Ideje leszokni a saját lakásról – avagy miért deviáns perverzió a tulajdonvágy a 444.hu szerint
A 444.hu legújabb remekműve szerint a magyarok 91-92 százaléka (ez a harmadik legmagasabb szám az EU-ban, gratulálunk Romániának és Szlovákiának a dobogós helyezéshez) valami beteges, posztkomcsi fetisizmustól szenved: mindenki ragaszkodik ahhoz a nevetséges elképzeléshez, hogy legyen saját lakása, és ne valaki más bankszámláján landoljon a havi fizetésének minimum a fele évtizedeken át. Micsoda arcátlanság!
No, kérem, a saját lakásvágyat hivatalosan pszichés rendellenességnek minősítették a 444 szerkesztőségében. A cikk lényege röviden: Magyarországon túl sokan (91-92%) hülyék vagyunk ahhoz, hogy saját lakást akarjunk, holott Németországban (50% alatt) és Lengyelországban (persze ott is egyre inkább) már megvilágosodtak, és boldogan bérlik élethosszig a lakást a nagy ingatlanmágnásoktól, akik aztán kedvük szerint emelgetik a bérleti díjat. Mert ugyebár ez a modern szabadság: amikor 30-40 év múlva is ugyanott laksz, ahol most, csak éppen négyszer annyiért, és cserébe nem kell aggódnod semmiért – pláne nem azért, hogy a lakás a tiéd legyen.
Ez aztán a felszabadító mobilitás! Ma Berlinben, holnap Münchenben, holnapután meg… ja, várjunk, a bérleti díj miatt inkább maradsz, ahol vagy, de legalább nem vagy „röghöz kötött” tulajdonos. Mármint a 444.hu szerint. A cikkben azt is hangsúlyozzák: ez a tulajdon iránti vágy egyenesen akadályozza a nemzet gazdasági rugalmasságát. Mert ugye ha van saját lakásod, akkor nem tudsz egyik napról a másikra elköltözni egy jobb állás miatt…
Azt úgy tűnik, csak mi, magyarok nem látjuk, hogy a fiatalok egyébként ilyen progresszívek, hogy 35-40 éves korukra sem akarják, hogy bármi a nevükön legyen – sokkal jobb, ha a havi 300-400 ezer bérleti díjjal valaki más nyugdíját finanszírozzák, és cserébe cserélgethetik a kulcsot, amikor a tulajdonosnak éppen eszébe jut felújítani.
Nagy Márton miniszter pedig még mindig azt meri mondani: „A bérlakás nem ad biztonságot, mi a tulajdonban hiszünk.”
Micsoda reakciós baromság! Hiszen a valódi biztonság az, ha a lakhatásod a politika aktuális kedvétől, a nagybefektetők profitvágyától és a bérleti szerződés apró betűitől függ. Ez aztán a modern európai szabadság – Berlin példájára! (Ahol mellesleg a baloldal már államosítaná a lakásokat, mert az olyan nagyon humánus és progresszív dolog.)
Szóval a végső üzenet kristálytiszta:
- Saját lakást akarni = elmaradott, egoista, röghöz kötött, káros, posztkommunista trauma.
- Élethosszig tartó bérlés = okos, rugalmas, európai, fenntartható, jövőbiztos (és persze a milliárdos ingatlanosok zsebeit tömő) megoldás.
Köszönjük szépen, 444, hogy végre kimondtátok: aki mégis ragaszkodik ahhoz az ostoba elképzeléshez, hogy a lakás, amiben él, ne egy másik ember vagyonának része legyen, az egyszerűen szemtelen kisburzsoá.
Gratulálok, 2026-ban eljutottunk odáig, hogy a saját lakásvágyat nyíltan szemtelennek, egoistának és károsnak nyilvánítsuk. Ez már nem is baloldali közgazdaságtan, ez egyenesen terápiás beavatkozás a magyar nép kollektív tudatalattijába. Mert ugyebár a kommunizmusban is pont ez volt az egyik fő elem: mindenki bérlakásban, központi irányítással éljen és akkor is boldog lesz, ha nem.
Nos, én maradok a reakciós táborban: inkább fizetem a jelzálogot, amíg a végén az enyém lesz a lakás, minthogy örökké egy ingatlankartell VIP-bérlője legyek. De persze értem én: a saját otthon olyan… régimódi, undorítóan független dolog. Nem is értem, mit képzelek magamról, most már tényleg összeszedhetném magam, csakugyan…
Vezetőkép: AI
