A „sacro song” egy 1969-ben alapított keresztény zenei fesztivál neve volt. A Szentatya is ezt a szót használhatta a műfajra, amelytől egyáltalán nem határolódott el. Sőt, már a bíborosi szolgálatának éveiben is azonnal a műfaj mellé állt, mert meglátta benne a tiszta erőt és a fiatalok őszinteségét, amellyel az evangélium örömhíre hirdethető az egész világon. XVI. Benedek pápa erről másképpen vélekedett. Megkérdőjelezhetetlen, hogy mindkettőjüket Isten országának megjelenése hajtotta.
Néhai Kállay Emil volt piarista rendtartományfőnök atya, a kommunizmus éveiben a Szent Imre templom ifjúsági közösségének elindítója így állt ki annak idején a gitáros könnyűzenei istendicséretek egyházban elfogadandó léte mellett: „A gitáros ének ma már elfogadott műfaj, és nem csak nálunk, de Rómában, a pápa székhelyén is: a karizmatikus találkozókon ilyen stílusú énekek hangzanak el, a szentatya jelenlétében, és ő sem emelte fel a szavát ez ellen.
És valóban: Szent II. János Pál pápa alkalmas eszköznek látta a rockzenét az evangélium terjesztésében. 1997. szeptember 27-én Bolognában egy hatalmas, katolikus ifjúsági találkozót tartottak.
Háromszázezer fiatal egy rockkoncerten a lengyel pápával!
„A rockénekesek és zeneszerzők a mai világ lantosai: békét, reményt és szolidaritást hirdetnek” – jelentette ki a rendezvényen a korábbi egyházfő, aki már mint Karol Wojtyła bíboros a műfaj pártfogója volt, és állítólag
hirdetésmaga is szívesen alkalmazta a keresztény könnyűzenére a „sacro song” elnevezést.
Ez a kifejezés minden bizonnyal egy Lengyelországban már 1969-től létező könnyűzenei fesztivállal állhatott összefüggésben. A Łódz-i egyetemei lelkészség papja, Jan Palusiński ötlete alapján indult el az azóta minden évben megismételt vallásos énekek fesztiválja, amelynek keretében díjakkal ismerték el a legszebb alkotásokat. Nem kell meglepődnünk azon a tényen, hogy Wojtyła bíboros az első évtől kezdve támogatta az ötletet, és mint a rendezvény védnöke részt is vett ezeken a zenei találkozókon.
Nem kell tehát meglepődnünk Szent II. János Pál pápa könnyűzenét védő hozzáállásán, amely bizonyára szokatlanul hat, ha a szintén nagy utód, XVI. Benedek műfajjal szembeni elhatárolódását tapasztaljuk. Ratzinger bíboros következetesen „veszélynek” jelzi a rock és a pop zenei formáit, mert nem tartja azt „józan részegségnek”, hanem egyenesen a kereszténység ellenkultuszának látja. Amíg Ratzinger a rockban minden korlát és szabály alóli extatikus felszabadítást lát,
II. János Pál pápa „az igazi szabadság hírvivőit” látja a rock dalnokaiban.
A popkultúra a banalitás kultusza – XVI. Benedek gondolatai az egyházi énekről
A már említett bolognai találkozón – a Katolikus.hu beszámolója szerint – „a hatalmas kivilágított emelvényen, amelyet narancsszínű harang alakú tető borított, egymás után léptek fel 50 év fölötti, de még ma is népszerű popsztárok, elsőként Adriano Celentano, majd Gianni Morandi, Lucio Dalla, Andrea Bocelli, a vak tenorista, színes bőrű spirituálé előadók vallásos, lelki telítettségű énekeikkel, majd végül a nagy lázadó, a woodstockiak bálványa, Bob Dylan, aki időközben felnőtt, és amint egyik dalában mondja: ma már a lázadás helyett »kopogtat a menny kapuján«”.
Dylan egyik száma ihlette a fiatalok II. János Pálhoz intézett kérdését is, miszerint mekkora utat kell még bejárnia az embernek ahhoz, hogy embernek ismerje el magát? „A választ az estet megnyitó 96. zsoltár adja meg” – felelte a Szentatya. „»Énekeljetek új éneket az Úrnak, áldjátok az Ő nevét, naponként hirdessétek üdvösségét! Hirdessétek dicsőségét az egész Teremtéssel.«
A rockzene is alkalmas erre a célra” – jelentette ki a pápa.
„A kérdésre pedig, hogy mekkora utat kell még megtennie az élete értelmét kereső embernek, a pápa igényes üzenetével válaszolt: »keressétek Krisztust, mert egyedül Ő az Út. Ő maga mondotta: Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet. (…) Rövidesen késő éjszaka lesz, a zene, az ének átengedi a helyet az eucharisztia csöndes imádásának. A szemek és a szívek az éjszaka csöndjében az oltáriszentségre szegeződnek. Engedjétek, hogy a Szentségben jelenlévő Jézus megérintse szíveteket. Ő az igazi válasz életetekre. Őt keressétek szüntelen, fenntartások, megtorpanás nélkül, Ő a velünk élő Isten, ma, tegnap és mindörökké.«” – áll az eseményről szóló tudósításban.
És Ferenc pápa? Vele kapcsolatban nem szükséges nagy bizonyítási kísérletekbe kezdenünk, hogy rávilágíthassunk, nem ellenzője az egyházon belüli könnyűzenei megszólalásoknak. Ennek alátámasztására talán elegendő felidéznünk példaként a Rióban megrendezett Katolikus Ifjúsági Világtalálkozót, ahol az Eucharisztia előtti éjszakai virrasztáson Matt Maher gyönyörű éneke csendülhetett fel – gitáron.
Gável András
További olvasásra ajánlott írásunk:
Egyházzenei kísérlet a keresztény könnyűzene létének bizonyítására
