Kaszab Zoltán: A 2010 előtti világ térne vissza a Tiszával
Akinek eddig kétségei voltak ezzel kapcsolatban, az hallgassa meg Tarr Zoltán alelnök legutóbb nyilvánosságra került szavait.
Könnyen lehet, hogy Tarr Zoltán lesz a Tisza Párt veszte. Az alelnökről ugyanis lassan minden nap kiszivárog egy-egy új felvétel, amelyen bennfenteskedő stílusban osztja meg közönségével, mihez kezdenének kormányra kerülésük esetén. Ő volt az, aki elmondta, sok dologról nem beszélhetnek a választások előtt, mert akkor megbuknának, de ő volt az is, aki arról értekezett, hogy Magyarország és az Európai Unió viszonya olyan, mint egy házasság, ahol minden fél boldogan mond le szuverenitása egy részéről. Aki követte a Tisza alelnökének szavait, annak már eddig is feltűnhetett, hogy
sok tekintetben lehet párhuzam a 2010 előtti Gyurcsány-Bajnai kormányok intézkedései és a Tisza tervei között.
Főleg, ha kiegészítjük ezt a Tisza kiszivárgott, hivatalosan el nem ismert adóterveivel, amelyek többkulcsos személyi-jövedelemadóról, a családi kedvezmények megnyirbálásáról és a társasági adó két és félszeresére emeléséről szólnak. Gyanúnk tovább erősödhet a Tisza újdonsült gazdaságpolitkusát, Kármán Andrást hallva, aki egy egyetemi előadáson értekezett a vállalatoknak szánt támogatások megkurtításáról, valamint a sportra, kultúrára és egyházakra szánt költségvetési források csökkentéséről. Ez is a legrosszabb gyurcsányi időket idézi. És ezek után érkezett meg az újabb Tarr Zoltán videó, amelyen a Tisza alelnöke a kórházakról és az iskolákról beszél. Érdemes pontosan idézni, hogy mit mondott:
„nem biztos, hogy meg kell őrizni azt a darabszámú kórházi ágyat abban a típusú ellátásban, mint most és nem biztos, hogy olyan általános iskola kell”
– fogalmaz az elsőre kissé ködösnek tűnő állásfoglalásban Magyar Péter egyik legfőbb bizalmasa. Aki azonban ismeri a baloldal korábbi intézkedéseit, tudja, hogy miről van szó.
A szavak mögött ugyanis kórházi osztályok megszüntetése és iskolák bezárása húzódhat meg a tervekben.
Láttuk már, amikor a baloldal ezt csinálta, kiegészítve vasúti szárnyvonalak megszüntetésével, a „racionális működés elvére” hivatkozva. Csakhogy egy államnak éppen az a dolga, hogy akkor is működtesse a közszolgáltatásokat, ha azok nem feltétlenül gazdaságosak, ezzel növelve egyes térségek megtartóerejét és éreztetve az ott élőkkel, hogy nem másodrendű állampolgárai a közös hazának. Az Orbán-kormányok az elmúlt 15 évben rengeteget tettek azért, hogy egyetlen vidéken élő se érezhesse azt, hogy hátrányban van a városi emberhez képest. Százmilliárdok mentek el arra, hogy a legtávolabbi falvakban is mindenki méltó körülmények között élhessen és hogy ezek a települések ne néptelenedjenek el.
Ez a folyamatot törné ketté és fordítaná vissza a Tisza. Az így vesztessé váló térségekben pedig ismét nem maradna perspektíva, jövő, kiút.
Pedig Magyarország csak akkor tud erős lenni, ha ezek az országrészek is fejlődnek. Persze meglepődni nincs okunk. Ha körbenézünk a Tisza párt háza táján, egyre több olyan közgazdászt és megmondóembert látunk, akik ismerősek lehetnek a 2010 előtti világból. Surányi György, Raskó György, Petschnig Mária Zita, Kéri László mind-mind annak a körnek a tagjai, akiket egyszer már elzavartak a magyarok. Egyre nyilvánvalóbb, hogy Magyar Péter álarca mögött most valójában ők és az ő elképzeléseik térnének vissza. Éppen ezért azoknak a Tiszát kritizálóknak sincs igazuk, akik szerint nem tudjuk, mire számíthatnánk valójában a párttól. Épp ellenkezőleg: kristálytisztán látjuk, hogy mi történne. Ugyanazok, ugyanazt valósítanák meg, mint 2002 és 2010 között. Magyarországnak ugyanakkor nincs még egyszer 8 plusz 15 éve arra, hogy túléljen egy ámokfutást és helyrehozza annak hibáit.
Kapcsolódó:
Vezetőkép: Tarr Zoltán, a Tisza Párt EP-delegációjának vezetője felszólal az Európai Parlament Kulturális és Oktatási Bizottságának (CULT) ülésén Brüsszelben 2024. december 3-án. Fotó: MTI/Bodnár Boglárka
