Amerikától a Közel-Keleten át Oroszországig futott a híre Szücsi Frigyes régész abai ásatásának

Egy nap alatt egymillióan olvasták el az amerikai Fox News cikkét a Szent István Király Múzeum (SZIKM) ásatásáról. A Fox News Digital újságírója, Andrea Margolis azzal kereste meg múzeumot, hogy interjút készítene Szücsi Frigyes régésszel egy nemrégiben feltárt 1300 éves sír kapcsán. Az ásatás a Magyar Nemzeti Múzeummal együttműködésben a Temetők az űrből program részeként valósult meg – adta közre közösségi oldalán a székesfehérvári múzeum kedden. A szóban forgó, nyár végi feltárásról persze a Vasárnap.hu oldalán is írtunk, most annak világraszóló utózöngéiről, illetve az avaroknak a magyar történelemben játszott szerepéről kérdeztük a régészt, akinek hamarosan könyve is megjelenik a témában.

– Az amerikai újságíró, illetve a Szent István Király Múzeum tájékoztatása szerint egy nap alatt egymillióan olvasták el a Fox News Digital cikkét, amelyben egy Fejér vármegyei avar kori ásatásról számol be. Nemcsak őket, hanem többek között török, lengyel, dán, izraeli, brit régész magazinokat is érdekelt ez a feltárás. Miért ennyire fontos ez nemzetközi szinten is?

– Maga a lelet szakmailag valóban jelentős, de az egy másik rejtélyes kérdés, vajon a sajtó milyen dinamika alapján működik, és miért kap fel bizonyos híreket.

Akárhogy is: nem volt még olyan régészeti találatunk, amelyet ilyen nagy érdeklődés övezett. Vélhetően több tízmillió emberhez eljutott ez a hír.

Először talán a lengyel sajtó részéről érkezett megkeresés, aztán a dánok is átvették. Ők egy kicsit hozzá is költöttek, mert ott egyenesen lemészárolták az eltemetett harcost, úgy adták közzé ezt a hírt.

– Illetve lova is volt a dánoknál a harcosnak, úgy olvastam.

– Igen, a dánok már lovat is adtak alá, amiben félig igazuk is lehet, bár ugyan ez nem egy lovassír volt, de azért ez a 7. századi avar kori harcos minden bizonnyal rendelkezett lóval, és valószínűleg lóról harcolt, hogyha csatába ment. Ennyiben még félig-meddig igaz is a dán sajtó tudósítása.

– Merre „járt” még a hír?

– A német sajtóban is megjelent, a Focus magazinban, ami azt hiszem, Németországban a harmadik legolvasottabb hetilap, onnan vette át a Jerusalem Post, így a Közel-Keletre is eljutott a hír, aztán a török sajtó is átvette. Utóbbit a kollégáim találták meg célirányos kereséssel. Ezt látva kezdtünk el körbenézni, hogy a világon merrefelé jelent még meg, és cirill betűket bepötyögve kiderült, hogy az orosz és az ukrán sajtót is megjárta. S igen, Amerikába is eljutott, először nem a Fox News vette át, hanem különböző régészeti magazinok, majd azután kereste meg a múzeumot a Fox Newstól egy újságíró hölgy, hogy szeretne ezzel kapcsolatban egy interjút készíteni velem. Őt egyrészt a lelet jelentősége érdekelte, mint mindenkit, illetve arra irányult a kérdése, mi a magyarázata annak, hogy fel van dúlva a sír. Tehát hogy ez egy korabeli sírrablás volt-e, vagy valamilyen rituális bolygatás.

Ez egy lényeglátó és a régészeti kutatást is rendkívül foglalkoztató kérdés, hiszen éppen az elmúlt években merült fel egyre erőteljesebben az az elképzelés, hogy nagyon sok esetben nem is sírrablásokról lehetett szó, hanem valamilyen korabeli, néhány évtizeddel a temetést követően végrehajtott rituális cselekedetről.

Nem kizárt, hogy a temetési szertartásnak egy igen távoli záróaktusa volt az, amikor „megbolygatták” a sírokat. Nem azt mondom, hogy egyik esetben sem sírrablás történt, de a saját kutatásaim alapján is nagyon erősen felmerül – a bizonyítékok értékelése alapján –, hogy rendkívül sok esetben inkább rituális okok magyarázhatják a sírok újranyitását.

– Noha ez év augusztusának végén a Vasárnap.hu is beszámolt az azóta tízmilliókat érdeklő feltárásról, az Aba és Székesfehérvár közötti temető egyik sírjában talált, 1300 éves avar kori szablyáról, kérem, hogy foglalja össze ismét a kutatást.

– A lelőhely Aba közigazgatási területén van, a székesfehérvári közigazgatási határ mellett. A megtalálás is egészen különleges, hiszen itt egy, a Temetők az űrből című projekt keretében történt ásásról van szó. Ez a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének a projektje. Műholdképeken látszódó, különböző, de főleg úgynevezett soros szerkezetű temetőket kutatunk meg ily módon. Ezek a lelőhelyek – köztük az abai is – korábban ismeretlenek voltak. Az avar kor temetkezési helyeit nem kizárólagosan, de erősen jellemezték a soros szerkezetű temetők, amelyek a gabonatáblákban kirajzolódó növényzeti jelek alapján azonosíthatók a műholdképek segítségével. E projekt keretében esett a választásunk erre a helyszínre, a tulajdonos gazdák szíves hozzájárulásával áshattunk ott. Két temetőt ástunk meg, melyek egymás mellett, egymástól bő száz méterre találhatók, az egyik a már említett soros szerkezetű temető, a másik egy lazább szerkezetű temetkezési hely.

Kiderült, hogy mindkét temető avar kori: a lazább szerkezetű inkább a kora avar korra keltezhető, a soros szerkezetű nagyobb temető pedig – ahol egy kutatóárokkal két sírt tártunk fel -, a közép avar korszakra tehető, ami abszolút időrendet tekintve a 650 és a 700 között időszak. Ennek is inkább a második felében temethették el felfegyverezve azt a rangos személyt, akinek a sírjából az említett szablya is előkerült.

Közel 50 éve nem történt ilyen – avar kori szablyát találtak régészek Fejér vármegyében

– Azt jól érzékelem, hogy egyre bővülnek az ismeretek az avar korról, illetve egyre többeket érdekel az avar nép, akik belakták anno a Kárpát-medence nagy részét?

– Magyarországon és a magyarok körében ez egy fontos kérdés, hiszen fontosak a gyökereink, mindenki tudni szeretné, kikben tisztelhetjük az őseinket.

Az utóbbi időben egyre több tudományág kutatásai jutottak arra, hogy az avar kori népességben is – részben mindenképpen – az őseinket láthatjuk.

Erre jutott egymástól függetlenül az antropológia, részben a régészettudomány, és archeogenetikai kutatások is utalnak erre. Itt nem győzöm hangsúlyozni azt – a sajnos még szakmai körökben is gyakran előforduló tévedést –, hogy a legutóbbi archeogenetikai kutatások nem azt állapították meg, hogy az avar kori népesség és az Árpád-kori magyar állam népessége között minimális a kontinuitás, hanem azt, hogy az avar kori népesség ázsiai származású rétege és az Árpád-kori népesség között minimális a kontinuitás. Vagyis az avar kori népesség és az Árpád-kori népesség az archeogenetikai kutatások alapján is folytonosnak tekinthető, kivétel ez alól az avar kori népesség ázsiai rétege. Ez a csoport, amely a becslések szerint a teljes népesség egyötödét jelentette, valamilyen rejtélyes, egyelőre ismeretlen oknál fogva a 9. században eltűnt a Kárpát-medencéből.

– A különböző ásatások alapján az avarokról kijelenthető, hogy legalábbis egy részük felvette már a keresztény vallást, s már az is felvetődött, hogy adott esetben ők magyarul is beszélhettek. Ez utóbbi sem kizárható?

– Az én véleményem szerint – de hangsúlyozom, ez nem egy tudományos tény, inkább csak egy hangos gondolkodásról van szó -, elképzelhető. Föl lehet arra állítani egy működőképes modellt,

nagyon sok kérdést megmagyarázna, hogyha számolnánk a Kárpát-medencében magyarul beszélő népcsoportokkal már a magyar honfoglalás előtti időszakban is.

Máskülönben, amikor azt mondjuk, hogy avarok, ez is sokszor félreértést szokott okozni. Azért szeretem inkább azt a kifejezést, hogy az avar kori népesség, mert az avar kifejezés már egy identitást is hordoz magában. Az identitás pedig folyamatosan változik. Másokat tekintünk avaroknak a 6. századról beszélve; ekkor, 567-568-ban történt meg a Kárpát-medencei honfoglalásuk. Abban az időben volt egy belső-ázsiai magja ennek a népességnek, akik ezt az identitást hordozták. A régészeti kutatásokkal láthatóvá tett avar kori kultúra tanúsága szerint a késő avar korra a Kárpát-medence népességének egészére kiterjedt az avar kultúra, és vélhetően ez az identitásukban is jelentett változásokat. Nyilván nincsenek belső írott források, nem nyilatkoznak már magukról ezek az emberek, de hangsúlyozom: a régészeti kutatás által látható kulturális jelek, a tárgyi anyag és a temetkezési szokások alapján egyaránt egy Kárpát-medence szerte elterjedt egységes kultúráról van szó.

Elképzelhető, hogy az avar identitás az itt talált és csatlakozott népesség tömegeire is hatott, valahogy úgy, mint amikor a 19. században sikk volt magyarnak lenni, és nagyon sokan magyarok lettek, akik esetleg származásukat tekintve korábban nem voltak azok. Valahogy így lehetett ez a hetedik, meg főleg a nyolcadik századi Kárpát-medencében is: nagyon sokan avarok lettek, akik korábban származásukat tekintve nem avarok voltak.

– Könyvet ír az avarokról, a kötet a székesfehérvári Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont kiadásában jelenik meg hamarosan. Mit lehet elöljáróban elmondani róla?

– Már nyomdában van, reményeink szerint decemberben el is készülnek vele. A könyvbemutatóra valószínűleg jövőre kerül sor. Az avar kori Mezőföld címmel jelenik meg ez a vaskos kötet, amely tartalma a doktori értekezésemből nőtt ki, annak egy javított és bővített változata. A Kelet-Dunántúlnak a mezőföldi régióját vizsgálom benne, e régió avar kori temetkezéseit gyűjtöttem össze szisztematikusan, ennek a kiértékelését tartalmazza a kötet. Fontosnak tartottam, hogy ez ne csak egy tudományos kötet legyen, amit csak a szakma olvas, hanem kifejezetten olvasmányosan és közérthetően igyekeztem megírni, hogy bárki számára érthető legyen. A tárgyi kultúra minden szegmensét érintem benne. Szinte kivétel nélkül mindazon tárgyakat, amik avar kori sírokban előfordulnak: használati eszközök, fegyverek, a szablyákról is szó van benne, és az övdíszeken át egészen az edényekig mindenről, illetve magukról a temetkezési szokásaikról, hogy mégis hogyan kell elképzelni az avar korban a temetkezéseket. Mindezt megtudhatják belőle az olvasók.

Vezetőkép: Szücsi Frigyes, a Szent István Király Múzeum régésze. Fotó: Vasárnap.hu/Varga Ilona