Sebestyén Géza: Önellentmondásos a Tisza Párt választási programja
A Tisza Párt részéről „az uniós források hazahozataláról beszélni még kampányfogásnak is gyenge” annak kimondása nélkül, hogy „milyen szuverenitási vagy intézményi kompromisszumok árán képzelik el a források gyors visszaszerzését” – nyilatkozta a Vasárnap.hu-nak Sebestyén Géza, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője, aki szerint veszélyes precedenst teremthet Brüsszel a források visszatartásával, hiszen ezzel a választói akaratra is gazdasági nyomást helyeznek egy szuverén tagállamban.
– Milyen következményekkel járhat a többkulcsos személyi jövedelemadó bevezetése, ami része a Tisza Párt hétvégén bemutatott választási programjának?
– A többkulcsos szja bevezetése gazdaságpolitikai szempontból elsősorban a többletmunka és a plusz teljesítmény ösztönzésének gyengítésével járhat. A magasabb jövedelmi sávokban emelkedő marginális adókulcs ugyanis csökkenti a többletmunkából, vállalkozásból vagy felelősségteljesebb pozíció vállalásából származó nettó hozamot. Egy nyitott, munkaerőhiánnyal küzdő gazdaságban ez a lehető legrosszabb gondolat.
Mindez könnyen vezethet a fekete gazdaság növekedéséhez, vagy az elvándorlás erősödéséhez, különösen a magasan képzett munkaerő tekintetében.
A magyar egykulcsos adórendszer egyik legnagyobb értéke az átláthatóság és kiszámíthatóság, valamint az, hogy a munkavállalást és a fehéredést ösztönzi. A progresszivitás erősítése rövid távon hozhat költségvetési többletet, de középtávon a fentiek miatt ez abszolút nem garantált.
– Mi a véleménye arról, hogy Magyar Péter pártja lecsatlakoztatná Magyarországot az orosz gázról, de csak 2035-re?
– Az orosz gázról való lecsatlakozás ellátásbiztonsági és költségkérdés. Egy 2035-ös céldátum akkor értelmezhető, ha mögötte pontosan megnevezett alternatív források, hosszú távú szerződések, infrastruktúra-fejlesztések és finanszírozási tervek állnak.
Ezek hiányában a kijelentés inkább politikai üzenet, mintsem végrehajtható energiastratégia.
Ráadásul az európai energiapolitika alakulása nem kizárólag magyar döntés kérdése. Hiába akarunk lemondani az orosz gázról, ha nincsen meg az a megbízható, olcsó és elérhető csőkapacitás a környező országokban, mely ezt stabilan lehetővé tenné. Arról nem is beszélve, hogy Magyarország eleve komoly hátrányban van energiabiztonság szempontjából a tengerparttal rendelkező országokkal szemben, melyek bármely kikötővel rendelkező gáz- vagy olajexportőrtől tudnak vásárolni. Mi ezzel szemben csak onnan vehetünk, ahonnan van vezeték. Az eleve nagyon alacsony diverzifikáltságunk további csökkentése senkinek nem érdeke, akinek a magyar gazdaság stabilitása, a magyarok foglalkoztatása, az otthonok kifűthetősége lényeges.
– A Tisza Párt a befagyasztott uniós források hazahozatalát is belefoglalta választási programjába. Minek a révén tárgyalhatnának erről eredményesebben ők, mint a jelenlegi kormányzat?
– Az uniós források felszabadítása nem tárgyalástechnikai bravúr kérdése, hanem jogszabályi és intézményi reformoktól függ. Egy új kormány akkor tudna gyorsabban haladni, ha olyan engedményekre lennének hajlandók, amelyeket a jelenlegi kormány nem vállal. Ez legitim politikai álláspont lehet, de fontos lenne nyíltan kimondani, milyen szuverenitási vagy intézményi kompromisszumok árán képzelik el a források gyors visszaszerzését. Enélkül az uniós források hazahozataláról beszélni még kampányfogásnak is gyenge.
– Egyébként a források visszatartásával az EU mennyiben avatkozik bele a magyar választásokba?
– A forrásvisszatartás időzítése és gazdasági hatása óhatatlanul politikai következményekkel jár. Ilyenek a lassuló beruházások, az önkormányzati feszültségek, illetve ennek hatásai a közbeszédre és a választókra. Egy szuverén tagállamban a választói akaratot közvetve gazdasági nyomás alá helyezni veszélyes precedenst teremthet.
– Hogy viszonyul a korábban nyilvánosságra került, adóemeléseket is tartalmazó Tisza Párt-féle konvergencia program a most bemutatott választási programhoz?
– A kettő közötti különbség komoly hitelességi kérdéseket vet fel.
Ha a technokrata anyag megszorításokat és adóemeléseket irányoz elő, miközben a választási program ezt nem hangsúlyozza, akkor két eltérő közönségnek szóló üzenetről beszélünk: egyet Brüsszelnek, egyet a választóknak.
A mostani programnál ráadásul a bevételi források olyanok, melyek vagy nagyon nehezen lesznek behajthatóak (vagyonadó, „ellopott” vagyonok visszaszerzése), vagy nem a kormány döntésétől függenek közvetlenül (EU-s források, államadósság kamatai, GDP-növekedés miatti többletbevétel), illetve akár az új kormány felállása után hónapokkal, vagy évekkel lesznek csak elérhetőek. Ezzel szemben a kiadások kemények, mindenképpen fel fognak merülni.
Azaz ez a program eleve önellentmondásos, mert rövid távon komoly hiánynövekedéssel jár, miközben 3% alatti költségvetési hiányt és ennek következtében alacsony kamatokat céloz meg.
Vezetőkép: Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője. Forrás: Facebook/Sebestyén Géza
