Nemes Csaba: A teremtésvédelem minden keresztény számára kötelező feladat

„A Krisztus-követés, az evangéliumi módon való élet megvalósítaná azt, amit mi teremtésvédelemnek nevezünk. Csakhogy az eléggé szigorú, de ez a valóság. Igyekeznünk kell ezen az úton járni” – mondta a Vasárnap.hu-nak Nemes Csaba, a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület elnöke, akivel a teremtésvédelem lényegéről, az életvédelemmel kapcsolatos összefüggéséről és a mértékletesség gazdaságáról beszélgettünk. Ezekben a napokban, szeptember 28. és október 5. között ünnepeljük a Teremtés hetét.

– Hogyan fonódott össze a személyes története a teremtésvédelemmel?

– Meteorológusként végeztem az ELTE TTK-n, majd néhány év meteorológusi szolgálat után környezetvédelemmel foglalkoztam, így találkoztam a kétezres évek elején a Magyar Tudományos Akadémia és az akkori Környezetvédelmi Alap finanszírozásában megvalósuló, a „Teremtett világunk védelméről“ szóló előadássorozattal. Ezen én is előadó voltam, ez volt az első olyan alkalom, ahol

összetalálkozott számomra a keresztény hit, a Krisztus-követés és a saját szakmám, a környezetvédelem.

2008-ban jelent meg a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának a teremtett világ védelméről szóló „Felelősségünk a teremtett világért“ című körlevele, ennek megalkotása idején jött létre az úgynevezett teremtésvédelmi munkacsoport, amit az akkori Országos Lelkipásztori Intézet vezetője, Nobilis Márió atya hozott létre. Ő engem is meghívott ebbe a munkacsoportba Baritz Sarolta Laura nővéren és Zlinszky Jánoson keresztül. A körlevél mellé kis füzeteket adott ki a lelkipásztori intézet, ebben a munkában is részt vettem. Utána Márió atyával a munkacsoportunkkal együtt dolgoztunk, majd Márió atya ötlete alapján a teremtésvédelem a társadalom szélesebb körében való megismertetés okán egy egyesület alakításába kezdtünk 2010 környékékén, s 2011-ben sikerült bejegyeztetni a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesületet, amelynek most én vagyok az elnöke. Jómagam már nyugdíjas vagyok, a tagok többsége viszont fiatal, de bíztak bennem, ezért elvállaltam tavaly két évre ezt a pozíciót. Most egy nagyon jó időszaka van az egyesületnek, elég sokan csatlakoznak hozzánk, elindult egy intézményfejlesztés is, különböző munkacsoportokat tudunk alakítani különböző tematikával, és az a tervem, hogy jövőre, amikor már jól működik, átadom az elnökséget egy fiatalabb kollégámnak.

– Mi a küldetése az egyesületnek? Mi az, amit a napi tevékenységek során kitűznek maguk elé?

– Egyszerű szavakkal a kimondott küldetés az, hogy a teremtésvédelem eszméjét, annak a módszereit minél nagyobb körben megismertessük a katolikus testvéreinkkel. Ehhez mindig hozzá szoktam tenni, hogy nemcsak velük, igyekszünk egy ökumenikus együttműködésben is részt venni, és minden embert bevonni. A Teremtés Hetét idén szeptember 28. és október 5. között ünnepeljük, mindig Szent Ferenc tranzitusa környékén. Az említett ökumenikus részvétel megnyilvánul például a Teremtés Hetére kiadott füzetekben, amelyekben protestáns és görögkatolikus testvéreinkkel közösen jelentetünk meg egy elmélkedés-sorozatot, amelyben teremtésvédelemmel foglalkozunk.

De mi is a teremtésvédelem? Módszertanában, szakmegközelítésében nem különbözik a környezetvédelemtől. Szellemiségében viszont egészen más.

Zlinszky János kollégám és tagtársam egy esszéjében jól összefoglalta, hogy mi számunkra a teremtésvédelem, ami azért valamelyest megkülönböztet minket általában a környezetvédőktől:

„Teremtésvédelemről akkor beszélünk, ha a természetet olyan ajándéknak látjuk, amelyet egy nagyon szeretett személytől kaptunk, és emiatt óvjuk, védjük, gyönyörködünk benne. Teremtésvédelem az, amikor szeretettel bánunk ezzel az ajándékkal, mert a szeretett ajándékozót látjuk benne és mögötte. A teremtésvédelem micsoda is? Szeretet. A teremtésvédelem célja a Teremtő és a teremtmény iránti szeretetünk gyakorlása. […] A szeretet óvja, eltakarja, el akarja tanulni és gyakorolni akarja a természet harmóniáját, egyensúlyát, megbízhatóságát. Ez a fenntarthatóság lényege.”

Ennél szebben én sem tudtam volna megfogalmazni, pedig 30 éve foglalkozom fenntarthatósággal. A fenntartható fejlődés tehát nem célja a teremtésvédelemnek, hanem következménye. Ilyen szellemiséggel megközelítve talán látszódik, hogy ez minden keresztény számára kötelező feladat. Sokkal szigorúbb és erősebb, mint bármilyen konzervatív, akár hazai, akár más környezetpolitika. A Laudato si’-ből származik egy kedvenc idézetem, ami ideillik. Ez az enciklika 217-es pontjának az utolsó mondata: „Annak a hivatásnak a megélése, hogy védelmezői legyünk Isten művének, lényegi része az erényes életnek, nem valami szabadon választható feladat s nem is a keresztény tapasztalat másodlagos szempontja.” Ebből is érthető, ez kötelező, de hogyha nagyon egyszerűen gondolkodunk, és ezeket elfelejtjük, tudom, hogy nagyon nehéz senkinek sem sikerül – Jézus Krisztusnak sikerült egyedül –, tehát ha evangéliumi módon élnénk, akkor mindez nem lenne számunkra kérdés. A Krisztus-követés, az evangéliumi módon való élet megvalósítaná azt, amit mi teremtésvédelemnek nevezünk. Csakhogy az eléggé szigorú, de ez a valóság. Igyekeznünk kell ezen az úton járni.

– Melyek azok a parancsok, vagy cselekvési lehetőségek, amelyeket minden keresztény megtehet a mindennapokban?

– Vannak a nagyon egyszerű, ismert sarkalatos erények. Ilyen például a bátorság. Bátornak kell lennünk, hogy szembenézzünk a minket körülvevő valósággal, hogy lássuk, mit is teszünk most a minket körülvevő teremtett világgal, a természettel. E szembenézés révén kapunk egy analízist, a tudósok is, a döntéshozók is és a mindennapi ember ugyanúgy. Senki sem fordíthatja el a fejét, hogyha látja a víz, a levegő szennyezését, a természet tönkretételét. Látszódik. Harminc évvel ezelőtt még nem látszódott, csak a kutatók számára. Most akár már az interneten is lehet követni.

Sarkalatos erény a mértékletesség is. A mértékletesség nem azt jelenti, hogy minden nap böjtben éljünk, hanem azt, hogy egy kicsit szerényebben, talán jóval szerényebben éljünk, mint ahogy az elmúlt húsz-harminc évben tettük. A természeti erőforrásaink végesek. Egy véges természeti erőforrással rendelkező világban lehetetlen a folyamatos, állandó gazdasági fejlődés.

A közgazdasági szakemberek mindig a GDP-növekedéséről beszélnek, de az nem folytatható a végtelenségig. A erőforrásokat szerényebben kellene használni, sokkal jobban vigyázva rájuk, és lehetőleg úgy, hogy visszaadjuk a természetnek azokat az erőforrásokat, amiket használtunk, ezt hívják szakpolitikai nyelven körforgásos gazdaságnak, én meg ezt hívnám a mértékletesség gazdaságának, a nemnövekedés gazdaságának.

– A böjt gyakoritása, a húsfogyasztás csökkentése is lehet egyfajta keresztény, katolikus teremtésvédelmi tett?

– Abszolút! Magyarországon évente körülbelül 60-70 kilogramm ételt dobunk ki fejenként. Ebben nem vagyunk olyan rosszak, tőlünk nyugatra még többet dobnak ki, de ez is ok! Azzal, hogyha az élelmiszer-pazarlást a felére csökkentjük, nagyon sokat tennénk. Ha a fejlett világban és a fejlődő világban is a felére csökkentenénk az élelmiszer-pazarlást, akkor nagyjából 1,5-2 milliárd emberrel több jutna egészséges vízhez. Hogy kevesebb húst együnk? Igen, az is hozzájárul ahhoz, hogy kevésbé használjuk a nagyon csökkenő, de meglévő természeti erőforrásainkat, és megpróbáljuk megállítani a biológiai sokféleség – ami a földi élet immunrendszere – csökkentését. Ehhez hozzájárulhatunk úgy is, hogy kevesebb energiát használunk, kevesebbet ülünk a kocsiban, kevesebb húst eszünk. Hogyha valaki megszokja azt, hogy nemcsak péntekenként, hanem mondjuk még hétfőnként és szerdánként sem fogyaszt húst, akkor azzal máris megháromszorozza azoknak a napoknak a számát, amikor nem eszik húst.

Ha lemondunk, vagy csak csökkentjük például a kávéivásunkat, a csokoládéevésünket, azon termékek fogyasztását, amelyek nagyon messziről jönnek hozzánk, azzal is hozzájárulunk ahhoz, hogy kevesebb erőforrást használjunk el. Nem a lemondás a fő jelszó, de a mérték, a csökkentés bizony igen.

– Ezek egytől egyig olyan dolgok, amelyekkel nemcsak a teremtett világot óvnánk, hanem a saját egészségünket is.

– Ez így van, pontosan, ez a bizonyos mindenki nyer helyzet. Most, egyelőre a mindenki veszít helyzetben vagyunk, mert az egészségünk is veszít, a természeti erőforrásaink is veszítenek.

– Az idei, Vácon megrendezett Katolikus Társadalmi Napok első napján, szeptember 19-én, a „Tízéves a Laudato si’ enciklika“ című konferencián egy szekcióban tárgyalták az életvédelmet és a teremtésvédelmet. Ön szerint adekvát, hogy ezt a két témát egymással szoros összefüggésben kezeljék?

– Ez egy nagyon egyszerű dolog. Amikor azt mondjuk, hogy az alapvető evangéliumi hozzáállás az, hogy minden teremtmény iránt gyakoroljuk a szeretetünket, és amikor azt mondjuk, hogy teremtmény a megfogant, még meg nem megszületett gyermek is, akkor ez egy természetes összefüggés.

– A teremtésvédelemről beszélgetve gyakran előkerül az ökológiai megtérés fogalma. Ez lehet a kulcsa a teremtésvédelem terjesztésének?

– Lehet kulcsa, és ez nem is Ferenc pápától, hanem még Benedek pápától származik. Azt jelenti, hogy engedjük, hogy Jézussal való találkozásunk minden következménye megjelenjen a minket körülvevő világhoz fűződő kapcsolatainkban – így fogalmazta meg a Laudato si’-ben az ökológiai megtérés jelentését Ferenc pápa. Ez nagyon egyszerű, ahogy már mondtam, nem is volna szükség ökológiai megkérésre, ha evangéliumi módon élnénk. Itt kell megjegyezni, hogy a Laudato si’ nem egy „zöld“ enciklika, hiszen ennél sokkal tágabb fókuszú, nagyon erősen foglalkozik társadalmi kérdésekkel is, új fogalmakat hoz be mint például az úgynevezett átfogó ökológiát, amiben kitér a mindennapi ökológiára, a kulturális, a környezeti, a gazdasági, a szociális ökológiára. Körüljárja a közjó alapelvét. Foglalkozik a nemzedékek közötti igazságosság régi, de nagyon fontos alapelvével, ami egy nagyon egyszerű dolgot jelent, amit viszont nem nagyon követünk: mi kölcsönbe kaptuk gyermekeinktől, unokáinktól ezt a teremtett világot, a Földet, és hiába élünk ezen a glóbuszon többnyire kapitalista társadalmakban, amelyekben a hitel visszafizetése alapvetés, ennek ellenére nemhogy a kamatokat nem tudjuk visszaadni, még a tőkét sem. Pedig az ökológiai megtérés jelentése szerint ez lenne a minimum, amit megtehetnénk.

– Az embereknek a szokásait is át kellene alakítania.

– A szokásait, és hogy minden nap – nagyon nehéz –

olyan szemüvegen át nézzük önmagunkat, hogy miként cselekedne ebben a pillanatban Jézus.

Úgy cselekszünk? Dehogyis, én sem, de azért legalább meg kellene próbálnunk.

Kapcsolódó:

Marton Zsolt: A keresztény ember nem ijed meg a világ kihívásaitól

Ferencz Zoltán: Hogyha elfogadjuk a teremtettségünket, akkor az abortusz kérdése fel sem merülhet

Ferenc pápa Laudato si’ című enciklikája a teremtésvédelem igazodási pontjává vált

Vezetőkép: Nemes Csaba, a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület elnöke. Forrás: egyesület