November 4-e több szempontból is szomorú a magyar történelemben. Nem csupán 1956-ban volt az, hanem a második világháború alatt is: 1944. november 4-én délben Szálasi Ferenc eskütételének perceiben a Margit híd pesti szakasza rejtélyes körülmények között felrobbant, több száz embert küldve hullámsírba. Összefoglalónkban a 75 évvel ezelőtti eseményekre emlékezünk.
1944. október 16-án, Horthy Miklós sikertelen kiugrási kísérlete után a hungaristák vették magukhoz a kormányázást, melyet Szálasi Ferenc német segítséggel szerzett meg. November 4-e délelőttjén a Várpalotába sietett, ahol – mindenféle történelmi előzményt nélkülözve – nemzetvédői esküt tett a Szent Korona előtt.
A beiktatási ceremóniára nem történt meg, de nem csak azért, mert egyre nagyobb háborús veszteségeket szenvedett az ország és lakossága, hanem mert Szálasi esküjének perceiben a Margit hídnak a szigetet és Pestet összekötő szakasza váratlanul felrobbant.
A detonáció olyan óriási erejű volt, hogy az egész székesfővárosban hallani lehetett. A robbanás a csúcsforgalom idején történt, következtében a 6-os villamos egyik szerelvénye is a vízbe zuhant.
Nem csak a villamosok, hanem autók is a Dunába hullottak. Hullámsírba került többek között az a rabszállító teherautó is, mely éppen zsidó származású munkaszolgálatosokat szállított. A rabomobilban tartózkodó háromszoros olimpiai bajnok kardívó Kabos Endrének és társainak esélye sem volt menekülésre.
Az áldozatok száma pontosan nem ismert, egyes becslések szerint közel hatszázban vesztették életüket ezen a napon.
hirdetés
Margit híd romjai a ideiglenes „Manci-hídról” fotózva (1945) (Forrás: Fortepan 30866)
Mi okozta a híd robbanását?
Az, hogy a robbanás gyakorlatilag egybeesett Szálasi Ferenc eskütételével, sokak szerint összefüggött. Ezt az elképzelést erősítette az, hogy a nyilas-kormány nagyon szűkszavúan számolt be a tragédiáról. Ebben – az amúgy is – bizalomszegény és információhiányos állapotban több elképzelés is napvilágot látott. Egyesek a kiugrási kísérlet miatti német bosszút, mások Horthy-hű katonák Szálasi-ellenes tevékenységét, mások pedig illegális kommunisták terrorcselekményét látták az események hátterében.
Mára szinte teljesen egyértelmű, hogy a Margit-híd felrobbanása egy olyan baleset volt, amelyet számos szerencsétlen tényező együttállása okozhatott. A német utászok a robbantáshoz elhelyezték már a robbanótöltetek a hídvázon, amikor is minden bizonnyal egy véletlen szikra beindíthatta a detonációt. Elképzelhető, hogy egy a hídon átfutó szivárgó gázvezeték robbant be egy eldobott cigaretta miatt, de felmerül annak a lehetősége is, hogy egy a Dunán áthaladó hajó kazánjából kiszabadult szikra okozta a tragédiát, melynek következményében a Pest felőli egész hídpálya felrobbant.
Miért helyeztek a németek robbanóanyagot a hidakra?
A szovjet vöröshadsereg és a román haderő bár nagy veszteségek árán, de folyamatosan tört át az Alföldön Budapest irányába, így a német megszállás alatt lévő Magyarországon a Wehrmacht utász csapatai az összes budapesti hidat aláaknázták, hogy ezáltal megakadályozzák, illetve késleltessék a szovjet csapatok Dunán történő átkelését. A Margit hídon azonban végzetes műszaki hiba történt. A baleset tényét bizonyítja az is, hogy a negyventagú német utászcsapat is a hídon tartózkodott, amikor a robbanás bekövetkezett.
Sajnálatos módon sem a Margit híd másik, budai fele, sem pedig a többi fővárosi híd nem kerülte el a pusztulást. Budapest második világháborús ostroma során mindegyik Duna-hidat a német utászok robbantották fel, ugyanakkor azok a tervezett robbantások nem követeltek emberi áldozatokat. A hidak visszaépítése évtizedekig eltartott, a Margit híd azonban viszonylag hamar újjáépült, 1947 őszén történt a részleges, 1948 augusztusában a teljes átadás.
Borítókép: A Margit híd romjai 1946-ban. (Forrás: Fortepan 151413)
