Eltűnt épületek nyomában – A Bristol és a Carlton Hotel
A XIX. század második felében a közlekedés rohamos fejlődése – különösen a vasúthálózat kiépülése – alapjaiban formálta át az utazási szokásokat. Az emberek egyre nagyobb kedvvel indultak útnak, új tájakat és kultúrákat felfedezve. Az utazások számának növekedésével együtt a városokban is egyre nagyobb igény mutatkozott a kényelmes, rövidebb tartózkodást is biztosító szálláshelyek iránt.
Mivel a Duna-part ekkor még rendezetlen és szemetes volt, Pest első szállodái elsősorban a Belváros forgalmas utcáiban, a főbb közlekedési csomópontok és pályaudvarok közelében épültek, ahol a gyors megközelíthetőség volt a legfontosabb szempont. Az idő előrehaladtával azonban, a tehetősebb polgárság utazási szokásainak változásával, a praktikum helyét fokozatosan a reprezentatív környezet és a látványos panoráma iránti igény vette át. A Duna-korzó kiépülésével egy időben mind erősebben jelentkezett az igény Duna-parti szállodák és elegáns vendéglátóhelyek kialakítására, amelyek nemcsak kényelmet, hanem rangot és élményt is kínáltak vendégeiknek. 
A sort az 1871-ben megnyílt Grand Hotel Hungária indította, amely a Duna-korzó első, eleve szállodának tervezett épülete volt. Az impozáns nagyszállót Illits József, az Első Magyar Szálloda Részvénytársaság igazgatója építtette, és már néhány éven belül világhírűvé vált. A közelgő millenniumi ünnepségek idejére azonban a Hungária fényűző, ám méretében korlátozott épülete már szűknek bizonyult a megnövekedett vendégforgalomhoz. 
A Grand Hotel Hungária hatalmas sikere arra ösztönözte Illits Józsefet, hogy a tőle délre fekvő telkeken újabb, korszerű szállodákat hozzon létre. A fejlesztés azonban nem indulhatott el azonnal, hiszen a Hungária közvetlen déli szomszédságában már két elegáns bérház állt. Az elsőt, báró kisteleki Lévay Henrik, az Első Magyar Általános Biztosító Társaság alapítója építtette 1868-ban, historizáló stílusban, Linzbauer István tervei alapján. Tőle délre, a Petőfi térre néző telken pedig Heinrich István háromemeletes bérháza magasodott, amely 1866-ban készült el Gottgeb Antal építész tervei szerint. A Heinrich-bérház érdekessége, hogy 1871-ben egy alagutat is kiépítettek a Duna irányába, hogy a hajón érkező friss élelmiszereket és a Zsolnay-kályhákba szánt tüzelőanyagot diszkréten szállíthassák be a bérház lakóinak. 
Végül huszonöt évvel a Hungária megnyitását követően az Első Magyar Szálloda Részvénytársaság megszerezte a Lévay-bérházat, így megnyílt a lehetőség egy újabb Duna-parti szálloda létesítésére. Az épület Pucher József tervei alapján alakították át és Hotel Bristol néven nyitották meg 1896-ban. A korszerű, világvárosi színvonalú szállodában 102 szoba várta a vendégeket, valamennyi villanyvilágítással, központi fűtéssel, hideg-meleg vizes fürdőszobával, telefonnal és – a kor szintjén különleges újdonságnak számító – rádióval felszerelve.
A Hotel Bristol hamarosan a külföldi arisztokrácia és a hazai elit egyik legkedveltebb szállodájává vált. Elegáns étterme és kávéháza a Duna-part egyik legelőkelőbb találkozóhelyeként működött, ahol rendszeresen megfordultak a „Kerekasztal” irodalmi társaság tagjai, a Hét című lap munkatársai, valamint a szállóhoz kötődő „Bristol-kör” tagjai is. A szálloda híres volt kifogástalan tisztaságáról, ízléses berendezéséről és kiváló konyhájáról. Vendégei között olyan előkelőségek is megfordultak, mint a későbbi VIII. Edward angol király, aki még walesi hercegként többször is a Bristolt választotta pesti tartózkodása idején. 
Rövidesen a Bristoltól délre, a Petőfi térre néző Heinrich-bérház is az Első Magyar Szálloda Részvénytársaság tulajdonába került, és fokozatosan a Bristolhoz csatolták. A két épület azonban eltérő építészeti elképzelések alapján készült: míg a Lévay-ház négyemeletes volt, a Heinrich-ház mindössze három szinttel rendelkezett, így a szálloda homlokzata nem alkotott teljesen egységes képet. Illits József – a Bristolhoz hasonlóan – ezúttal is Pucher József építészt bízta meg a korábbi Heinrich-bérház szállodává alakításával. Pucher tervei szerint az épület belső szintjeit összehangolták a szomszédos Bristoléval, ami egységesebb működést és kényelmesebb átjárást biztosított a két ház között. Az épület magasságát azonban nem növelték meg, így a korábbi három szint megmaradt. Az átalakítás után a két épületből álló szálloda Hotel Bristol néven működött tovább. 
Illits József halála után örökösei megosztották a szálloda bérletét. Ennek következtében az addig egységes Hotel Bristol 1927-ben két részre vált: az északi oldalon, az egykori Lévay-bérházban, továbbra is a Bristol működött, míg a déli, Petőfi tér felé eső szárnyban, az egykori Heinrich-bérházban, önálló szállodaként megnyílt a Hotel Carlton. Az új tulajdonosi megosztás, valamint a névváltás lehetőséget adott az épület korszerűsítésére: a korábbi háromemeletes házat Wagner Lajos tervei alapján négyemeletesre bővítették, és belső tereit is teljesen átalakították, így a Carlton végleg levált a Bristoltól. Az átalakítás során az építész megőrizte az eredeti historizáló stílusjegyeket, a negyedik emeletet pedig harmonikusan illesztette a meglévő homlokzathoz. Az új szintre az eredetivel megegyező tetőornamentika és manzárdtető került, aminek köszönhetően a Duna-korzó déli szakasza végre egységes párkánymagasságot kapott. Ezt az építészeti igényességet sajnos a háború utáni szocialista korszak emeletráépítései már nem vették figyelembe. 
A megnövelt és átalakított 93 szobás hotel a kor legkorszerűbb szállodái közé tartozott: villanyvilágítással, központi fűtéssel, hideg-meleg vizes fürdőszobákkal, rádióval és telefonnal felszerelve várta vendégeit. A kényelmet tovább növelte az 50–60 automobil befogadására alkalmas kéreggarázs, ami abban az időben igazi különlegességnek számított. 
A szálló Petőfi térre néző részén működött a Leikam Hermann vezette Café Carlton, míg a Duna felé néző oldalon Mayer József luxusétterme kapott helyet, melyet zöld selyemtapétával és márványtetős kandallóval díszítettek. Az éttermet nagyobb rendezvények idején össze lehetett nyitni a szállóvendégek olvasószobájaként szolgáló Kék Szalonnal, így egy impozáns, összefüggő reprezentatív teret hoztak létre. 
A kávéház különlegessége a pálmafákkal díszített terasz mellett a saját pálmakert volt, amelyet délben és este étteremként is használtak. A hely atmoszféráját tovább gazdagították Pándy Lajos 1937-ben festett történelmi freskói, amelyek a falakat díszítették, és hozzájárultak ahhoz, hogy a Carlton kávéház hamarosan a korszak irodalmi és társasági életének egyik kedvelt találkozóhelyévé váljon – Karinthy Frigyes író is gyakran megfordult itt. 
Az 1939-ben kezdődött II. világháború hosszú ideig megkímélte a magyar fővárost. Csupán a háború végén, 1944-ben érték az első terrorbombázások Budapestet, de a pesti szállodasor még épen maradt. Egészen 1945. január 15-ig, amikor is a Hotel Carlton végzetes bombatalálatot kapott – egy úgynevezett láncos légibomba találta el. A láncos bombákat egy láncszerkezettel rögzítették egymáshoz, amelyek a kioldást követően a légáramlások hatásait elkerülve, egyszerre és egymáshoz közel hullanak a célpontra, nagyobb pusztítást okozva. A robbanótöltetek hatására az épület Petődi téri főhomlokzatának közepe szinte a földdel vált egyenlővé, értékes berendezései berendezései – köztök Pándy Lajos 1937-ben festett történelmi freskói – örökre eltűntek. 
Budapest ostroma során a Duna-parti historizáló épületsor elemei jelentős sérüléseket szereztek, de a legújabb kutatások szerint – a Thonet-udvar és a Bristol mellett mellett, az Első Magyar Általános Biztosító Társaság székházát, valamint a Hotel Ritz Dunapalotát is meg lehetett volna menteni. A Bristol is bombatalálatot kapott, de a szerkezete részben épen maradt, ezért 1946-ban a romok helyreállítása után Duna Szálló néven nyitották meg újra – ez volt ekkoriban a Duna-part egyetlen működő szállodája. 
A Duna Szálló homlokzata még két évtizeden át őrizte az egykori korzó szállodáinak hangulatát, majd 1967-ben bezárták és felrobbantották. Megüresedett telkén – a korábbi Hungária, Bristol és Carlton helyén – épült fel Finta József és Kovácsy László tervei alapján a modern Hotel Duna Intercontinental, amely 1969 szilveszterén nyitotta meg kapuit. A nyugati banki kölcsönből épült luxusszálloda 368 Dunára néző szobájával és 550 dolgozójával a szocialista Magyarország egyik büszkesége lett. 
Azonban az új Hotel Intercontinental épülete merénylet volt a pesti Dunasor látványa ellen: az épület modernista stílusa mellett, magasságával és derékszöget bezáró homlokzatával is megalázza a környezetében található belvárosi historizáló épületeket. Hiszem, hogy a pesti oldal látképét negatívan befolyásoló tengeri szállodahajóra emlékeztető monstrum napjai már meg vannak számlálva.
(A sorozat hamarosan folytatódik!)
Fecske Gábor László
Kapcsolódó:
Eltűnt épületek nyomában – A Wagner villa és a Gül Baba türbéje
Vezetőkép: A Hotel Carlton a Petőfi térről. Forrás: MKVM
