A „hős nőhonvéd” a csetepatéban nem ismerte a tréfát!
1830. augusztus 15-én, Zágrábban született Lebstück Mária jómódú horvát kereskedő lányaként. Ifjúságát nagybátyja, Simunich Boldizsár császári ezredes mellett töltötte Bécsben. Az ifjú lányt a bécsi forradalom fellelkesítette.
Eltökélte, hogy megnyiratkozik, férfiruhát ölt magára, és jelentkezik katonának. Ékszereit eladta, az árukból fegyvereket vett, majd Lebstück Károly néven önkéntesnek jelentkezett.
A bécsi forradalom bukása után azonban Magyarországra sietett, hogy a magyar szabadságharc ügye mellett harcolhasson.
Vitézül verekedett az osztrákok ellen, kiemelkedő teljesítményt nyújtott a branyiszkói, a komáromi és a kápolnai csatában is. Utóbbiban hárman támadták rá, s noha sikerült támadóit megfutamítania, súlyos fejsérülést szenvedett. A tábori orvosi vizsgálat során derült fény arra, hogy Lebstück Károly igazából a kardforgató, tizennyolc esztendős Mária.
A bizarr csatatéri eseményről hamarosan beszámoltak Dembinszky Henrik tábornoknak, aki a vitéz leányt hadnaggyá léptette elő.
Sérüléséből felépülve, 1849. májusában részt vesz a budai vár visszavívásában is, ekkor már főhadnagyként. Az ostrom alatt szerettek egymásba Jónák József tüzér őrnaggyal – akit még korábbról, Bécsből ismert. A csata után Mária főhadnagy azonnal szabadságot kért, hogy Jónák őrnaggyal összeházasodhasson. A felettese, meglepettségén túllendülve, engedélyezte az esküvőt – magára az esketésre is a csatatéren került sor. Ám a fiatal honvédek öröme nem tarthatott sokáig. A szabadságharcot hamarosan leverték, és a már állapotos Lebstück Mária is az aradi vár fogdájába került. A várban szülte meg gyermekét, Jónák Pált.
A tüzér őrnagy apa nem láthatta fiát, mert a császári bíróság dezertálásért golyó általi halálra ítélte, amit másodfokon – „kegyelemből” – tizenhat évi, vasban letöltendő fogságra változtattak, házasságukat hatósági úton felbontották.
A Lebstück család erőfeszítéseinek köszönhetően Máriát és a kis Pált kiengedték az aradi fogdából, Magyarországot azonban el kellett hagyniuk. Horvátországban telepedtek le, ahol még családtagjaik sem fogadták el őket.
Mária néhány évvel később Győrbe költözött, itt találkozott régi ismerősével, Pasche Gyula festővel, akivel hadnagyként szolgált a tiroli vadászoknál. Az ismeretségből szerelem lett – hamarosan összeházasodtak, és tizenhét éven át, a férj haláláig boldogan éltek. 1870-ben Budára költözött, itt találkozott újra első férjével. Jónák akkor már maga is házasságban élt, de anyagilag támogatta első feleségét.
Mária köztiszteletben álló személyiség volt, aki a szabadságharc emlékét mindig őrizte; minden március 15-én magára öltötte régi egyenruháját, ott volt Aradon a Vértanúk szobrainak leleplezésén, és évente elzarándokolt a budai vár ostroma során elesett hősök sírjához.
1893. május 30-án halt meg, a Megyeri úti temetőben helyezték örök nyugalomra. Nevét utca viseli Újpesten, 1935-ben emléktáblát helyeztek el volt lakóhelyének falán.
Forrás: Vasárnap.hu/MTI
Kiemelt képünket készítette: Palkó Dániel/Vasárnap.hu