A régészet ősatyjainak ásónyomain haladva tárják fel Kiskunlacháza Árpád-kori templomát
Az 1860-as években a régészet ősatyjai, Rómer Flóris és Henszlmann Imre által elkezdett, majd a 2010-es években ismét figyelmet kapott Árpád-kori templomot tárnak fel ezekben a napokban is régészek, egyetemisták és önkéntesek Kiskunlacháza déli részén, az egykor önálló Pereg Úrhegy nevet viselő magaslatán.
Rácz Tibor ásatásvezető régész ottjártunkkor elmondta, hogy a lokális köztudatban ott motoszkált mindig, van a településen egy régészeti lelőhely, egy egykor volt templom, amelyről azt tartották, hogy a tatárjárás következtében pusztult el. Aztán az 1860-as években szántás közben a terület tulajdonosának ekéje beakadt egy nagyobb kőbe…
„Amikor utána bontott, kiderült, hogy itt van egy épület. Pereg lakossága elkezdte ezt az épületet bontogatni, és kiderült, hogy egy templomot találtak. Erről néhány nappal később értesült a Magyar Tudományos Akadémia, akik kiküldték bizottsági tagjaikat, Rómer Flórist és Henszlmann Imrét. Ők egy egynapos kutatást végeztek, melynek során megállapították, hogy amit a peregiek találtak az nem más, mint egy kis egyhajós templom félköríves szentélyzáródással”
– elevenítette fel Rácz Tibor. A Fővárosi Lapok egyik számában be is számoltak a kutatásról. Ám azután mindez némileg feledésbe merült. 
„A település önkormányzata a 2010-es évektől szorgalmazta, hogy kutassuk meg a Kiskunlacháza környezetében levő régészeti lelőhelyeket, hogy elkészülhessen a település helytörténeti monográfiája, amelyhez hiányoztak a régészeti források”
– folytatta időugrással a történetet a régész. Rácz Tibor mint a Ferenczy Múzeumi Centrum, a területileg illetékes múzeum munkatársa ekkor vált szereplőjévé annak a történetnek, amelyet kutatóként Rómer Flóris és Henszlmann Imre kezdett el írni. Az ásatás helyszínén izgalmas volt látni rajta, hogy miközben a munkatársai, az egyetemisták, az önkéntesek munkáját figyelte, s bemutatta nekünk a lelőhelyet, micsoda öröm forr benne amiatt, hogy ott dolgozhat, ahol egykor nemes tudományának legendás elődjei is ásót ragadtak! 
Visszatérve a kronológiára, 2016-tól több terepbejárást folytattak le a régészek Kiskunlacházán azzal a céllal, hogy elkészüljön a település régészeti topográfiája, „ugyanis itt nem volt korábban kutatás, nem voltak terepbejárások, nem voltak ásatások, alapkutatásokat kellett csinálni” – ismertette Rácz Tibor.
A régészeti terepbejárás során a felszínen különböző lelőhely-azonosító módszereket használva, kerámiákat gyűjtve azonosították a régészeti lelőhelyeket. A templom helyét is bejárták, amelyet még korábban, 2012-ben azonosított Pálóczi Horváth András régész szegedi régészhallgatókkal közösen.
A végső lökést a templom feltárásához mindazonáltal egy film adta meg.
„A Pázmány Péter Katolikus Egyetem nyert egy pályázatot a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatalnál (NKFI) egy film leforgatására, ami bemutatja az egyetem közösségi régészeti programját”
– mondta Rácz Tibor, s megmagyarázta, hogy a közösségi régészeti programban civilekkel közösen dolgoznak a kulturális örökség megmentése, illetve annak megismerése érdekében. A Közösségi Régészeti Egyesület fogja össze az önkénteseket. 
Mivel a helyi önkormányzat szerette volna megismerni a templomot, és a filmforgatáshoz is jó témának ígérkezett a feltárása, elindulhatott a munka. „Ez már zajlik tavasz óta. Az ásatásnak volt egy tavaszi fázisa, most zajlik a nyári forduló” – mondta Rácz Tibor. Kiemelte, hogy ennélfogva egyetemi hallgatókkal – főleg a Pázmányról, de páran az ELTE-ről is vannak –, önkéntesekkel, illetve a Ferenczy Múzeumi Centrum régészeivel dolgoznak az ásatáson, amely „egyszerre szolgál tanásatásként és helyismereti kutatásként”.
Kitért arra is, hogy az ásatáson résztvevők élvezik Kiskunlacháza vendégszeretetét, ételt és szállást kapnak helyben, úgyhogy az ásatás két hete közösségépítésben is erős. Látogatásunk idején két mosolygós hölgy gurult ki autóval hozzájuk a határba: süteményeket kínáltak körbe, röpke időre megakadt a munka. 
Megtudtuk azt is, hogy az önkormányzat végső célja emlékhelyet kialakítani a templomnál. Láthatóvá, sétálhatóvá tennék azt egy műemléki helyreállítás révén. Rácz Tibor elmondta, hogy az önkormányzat szándéka szerint egy átlátszó réteggel fednék le a falak konzerválása után a régészeti szelvényt, körbe betonfolyosót alakítanának ki, és tájékoztató táblát helyeznének el. Így a templom romjai védőburkolat mögött, de egyben válnának láthatóvá. Ezáltal Úrhegyen egy közösségi kultikus központ jöhet létre. 
Az aktuális régészeti feltárás során négy kisebb szelvény alakítottak ki, amely a külső szemlélő számára a munka során eggyé vált. A szelvények kijelölését talajradaros felmérés előzte meg. „Kijött, hogy egy egyhajós templomról van szó, félköríves apszissal, így a szelvényeinket már úgy tudtuk elhelyezni, hogy a templom egésze beleessen” – mondta Rácz Tibor.
Szavai szerint a legmeglepőbb lelet a falszövetben, az alapozásban talált római faragvány. Egy fáklyára támaszkodó Erósz figura, ami egy ismert motívum, anno valószínűleg sírkő lehetett. A Dunán leúsztatva hozhatták ide a templomépítők az ilyen és ehhez hasonló köveket. 
Az idei feltárás első fordulójának eredménye az az új tudás, miszerint a templom nem pusztult el a tatárjárás idején, hanem jóval tovább, a török kor elejéig használatban volt. Az Árpád-kori keletkezést megerősítették az érmeleletek. A legkorábbiak az Árpád-kor közepéről származnak, II. Béla (uralkodása: 1131-1141) idejéből. A tatárjárás idején való pusztulásra viszont nincs adat.
Rácz Tibor elmondta, hogy a 19. századi ásatás során megtalálták a templom északi oldalán elhelyezkedő sekrestyét, amit a késő középkorban osszáriumként használtak: a temetkezésekkel megbolygatott vázakat oda helyezték be, és egy körülbelül 40 centiméter vastag csontréteg képződött ott. Emiatt a 19. század régészei azt hitték, hogy tömegsírt találtak, ezért gondolták azt, hogy a tatárjárás pusztított a területen.
„Lebontottuk a sárga homokos altalajig a kultúrrétegeket, és kiderült, hogy a késő középkorban temetkeztek a templom belsejébe, előkerült egy gótikus, mérműves faragványtöredék is, ami arra utal, hogy az Anjou-korban egy átépítésen esett át a templom, illetve támpilléreket is kapott az épület. Mind a négy oldalról megtámasztották”
– fejtette ki Rácz Tibor és hozzátette: úgy gondolják, hogy a 12. században épült fel a templom, a 14. században kicsit megroggyant, ekkor kapott támpilléreket és új nyílászárókat. Erre utal az is, hogy üvegszem-töredékek kerültek elő a templom belsejéből” – mondta; tehát be is üvegezték az új nyílászárókat.
Az eddig megtalált 40-50 darab pénzérme is azt erősíti meg, hogy a templom fénykora valamikor az Anjou-korban, illetve a Luxemburgi Zsigmond korában lehetett. Kora újkori, illetve török kori leletek azonban nincsenek, ezért valószínűsítik, hogy a török kor legelején pusztult el a templom.
Az előkerült leletek sorát gazdagítják még az elhunytak mellékletei: számtalan övveret, valamint a hajadonok, illetve a kislányok fejére helyezett párták maradványai. 
S hogy miként folytatódik tovább a kiskunlacházai helytörténeti törekvés? A fentebb említett film kapcsán, amely a közösségi régészet és a múzeumok, egyetemek együttműködését hivatott bemutatni, Rácz Tibor elmondta nekünk, hogy éppen itt, Kiskunlacházán szeretnék felvenni a záró képsorait októberben, amikor is a helyiek számára megnyitnak egy kiállítást az Úrhegyen előkerült régészeti leletekből.
Ezek is érdekelhetik:
Bronzkori kutyát is találtak a régészek a csákberényi ásatáson
Vezetőkép: Rácz Tibornak, a Ferenczy Múzeumi Centrum régészének külön öröm, hogy ott vezethet ásatást, ahol egykor a régészet ősatyjai, Rómer Flóris és Henszlmann Imre is kutattak. Fotó: Vasárnap.hu/Kricskovics Antal
