Deák-Vaizer Viktória református lelkész: A böjt lényege a lelki méregtelenítés

„A böjtölés az Istennel való kapcsolat, a hozzá való közeledés, az iránta való hűség megújulásának, megerősödésének a módja” – mondta Deák-Vaizer Viktória a Vasárnap.hu-nak. Hamvazószerdán kerestük föl a Fejér vármegyei falu lelkészét, akit olvasóink is ismerhetnek már, legutóbb férjével, Deák Péterrel adott interjút lapunknak. Deák Péter a megyeszékhelyen, Székesfehérváron szolgál, azt a maroshegyi gyülekezetet vezeti, amely számára már kicsi a most használt imaterem, ezért saját templomot építenének. A böjt mellett a két közösség egymásra találásáról is beszélgettünk Deák-Vaizer Viktóriával.

– Sokan szimplán a hús elhagyását kötik a húsvét előtti böjthöz. Tényleg csak egy ilyen átmeneti vegetáriánus életmód ez a keresztények számára?

– Ennél azért jóval tágabb, sok minden beletartozik, én onnan indulnék ki, hogy mit tanít róla az Isten, mit látunk az Ószövetségben a böjtölésnél, miről beszél a próféta, amikor azt mondja, hogy „a ti böjtölésetek az lehet, hogy csak egyfajta képmutatás”. Jézus is azt mondja, hogy összetartozik a böjt és az ima. Az ószövetségi ember számára a böjt az életgyakorlat része volt. Alapvetően a régi ember idejét sokkal inkább az határozta meg, hogy mire van szüksége – ezekért dolgozott –, alvásra, evésre és az Istenre! A böjtölés az Istennel való kapcsolat, a hozzá való közeledés, az iránta való hűség megújulásának, megerősödésének a módja. Elhagyjuk a pótcselekvéseket. Nálunk, a csőszi gyülekezetben például ezt szolgálják a böjti hitmélyítő alkalmak, amelyekre meghívunk más lelkészeket, pásztorokat szolgálni, ezeken a böjt lényegéről folyik a tanítás, arról, hogy miért jó, miért hasznos a böjt egyéni és közösségi szinten is.

Legegyszerűbben úgy szoktam megfogalmazni a böjt lényegét, hogy az egyfajta tudatos lemondás, de nem önmagában a lemondás a lényeg, mert ennek a lemondásnak célja, hogy az Isten akaratát világosan lássam, hogy a vele való kapcsolatom mélyülhessen, vagy hogy valakiért közbenjárjak a böjtöléssel.

Az időszakos böjtölés az önmagában egy fogyókúra, egy méregtelenítés, pedig a böjtnek sokkal inkább lényege a lelki méregtelenítés, az azzal való szembenézés, hogy mi van bennem, mi az, amire az Isten, ha hagyom, akkor rámutatna és kipucolna az én életemből. Ez nemcsak a húsevés elhagyásával, hanem sok más módon is megnyilvánulhat. A csőszi gyülekezetben össze szoktunk állítani egy böjti imalistát, amely egyéni és gyülekezeti célokat is tartalmaz. Vagyis meghatározzuk, hogy miért böjtölünk, de mindenki, aki ebben részt szeretne venni, az egyéni szándékával is kapcsolódhat. A megvonás gesztusa egy jó emlékeztető arra az imaharcra, ami a böjtölésünk törekvése. Csak ritkán szeretjük azokat a fajta emlékeztetőket, amelyek egyfajta sanyargatásra hívnak bennünket.

– Mit lát a saját környezetében, miről mondanak le az emberek a böjtben?

– Például nekem most a férjem már november elseje óta böjtöl, akkor hirdettek meg egy bizonyos férfi kihívást, amelyben ő évek óta benne van, de ezúttal a baráti körből is többen csatlakoztak hozzá, meg új emberek a fehérvári gyülekezetéből is, és konkrétan az ő megtérésükért böjtöl. A vállalása az, hogy nincsen semmi gyorsétel, sem édesség, sem alkohol, sem dohányzás.

Vannak, akik édességböjtöt tartanak, mások a közösségi média elhagyásával böjtölnek.

Egyébként talán érdemes a másik oldalról is pillantást vetnünk a böjtölés jelentőségére: ha én fél órát, egy órát arra akarok szánni, hogy csendben legyek, igét olvassak, imádkozzak, időt töltsek az Istennel, akkor azt az időt valahogy meg kell teremtenem. Tehát valamit félre kell tennem. Amit félreteszek, az egyfajta felajánlás az Istennek. A református egyházban nincsen ennek meghatározott formája azon túl, hogy a böjt kezdetén, böjtfőn, a mostani vasárnapon úrvacsorázunk. A gyülekezeteknek nagy szabadságuk van abban, hogy milyen módon, milyen egyéni vagy közösségi gyakorlattal töltik meg ezt a 40 napos időszakot.

– Olyasmiket sorolt fel, amelyek olyan, sokszor jóleső függőségek, amelyek elhagyása viszont a szellemnek és a testnek is okozhatnak felszabadulást, ezáltal kettős győzelmi helyzet alakulhat ki.

– Vannak a böjtnek nyilván ilyen pozitív hozadékai is, de nem ezért csináljuk. Nemrég hallgattam egy jó beszélgetést erről a témáról, amiből egy gondolatot tovább szeretnék adni:

igazi értékteremtés nincs fájdalom és lemondás nélkül.

Hirdetés

Kell, hogy érezzük, hogy az, amit a böjtben megvonunk magunktól, az az életünk része kellene, hogy legyen, most azonban mégis lemondunk róla. A 40 nap pedig arra is jó, hogy szokássá váljon az az új dolog, amit a böjt során felveszünk.

– A gyerekeket hogyan érdemes bevonni a böjtbe?

– Érdekes, hogy ez advent idején valahogy könnyebb, a karácsonyt megelőző várakozás kapcsán több jó szokás terjedt el. Érdemes elővenni például annak a történetét, amikor Jézus a szolgálata előtt 40 napot a pusztában tölt és böjtöl, és megkísérti az ördög háromszor is, vagy azt, amikor ő maga tanít erről. Ezzel kapcsolatban szintén lehet imádkozni, vagy éppen rajzolni a gyerekekkel. Húsvétváró kiadványok is vannak már, pont most jelent meg Lackfi Jánosnak egy könyve erről, és persze más könyvek is fellelhetők, amelyek abban segítenek eligazodni, hogy a család mindennapjaiba hogyan hozzuk be a várakozást, a felkészülést a húsvétra.

Hiszen ez a keresztyének nagy ünnepe! Érdekes ez a hangsúlyeltolódás a világban, mintha a karácsony lenne az, miközben üdvtörténetileg nézve a karácsony „csak” a kezdet: Isten emberré lett, de a folyamat abban teljesedik be, hogy az Isten meghal értünk.

Erre érdemes újra és újra ránézni, hogy éppen most mit jelent mindez számomra, most hogyan tudok viszonyulni Jézus önként vállalt kereszthalálához és feltámadásához. Ezt szerintem történetek, játékok által be lehet mutatni a gyerekeknek is.

– S bár több időszaka és oka is lehet a böjtnek, a húsvétot megelőző böjt kifejezetten szolgálja az ünnepre való felkészülést is.

– Igen, ez egy felkészülés, amely időszak arra is felhasználható, hogy személyesen rendezzem a kapcsolatom az Istennel, hogy szembenézzek a saját bűneimmel, hiszen a húsvét lényege, hogy mindannyiunk bűneit vitte fel Jézus a keresztfára. Ez az időszak annak ismételt számbavételére is lehetőséget nyújt, hogy az én személyes életemben milyen változásokat eredményez az, hogy engem megváltott az Isten. Illetve egy keresztyén ember életében, én azt gondolom, hogy egy-egy nagy döntést megelőzően, egy-egy nehéz időszakban újra és újra megjelenhet a böjt, amikor érzem annak a szükségét, hogy most nagyon fókuszálnom kell az Istenre, kizárva minden más háttérzajt.

– Korábban egy ideig a férje, Deák Péter helyettesítette a csőszi gyülekezetben. Ő ma már a székesfehérvár-maroshegyi gyülekezetet vezeti, ahol jövőbeli cél a templomépítés. Milyen most a két gyülekezet együttműködése, átjárnak-e szolgálni egymáshoz?

– Nekem Maroshegyen egy konkrét szolgálatom van, havonta egyszer, minden hónap harmadik péntekén tartok ott női kört a lányoknak, asszonyoknak. Csendesedő a neve. Havonta egyszer pedig a férjem szolgál Csőszön, a dicsőítő alkalmunkon, illetve ő tartja a csőszi nyugdíjasoknak szóló bibliaórát. Ezeken kívül most szervezünk együtt közös ifi és konfirmandus elvonulást, valamint egy közös családi tábort, ahova együtt megy el a csőszi és a maroshegyi református gyülekezet; igyekszünk találkozási pontokat létrehozni. Korábban is volt már olyan alkalom, amikor vendégül láttuk a maroshegyieket itt, Csőszön. Nagy ereje van annak, amikor két gyülekezet ilyen módon is képes egymást támogatni. Akár úgy, hogyha valami itt már jól működik, akkor annak tudunk segíteni az ottani elindításában, de azt is látni, hogy Maroshegyen mások a kihívások. Ők most abban vannak, hogy pici az imaterem, az még messzebb van, távlati célnak látszik, hogy templomot építsenek, ezért a jelenlegi imaházat szeretnék minél előbb bővíteni, hogy lehessen hova hívogatni a családokat, a kisgyerekeseket is. Ez az, amiben szeretnének mielőbb döntésre jutni, ez szolgálná a gyülekezetük további gyarapodását.

Vezetőkép: Deák-Vaizer Viktória, Csősz lelkipásztora. Fotó: Vasárnap.hu/Varga Ilona