Magyarország júdásai

Az embernek tényleg vigyáznia kell, hogy mikor és hogyan használ bizonyos jelzőket ellenzéki viselkedési formákra, hiszen ugyanaz a veszély fenyegeti a jobboldali publicistát, mint a balos politikusokat: ha azonnal és izomból a plafonig rúgjuk a labdát, akkor a későbbiekre már nem maradnak jelzők, és könnyen lapossá, önmagunkat ismétlővé válhatunk. No, ettől most nem kell félni: az ellenzék teljesen nyilvánvaló módon fogalmaz meg hazaáruló üzeneteket, és könyörög a nyugatnak – pár évtizede még megtette a Szovjetunió is –, hogy mentse meg őket. Szinte látjuk, ahogy hanyatt vágják magukat, szabaddá téve hasukat, mint egy behódoló kutya.

Valahogy így viselkedhetett 1956-ban Kádár Moszkvában, nem igaz? Amíg idehaza zajlott a forradalom, és egy rövid időre talán mindenki elhitte, hogy most majd valami szebb, emberibb, igazságosabb jöhet – addig a magyar nép egyik legnagyobb árulója már az elvtársak előtt hajbókolt, bizonygatva, hogy mennyire lehet számítani rá.

Ami Kádár volt 1956 Szovjetuniójában, ugyanazok a magyarországi ellenzék azon tagjai is, akik nemrég egy közös állásfoglalást jelentettek meg a Die Weltben.

Jegyezzük meg ezeket a neveket, hogy a későbbiekben majd könnyedén felidézhessük, kik voltak a modern kor legsötétebb Hegedűs hadnagyai: Dobrev Klára, Gyöngyösi Márton, Ara-Kovács Attila, Molnár Csaba, Rónai Sándor és Ujhelyi István.

Azt írják, hogy az EU-nak Hitler (!) és Sztálin (!!) után most Orbán Viktorral kell szembeszállnia. Könyörögnek azért, hogy az Unió legyen nagyon kemény, csapjon oda a magyaroknak, mutassa meg végre, ki a főnök.

Milyen emberi minőséggel rendelkeznek azok, akik egy rég látott komolyságú veszélyhelyzet kellős közepén ennyire nyíltan kezdik el kiárusítani az országot? Hazát nem mondok – általuk nem ismert fogalmakkal nem akarom összezavarni őket.

Elmebeteg hozzáállás, hát persze. Röhögni is lehet rajta, mert az elmebetegség általában ugyan szánalmat és aggódást kelt a jóérzésűekben, de ezen – ha csak a történések egyik felét vizsgáljuk – őszintén lehet kacagni. Hiszen milyen ellenzéke volt a valóságban Hitlernek és Sztálinnak? Ha csak egyetlen, apró pillanatig is megpróbáljuk ezt a kijelentést komolyan venni, mégis mire jutunk? Arra, hogy hazudnak. Hangulatkeltésben utaznak, ocsmány módon hazudnak és abban bíznak, hogy hátha van olyan nyugat-európai közeg, ami már annyira menthetetlen, annyira szétesett, hogy nem merül fel benne a kérdés: ha mindez tényleg igaz, akkor nyilván nem mehetnek vissza Magyarországra a cikket jegyzők, ugye?

Lássunk már tisztán: bármilyen helyzetben alávaló, rút viselkedés egy nemzetközi fórumon fekáliát kenni az országodra, de amikor járványhelyzet van, amikor a válság alakítja a mindennapjainkat, akkor különösen is gyomorforgató.

Igen, abszolút igaz, ezek az elemek azt szokták meg, hogy Magyarország mindig mások kénye-kedvétől függ és ezek a berögzült reflexek nem múlnak el. Majd pont 2020-ban jön rá Dobrev Klára, hogy már nem úgy működik a világ, hogy a Politikai Bizottság legfontosabb elvtársánál kell kilincselni, amelynek modern formája Brüsszelben székel? Épp a komcsik lennének azok, akik bármi miatt is szégyent éreznek?

Vagy Gyöngyösi Márton, aki szintén elárult már mindent és mindenkit, esetleg felveti, hogy ez azért már nagyon zsenánt?

Ezek az emberek örökre belevésték a nevüket egy olyan könyvbe, ahol csak az igazán gusztustalan árulókat tartjuk nyilván. Nem volt könnyű feladat, de aláírom, csillagos ötössel sikerült abszolválni!

Trombitás Kristóf

A szerző további írásait ide kattintva olvashatja.

Kiemelt képünkön Gyurcsány Ferenc, a párt elnöke, volt miniszterelnök és felesége, Dobrev Klára, a DK európai parlamenti képviselője a Demokratikus Koalíció X. tisztújító kongresszusán a Budapest Kongresszusi Központban 2020. március 1-jén. Mellettük balról Varju László, a DK országgyűlési képviselője, jobbról Molnár Csaba, a DK ügyvezetõ alelnöke, európai parlamenti delegációvezetője. MTI/Máthé Zoltán