származott, s már fiatal korától kezdve politikai pályára készült. Mindössze 17 évesen, 1947 óra tagja volt a CDU-nak, tehát egy hosszú pályafutás eredményeképp ért fel a politika csúcsára.

1959-ben már Rheinland-Pfalz tartomány parlamenti képviselőjeként vállalt szerepet. 1969-től pedig ugyanezen tartomány miniszterelnöke volt, mindkét tisztséget egészen 1976-ig töltötte be.

1973-tól 1998-ig vezette a CDU-t, emellett 1976-tól 2002-ig a Német Szövetségi Gyűlés képviselője volt. 1982-ben az NSZK kancellárjává, majd később, 1990-ben az újraegyesült Németország első kancellárjává választották, amely tisztséget 1998-ig töltötte be.

A NSZK kancellárjaként már hozzákezdett ahhoz, hogy az NDK-val meglévő diplomáciai kapcsolatokon javítson. 1987-ben például diplomáciai látogatás keretében fogadta Erich Honeckert, az NDK kancellárját – ez volt az első olyan alkalom, amikor egy keletnémet kancellár az NSZK-ba látogatott. 1989-től aztán már a nemzetközi porondon törekedett arra, hogy elnyerje Németország újraegyesítéséhez a szükséges támogatást.

A Berlini fal leomlását követően Kohl és a kereszténydemokraták az aktív cselekvés színterére léptek. Ennek eredményeképp 1990 május 18-án már megszülettek az első, a gazdasági és szociális kérdéseket érintő megegyezések a NDK-val, augusztus 31 pedig létrejött a két állam közt az a megegyezés, amely lehetővé tette Németország újraegyesítését.

Az NDK-n belül még 1990 márciusában megtartották az első – s egyben utolsó – szabad választásokat, amelyen már szintén a kereszténydemokraták kerültek ki győztesen, s Lothar de Maiziére alakíthatott nagykoalíciós kormányt, amely 1990 októberéig intézte az újraegyesülésre készülő NDK irányítását.

1990 október 3-án hivatalosan is létrejött a német egység, ebben nagy szerepe volt a Kohl-féle NSZK-s vezetésnek. A kancellár munkájának legfőbb jelentősége tehát abban rejlik, hogy vezetésével sikerült újraegyesíteni a második világháborút követően kettészakadt Németországot. Mindezt számos nehézség közepette vitte végig: politikai, gazdasági és társadalmi problémákkal egyaránt szembe kellett néznie.

A munka pedig, úgymond, meg is hozta gyümölcsét: a december 2-án tartott választások során a CDU-CSU koalíció jelentős győzelmet aratott. A szavazatok 43,8 százalékát szerezte meg a koalíció, a Bundestag 662 helyéből így 319-et magáénak tudhatott. Őket támogatta továbbá a liberális FDP is, s így a kereszténydemokraták által vezetett koalíció 8 évnyi kormányzást kezdhetett meg.

Kancellárként Helmut Kohl mintaszerű gazdasági és társadalmi reformokat bevezetve vitte véghez az egyesült Németország újjáalakítását,  1994-ben a választások során ismét elnyerte a kancellári tisztséget, 1998-ban azonban már a szociáldemokraták és a zöldek koalíciója legyőzte őt, a vereség után szinte valamennyi politikai tisztségéről lemondott.

Végső visszavonulása az 1999-ben kitört, a pártot érintő korrupciós botrány, a Schwarzgeldaffäre-hoz köthető, amikor is korábbi tanítványa, Angela Merkel is ellene fordult. Merkelt gyakorlatilag ez repítette a politika csúcsára.  A botrány következményeképp Kohl teljesen visszavonult a politikai közélettől, 2002-ig még a Bundestag tagja maradt, de utána már nem indult el a párt színeiben.

Helmut Kohl tevékenysége jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy napjainkra Németország Európa vezető gazdaságává vált – még ha ideológiai szempontból az ország jelentősen el is távolodott a kohli alapról.  Csak egy apróbb példát hoznánk erre. Még az 1982-es választások során Kohl többek közt az alábbi mottóval kampányolt a választásokon:

„A munkanélküliséget és a Németországban élő külföldiek számát a felére fogjuk csökkenteni”.

Ekkor ugyanis már jelentős létszámú török bevándorló volt az NSZK-ban, és Kohl célja már ekkor az volt – s később is az maradt – hogy megőrizze a NSZK, majd Németország kulturális egységét.

Érdemes felidézni Németország mai politikáját a migráció kérdésében, hogy lássuk mennyit változtak azóta a dolgok. Kohl 2011-ben kiadott könyvében kifejezetten azt írta Merkelről, hogy

„Elpusztítja azt az Európát, amit én építettem!”.

Fontos megjegyezni, hogy Helmut Kohl mindig is rokonszenvvel viseltetett a magyarok iránt is, e rokonszenvet rendszerváltás korszakának eseményei alapozták meg. A kancellár átlátta, hogy Németország és Közép-Európa országai a történelmi és kulturális hagyományok, valamint a gazdasági kölcsönhatások miatt egyaránt fontos partnerei egymásnak.

Helmut Kohl érdemei politikai szempontból elvitathatatlanok, még akkor is, ha életpályája – személyes és politikai szinten egyaránt – számos hibás lépést is tartalmaz. Mindemellett tevékenység nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a hidegháború lezárása után, a kommunizmus visszaszorulását követően Németország és Európa stabil alapokra építkezhetett tovább.