Lázadó, marcona harcosból helytörténet-kutató, teológus – ismerjék meg Bernáth Gábort!
Nagymamai hagyaték, családfakutatás, egykor élt egyházi személyek rokonsága vezette el a teológiára.
Egy katolikus családba születő fiúról írunk, akit ahogy az kell, elkapott a fiatalkori lázadás, s akit azután a nagymamája hagyatéka terelt arra az útra, ahol rálelt családja kiváló múltjára, amelyen megtalálta helyét a világban, s amely során megerősítette a hitét. A székesfehérvári Bernáth Gábort mutatjuk be olvasóinknak.
Bernáth Gábort körülbelül egy évtizede ismerem. Leesett állal néztem őt és hagyományőrző társait, hogy milyen viseletekben, milyen fegyverekkel és kiegészítőkkel járnak-kelnek, s hogy micsoda átéléssel szemléltették a csatajeleneteket bemutatóik főattrakciójaként. Társaival korábban Géza fejedelem, illetve István király udvarában élt harcosokat testesített meg ő is. A történelem s valami annál is magasabb rendű megfoghatatlan már akkor is ott derengett Gábor és a többiek körül.
A most következő történet viszont arról szól, hogyan lett a marcona „harcosból” családfakutató, helytörténész és teológus. A történelem s az a megfoghatatlan megmaradt, ám valami nagyszerű változás mégis felismerhető.
Ültem egy fehérvári bárban, a pult mögött Gábor állt, aki annak előtte a Székesfehérvári Kríziskezelő Központban, tehát szociális területen dolgozott. Bár a „díszlet” jó lett volna rá, nem a lelkemet akartam kiönteni, inkább arra vártam, hogy ő töltsön. Aztán miután csapolt nekem egy világost, megpendítettem, hogyha akarja, én szívesen leszek moderátor a könyvbemutatóján… Ez 2020-ban történt, mindjárt folytatjuk is, de előbb ugorjunk vissza az időben! Gáboré a szó: 
– Tősgyökeres székesfehérvári, mélyen vallásos katolikus családból származom. A szüleim gyermekkorom óta járattak hittanra. Székesfehérváron, a cisztereknél kezdtem, majd idővel átkerültem a Prohászka Ottokár-emléktemplomhoz, ahol ministrálni is elkezdtem. Később a cisztereknél végeztem el a nyolcosztályos gimnáziumot, de a Prohászka-templomban lettem elsőáldozó és bérmálkozó is
Hirdetés
– mondta el magáról Gábor most, amikor a Vasárnap.hu-val szabályos interjúhelyzetet kreálva fölkerestük, mert ösztöndíjat kapott egyik kutatása befejezéséhez. Erre is kitérünk még.
– Gimnázium után minden fiatal lázad egy kicsit, ez a lázadó korszak nálam sem maradt ki. A vallástól egy kicsit elkanyarodtam – idézte fel Bernáth Gábor, s hozzátette, úgy érzi, hogy 2018-ban, amikor elkezdte a teológiát a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, a lázadó korszaka lezárult. Tavaly végzett, diplomamunkáját a 20. század első felében esett közel-keleti és afrikai magyar missziós karmelita utakról írta.
Gábor elmondta, hogy számos, azóta is tartó jó ismeretséget szerzett az egyetemen, ahol „sok kedves és jó szándékú, jó érzékű tanár tanította”. Név szerint Rózsa Huba római katolikus papot nevezte meg, szavai szerint nagy ajándék, hogy még volt alkalma találkozni a 2023-ban eltávozott nagyformátumú teológussal. Mint mondta, hitében is megerősödött a pázmányos évek alatt.
– A kezdetekhez való visszatérésben nagy jelentőségű számomra a 2010-es év, amikor anyai ági nagymamám meghalt. Amikor kiürítettük a lakását, régi dokumentumok gyűjteményét találtam meg nála, rengeteg gyászjelentést, anyakönyveket, keresztleveleket. Nem tudtam, hogy kik ők, akik szerepeltek ezeken az okmányokon. Megkérdeztem édesanyámat, ő tudta, és elkezdte mondani nekem, hogy ki kicsoda. Sikerült felállítanom egy mini családfát. A családfakutatás számomra a mai napig tartó szerelem. Ez egy fontos része az életemnek, ez egészült ki időközben a helytörténet szeretetével
– mondta.
– Apai felmenőim között nagyon sokan voltak egyházi személyek, szerzetesek, papok, de voltak a családban apácák is. Apai nagyapám vallásos ember volt, jó kapcsolatot ápolt Shvoy Lajos püspökkel, illetve maga Prohászka Ottokár püspök is járt a családnál. A családhoz tartozott Debreczeni Imre Sixtus atya, aki Egerben – nem túlzás így fogalmazni – halt mártírhalált az ’50-es években, de ezen a családfán ott van a harmincas évek jelentős hittantanára, a hittudományok borostyánosa, Marschall Rafael cisztercita tanár is, illetve Kostyelik Ferenc is, aki a Katolikus Ifjak Országos Egyesületének volt az egyik alapítója, valamint Perjés Antal Patrik karmelita szerzetes is.
A családja tagjainak elbeszéléseit elhivatott kutatással ötvözve jutott eredményre Bernáth Gábor. 
Gábor Perjés Antal Patrik karmelita szerzetes atya – aki édesapjának unokatestvére volt – angol nyelvű naplóját a 2010-es években találta meg, a szülői ház nagy könyvespolcán. Az 1993-ban napvilágot látott kiadvány fűzött, fénymásolt lapokon jutott el Amerikából Magyarországra.
– Patrik atya 1913-ban született, ’39-ben kiment Irakba missziózni, megélte ’41-ben az angol-iraki háborút, erről is beszámol. ’42-ben internálták az angolok, Afrikába került, ’47-ben szabadult. Hazatérését követően ’49-ben Amerikába ment, ott halt meg ’93-ban. Halála előtt sikerült ezt a szerzői kiadást megjelentetnie. Kíváncsi voltam a naplója tartalmára, ezért lefordíttattam: Perjés Antal Patrik naplója a születésétől Amerikába érkezéséig tart, főként az internált élményeket örökíti meg – elevenítette fel.
Ez az a könyv, amelynek a bemutatóján e sorok írójának is volt szerencséje a közönséggel szemben részt venni a székesfehérvári, vasútvidéki Prohászka Ottokár Jó Pásztor-emléktemplomban a Covid miatt 2020 helyett 2021 nyarán.
S így már az is magától értetődik, miért ezzel a témával foglalkozott diplomamunkájában Bernáth Gábor, aki nem áll meg, számos új terve van, civil, informatikai munkája mellett, szabadidejében több kutatási projekten dolgozik párhuzamosan.
Szeretné könyvbe foglalni Keller György Illés atya eredetileg is magyar nyelvű naplójának egyes részeit. Illés atya Patrik atya karmelita missziós társa volt, ugyanazt az utat járta be, mint Gábor felmenője. A karmelitáktól kapta kölcsön a naplóját. A két visszaemlékezés és a diplomamunka együttes közlése hiánypótló kötet lehet, ha sikerül kiadatnia.
Emellett tavaly november óta készít videós interjúkat – jellemzően – Fejér vármegyei, 90 év körüli emberekkel.
– Az ő élményeiket szeretném megörökíteni – nehogy semmivé váljanak –, az ő világháborús történeteiket, hiszen őket nem nagyon kérdezték, mivel abban a korban, tehát a ’44-45-ös időszakban még gyerekek voltak, tizenévesek
– mondta; ebből is könyv, vagy akár dokumentumfilm készülhet.
A helytörténeti aktivitás testet ölt egy másik, többekkel közös kezdeményezésében: a Székesfehérvárt érő 1944-es őszi bombázások áldozatainak tiszteletére szeretnének emléktáblát állítani a fehérvári vasútállomáson; zajlik a kapcsolatfelvétel a MÁV-val, illetve az állammal.
Végül, de nem utolsósorban ejtsünk szót arról a már említett ösztöndíjról, ami miatt felkerestük a fiatal kutatót, a ’44-es bombázások abban is előkerülnek.
– Idén augusztusban megkaptam a Lánczos Kornél–Szekfű Gyula Ösztöndíj Közalapítvány ösztöndíját, ami egy már zajló kutatásom befejezését segíti. Az 1895-ben megalapított Székesfehérvári Országos Királyi Javítóintézet történetét kutattam, szeretném könyv formájában közreadni
– mondta.
A családfakutatás e téma során is segítette Bernáth Gábort. Egyik dédnagyapja a szomszéd falu, Csór szülötte volt, aki Székesfehérvárra való beköltözése után pékséget nyitott a Budai úton. Miután eladta, műfelügyelő vált belőle a javítóintézetben, ahol ugyanis nemcsak felügyelték a gyerekeket, hanem szakmát is adtak a kezükbe.
– Volt itt minden a játékipartól kezdve a kosárfonáson és fafaragáson át a szabó- és cipészképzésig – sorolta Bernáth Gábor. 
A Youtube-on megtalálható Volt egyszer egy Fehérvár csatorna alatt már most is sok minden fellelhető a zajló kutatás eredményei közül.
Ennek a kutatásnak is van egyházi vonatkozása. Mint azt Bernáth Gábor elmondta, a székesfehérvári Vasútvidék Plébánia – amelyet Prohászka-templomként is ismernek – alapítása is a javítóintézethez kötődik, ugyanis „ennek az intézetnek a kápolnájában jött létre a vasútvidéki közösség, majd később kaptak az intézettel szemben egy kápolnát, mert a korábbit kinőtték, ezután kerültek át a Prohászka Ottokár-emléktemplomba” – mondta. Az intézettel szembeni kápolna a már említett bombázások során megsemmisült, ahogy az intézetben lévő kápolna sincs már meg, előbb funkcióját vesztette, majd le is bontották az érintett épületrészt.
Manapság a Fejér Megyei Gyermekvédelmi Központ, a Szent István Görögkatolikus Gyermekvédelmi Központ és a Befogadlak Baptista Gyermekotthon intézményei működnek az egykori javítóintézet helyén, illetve hathatósan felújított, átalakított épületeiben. A Prohászka-templom pedig szerves része a megyeszékhely hitéletének. 
Vezetőkép: Bernáth Gábor székesfehérvári családfa- és helytörténeti kutató, teológus. Fotó: Vasárnap.hu/Kricskovics Antal
