Ünneplésre méltó, hogy családban élhetünk
Az anyák napja és a gyereknap között bújik meg szerényen ez a jeles ünnep, melynek létezéséről kevesen tudunk. Május 15-én nem veszünk virágot, nem csapunk óriási murit, és a média sincs tele a hírrel, hogy a családokat ünnepeljük. Szerény megemlékezés ez, hiszen valami olyasmiről van szó, ami sokunk számára magától értetődik. Mindannyian valahova születtünk, s az a közeg, ami az első pillanattól fogva körbevesz minket, sokszor talán fel sem tűnik – valahogy úgy, mint a körülöttünk lévő éltető levegő.
Persze napjainkban számos vita és félelem van jelen a család körül: egyesek azt szeretnék elhitetni velünk, hogy család lehet bármi, amit annak nevezünk. Ám az ember nem egyedül van a természetbe vetve, hogy maga válasszon szimpatikus társakat magának, hanem a Jóisten brilliáns terve szerint születünk abba az óvó-védő közegbe, melyet szüleink jelentenek számunkra. Jézus sem véletlenül született erre a földre magatehetetlen csecsemőként, akit édesanyja és nevelőapja gondosan védelmezett, terelgetett felnőttkoráig, első nyilvános fellépéséig.
Az embergyermek az első pillanattól szomjazza a kapcsolatot, nélküle a túlélése sem lenne bitosított a világban. Ez az emberi kapcsolat pedig a család szerető közegében valósulhat meg legtökéletesebben, s itt bontakozhatnak ki egy gyermek valódi képességei is. A szeretet légköre az, amely ellát minket a létezésünkhöz szükséges munícióval és felvértez a későbbi kihívásokkal, nehézségekkel szemben.
A család éppen ezért félelmeink ellenére nincs válságban most sem, hiszen élni, lélegezni sem tudnánk nélküle születésünk után. Sokkal inkább a világ van válságban, amely elfelejti ezt az alapvető tételt, s azt gondolja, hogy egy édesapa vagy édesanya bármivel pótolható lenne.
Most, a járvány idején talán mindennél jobban megérezhettük, mit is jelent számunkra a családunk. Hogy hiányzik a találkozás idősödő szüleinkkel, testvéreinkkel, hogy mennyire ránk utaltak a gyermekeink az összezártságban, s milyen nagy kincs egy jól működő házasság a bizonytalanság és félelem hónapjaiban. Habár nem szokás ünnepelni a család napját, most ezerszeresen is tegyük meg: örüljünk annak, hogy van hol megélni a szeretetünket, s olyan emberek vesznek körül bennünket, akikben megbízhatunk.
A család létezése ráadásul nem feltétlenül magától értetődő – ha valaki hiányt szenved e téren, az könnyen félembernek érezheti magát. Talán bennünket is elgondokodtat egy pillanatra, ha megállunk, megnézzük az alábbi megható rövidfilmet, amely a nevelőszülőségről szól, s amely megmutatja, mi az, amit pótolniuk kell ezeknek a heroikus küzdelmet folytató embereknek.
Mert igenis ünneplésre méltó, hogy családban élhetünk!
https://www.facebook.com/fulopattilaallamtitkar/videos/2567407803576227/UzpfSTEwMDAwMTM1OTYyNzg1OToyOTY1Mjc0NjYwMTk0NDky/
Ha fontosnak tartod a családot, a szülői szerepekhez kapcsolódó értékeket, és szeretnél további cikkeink között böngészni, akkor kövesd be a Családhálót a Facebook-on!
(Kiemelt képünk forrása: Pixabay)