Eiffel-torony a Margit hídon
Az 1850-es évektől kezdve a kereskedelem olyan dinamikusan fejlődött a fővárosban, hogy mindennaposak lettek a forgalmi dugók, a teherszállítás pedig komolyan veszélyeztette az egyetlen állandó átkelő, a Lánchíd állagát. Azonban a Lánchíd Társulat érvényes szerződése értelmében sem északra, sem délre nem lehetett egy mérföldön belül hidat építeni. Miután az állam kivásárolta a társulat monopóliumát, törvénybe iktatták, hogy nem csak egy, hanem két átkelőt is kell építeni: egyet a Lánchídtól északra, egy másikat délre. Az északra eső híd mielőbbi megépítése azért vált prioritássá, mert azzal közvetlen lóvasúti összeköttetés létesülhetett a Nyugati pályaudvar és a budai indóház (Déli pályaudvar) között. Mindemellett fontos szempont volt, hogy a leendő híd megépítésével Pestnek és Budának összeköttetése lehetett a főváros kedvelt pihenőhelyével, a Margitszigettel.
A nemzetközi tervpályázatot követően Ernest Gouin francia mérnököt bízták meg a hatnyílásos, hétpilléres híd tervezésével, míg a kivitelezési munkát a szintén francia Societé de Construction de Batignoles kapta meg. Az összesen 607 méter hosszú és 17 méter széles hídon a vas pályalemezen nyugvó útburkolatot fakockák alkották. A híd építészeti díszeit, úgy mint a griffeket, a kimérákat (nőstény szörnyalak a görög mitológiában) és szentkorona-ábrázolásokat Wilbrod Chabrol, míg a pilléreket díszítő szobrokat Thabard francia művész mintázta, szinte kivétel nélkül francia alapanyagokból. A híd vonalvezetése különleges, mert a közepén 30 fokkal megtörik a tengelye, hogy középen egy lehajtó oldalhíd elérhesse a Margitszigetet.
Az új hidat Gyulai Pál író javaslatára Árpád-házi Szent Margitról, IV. Béla király lányáról nevezték el, aki az átkelőtől egy kilométerre lévő Domonkos-rendi apácakolostorában élt a 13. században. Az avatóünnepségre 1876. április 30-án került sor, azon József királyi főherceg mondott beszédet.
Az átkelő felavatása megihlette Arany Jánost is. A Híd-avatás című balladájának alapja az a babona volt, amely szerint egy új hidat az öngyilkosok avatnak fel. A történetben az életét korábban egy lapra feltevő kártyás fiatalember a Margit hídon – annak felavatásának napján – sétál. A kártyában vesztes fiatalember szeme előtt látomásszerűen vonulnak fel a későbbi öngyilkosok, így ő is leveti magát a mélybe. Arany művéhez Zichy Mihály rajzolt illusztrációt, amely ma a Nemzeti Galériában tekinthető meg.
Csaknem harminc évet kellett várniuk a budapestieknek, hogy birtokukba vehessék a szigetre vezető egynyílásos szárnyhidat. Az átkelőn 1879-től lóvasút közlekedett, ezt váltotta fel 1894-ben a villamos, az autóbuszra még 1929-ig várni kellett. A megnövekedett forgalom következtében teljesen elhasználódott fakockaburkolat helyére 1920-ban kőkockák kerültek, és kicserélték a villamossíneket is. A híd halaszthatatlanná vált első nagy felújítására 1935 és 1937 között került sor, melynek keretében a pilléreket déli irányban meghosszabbították és 22 méterre szélesítették. A pályát megemelték, a villamossíneket középre helyezték, a burkolatot kicserélték, a hídfőkben és a szárnyhídnál aluljárókat építettek.
A második világháború végén a németek az összes budapesti hidat felrobbantották. A legelső a Margit híd volt, de baleset történt.
A német utászok 1944 őszén láttak hozzá a híd aláaknázásához. A tragédia 1944. november 4-én, szombaton a forgalmas déli órákban történt. A híd hat nyílása közül a pesti parthoz eső legközelebbi nyílásban robbantak fel a töltetek, és a híd íve összeroppant. A robbanás ereje átadódott a többi pesti oldali nyílásra, és azok is ledőltek. A budai oldal három nyílását csak a hatalmas tömegű középső pilon védte meg az összeomlástól.
Villamosok, autók zuhantak a vízbe emberek százaival. Egy 48-as villamos két összetört kocsija még kilátszott a vízből, sebesültek jajveszékelése hallatszott.
Az áldozatok között volt a háromszoros olimpiai bajnok kardvívó Kabos Endre is, akit zsidó származása miatt hívtak be munkaszolgálatra, az őt és társait szállító teherautó éppen a robbanás pillanatában haladt át a hídon. A becslések mintegy 100-600 áldozatot említettek, közülük legalább 40 német utász volt. A baleset kivizsgálásakor arra jutottak, hogy a robbanást a hídon éppen áthaladó 6-os villamos kereke okozhatta, amikor a híd dilatációjához érve a súrlódás hatására keletkező minimális erősségű áram a nem megfelelően biztosított tölteteket működésbe hozta.
Végül a németek 1945. janiár 18-án a budai oldal íveit is felrobbantották, ellenben a szigeti szárnyhíd töltetei a csodával határos módon nem robbantak fel. A híd roncsai mellett 1946-ban pontonhíd épült, amelyet a pesti köznyelv csak Manci hídként emlegetett.
A Margit híd újjáépítése már magyar alapanyagokból készült. Az új átkelő csaknem minden díszétől megfosztva, lecsupaszítva, a korábbinál jóval szélesebb út és járdafelülettel, új villamosaluljáróval a szigeti lehajtónál 1948 augusztusára készült el.
Az 1970-es években is történt egy nagyobb felújítás, ami olyan mértékben kiszélesítette az úttestet és a járdákat, hogy az a későbbi korhű helyreállítást is ellehetetlenítette. A híd legutóbbi rekonstrukciójára 2009 és 2011 között került sor. A hídszerkezet teljes cseréjén túl visszaállították a régi, sárkánydísszel ellátott oszlopokat, obeliszkeket, a középpilléren a magyar történelmi címert és a kőpárnára ültetett díszes koronát. A Dunából előkerült minták alapján öntötték újra a korlátokat, az oszlopokat, a középpillérek öntöttvas szárnyas kiméráit és a korhű lámpavasakat, valamint a villamos felsővezetékeit tartó oszlopokat.
2014-ben pótolták a második világháború óta hiányzó Herkules-szobrot a Buda felőli második mederpillér déli oldalán.
Esti fényeknél mi is láthatjuk a fektetett Eiffel-tornyot a Margit hídon, amelyet a szigeti szárnyhíd ívének képzeletbeli tükrözésével érhetünk el.
Fecske Gábor László