Ungváry Zsolt: Tárgyalás
– Azért javasoltam Tihanyt, mert közel van Kötcséhez, ha komppal jövünk. De a visszhang nem igaz, Bandikám, erre figyelj oda, nem mindig azt hallod vissza, amit szeretnél. Én például bármit kiáltok, mindig azt feleli: Gyurcsány, ne hazudj! Na, egyszer próbáld ki te is.
– Nekem ilyet biztosan nem fog mondani – szólt önérzetesen a fiatalember.
– Persze, ti már mindent tudtok, le akarjátok nyelni keresztben az öregeket. Nektek már én is öreg vagyok. Hát figyelj, Fekete – zavartan pislog –, azt szabad mondani, hogy fekete?, hát figyelj, Győr, ha szólíthatlak így, az mégis vidéken van, nem vádolhatnak vele, hogy valami elvarázsolt belpesti vagány vagy, aki azt se tudja, merre van a Dunántúl. Ráadásul az nincs messze Pápától. – Átkarolja a vállát, a másik próbál elhúzódni. – Képzeld, mennyi meghasonlást okoz nekem, hogy materialista liberális létemre Pápán születtem. A fiúk a suliban elhitették velem, ezért hívják pápaszemnek, amit viselek… A szemüveges ajkaiaknak meg ajkaszemük van… – Nosztalgikusan elréved. Sóhajt. – Nekem nehezebb volt felkapaszkodni, mint neked. Egy alkoholista apával a pápai lakótelepről… – Sír egy keveset. Aztán felderül. – Spongyát rá! Kitaláltam magamnak Fleto Fletonovics Jemeljant, a nagy kommunista hőst, aztán annyira beleszerettem a szerepbe, hogy így maradtam. Néha érdemes nagyot álmodni. Te például lehetnél Ságvári, annak is olyan sok neve volt, mint neked.
– De Ságvárit lelőtték a végén.
– Mit nem mondasz – vigyorog Fletó. Ahogy körülnéz, a nyaraló srácok között megpillant egy fiatalt Che Guevarás pólóban. – Nézd: a szabadság, fiatalság szimbóluma.
– Akkor én leszek Che Guevara – húzza ki magát Bandi.
– Jó választás – bólint elismerően Fletó. Üveget húz elő. – Igyál ebből. Szilva. Én főzöm Kötcsén. Hála Orbánnak, adómentesen. Na, térjünk a tárgyra. Tudod, mit várnak el tőlünk?
– Nyilvánvaló. Orbán leváltása a cél.
– Nem, az az eszköz. A cél messzebb van. A cél mindig messzebb van, s mire a tömeg odaérne, mi már hol leszünk? A lényeg, hogy Orbán nekünk is útban van, és másoknak is. Mi vagyunk az eszköz, amit felhasználnak Orbán ellen, de örülünk neki, mert közben mi is jól járunk. Te is meg én is.
– Mi eddig még alig jártunk jól.
– Értem, nektek már nagyon viszket a markotok, jönnétek már, tűnjenek el a vének az útból, igaz-e? De hát még itt vagyunk, és eszünk ágában sincs eltűnni. Vagyok én is olyan fiatalos, mint ti.
Fekete-Győr nem bírja tovább, türelmetlenül közbevág:
– Legyen két lista. A mi listánkat ne barmold el, mert téged sokan utálnak.
Fletó filozofikusan bólint.
– Azért delegálom a Klárát. Nő is, fiatalocskább is nálam, meg aztán tartok kissé az anyóstól is. Te is tartanál a helyemben. De a két lista oké, a végén úgyis összeállunk. Így becsatornázzuk magunknak az összes LMP-st, párbeszédest, jobbikost, meg ki tudja, hányféle kretént, aki azt hiszi, nem rám szavazott. Úgy hívják ezt, hogy szavazatmaximálás. Engem tanítasz trükkök százaira?
– A jobbikosokat is? Azok fasiszták.
– Te meg szakállas vagy. Senki sem tökéletes.
– És ha a Klára sem jó nekünk?
– Nektek nem jó a Klára? És akkor mit mondjak én? De hát mindenki azzal főz, amije van. Ti a saját csajotokat nyomatjátok, én is az enyémet, Biden is nőt akar alelnöknek, ez most trendi. Én a Kláránál jobbat nem tudok ajánlani, igaz, Klárikám?, látod, mosolyog, integet. – Halkabban hozzáteszi: – Mégse indíthatom a Palvin Barbit.
– De egyéniben csak egyetlen jelölt. Ebben muszáj megegyeznünk.
– Hát hogy a viharba ne?! Olyan a szisztéma, egyéniben kell megverni a Fideszt, ezt mindenki tudja, aki számolni tud. Márpedig én tudok, főleg a prímeket ismerem. Na, erre iszunk!
Fekete-Győr elégedetten távozik. Fletó fejcsóválva néz utána:
– Kis bohó! Che Guevara se járt túl jól…
