Ungváry Zsolt: Kibe bújt bele az ördög?
A világ tele van erőszakos és szürreális jelenetekkel. E kettő sajátságos ötvözete volt, amikor a pesti belvárosban egy férfi kalapáccsal támadt az egykori külügyminiszterre, Jeszenszky Gézára és feleségére, súlyosan megsebesítve az idős férfit. Máig nem tudni bizonyosan, voltak-e politikai motivációk. Az esetet az emelte a puszta híren túli tartományba, hogy a sértett és fia a jelenlegi magyar szekértáborok két oldalán pozícionálta magát.
Jeszenszky Zsolt egy hosszabb írásban megemlítette, hogy édesapja sajnos sátáni erőket szolgál megszólalásaival vagy akár ténykedéseivel. A problémának ilyeténképpen metafizikai térbe emelése az ateista oldalnak követhetetlenné vált, mert olyasmiről kellett véleményt formálni, ami az ő világképükön és felfogó képességükön kívül esik.
Mivel a merényletet és a hozzá kapcsolódó médiafelhajtást el lehetett vinni valamiképpen egy kormányellenes irányba („még az egykori jobbos miniszter is bírálja Orbánt”, illetve „micsoda közállapotok a Fidesz regnálásakor, hogy utcán verik kalapáccsal a másként gondolkodókat”), ez Jeszenszkynek rég nem látott publicitást adott. Így kapott lehetőséget az ATV-ben, ahol többek között azt nyilatkozta: „(…) én nem tudom elképzelni, hogy ma egy felvilágosult, józan ember azt gondolja, hogy a sátán, mint személy létezik és működik, és a sátán belém költözött.”
Meghaladná ennek a cikknek (és az én képességeimnek) a kereteit a sátánról való autentikus keresztény elmélkedés, de azt azért rögzítsük, hogy a katolikus egyház hisz a sátán létezésében, a keresztelési szertartáskor minden jelenlévő hangosan kinyilvánítja, hogy ellene mond neki, vagyis szembe fordul vele, ellenségének tartja. Több, mint egymilliárd ember vallja ezt (Magyarországon is milliós nagyságrendben), merészség az agg diplomata részéről, hogy ezeket ne tartsa „józan embereknek”. Ha az összes keresztényt nézzük, ők bőven kétmilliárd fölött vannak, s mivel ők a Biblia (de mindenképpen az Újszövetség) talaján állnak, ahol tételesen le van írva, hogy Jézus Krisztus találkozik is az őt megkísértő sátánnal, így még nagyobbnak tűnik Jeszenszky udvariatlansága. Ha hozzávesszük, hogy az európai kultúra legalább ezer esztendőn át a kereszténységre épült, akkor nem csak a jelent, hanem a múltat is degradálja a megjegyzés, ráadásul olyan, Jeszenszky Géza kvalitásait messze felülmúló emberektől vitatja el a józanságot és felvilágosultságot (bármit is jelentsen ez a szó), mint Aquinói Szent Tamás vagy Joseph Ratzinger.
Régóta tudjuk, hogy a sátánnak lényege a háttérbe húzódás, sőt puszta létének eltitkolása, mégis könnyű tetten érni, amikor emberek vagy egész közösségek jó és rossz közül hibátlan pontossággal választják mindig a gonoszt, legyen szó bár magzatgyilkosságról, nemi eltévelyedésekről, hűségről, háborúról, a teremtés rendjéről.
A saját tudásukra mindig gőgösen felvágó „modernek” például tudományosabbnak tartják a materializmust az Istenhitnél, jóllehet például éppen a világ keletkezését és lényegét illetően sokkal közelebb van az ószövetségi teremtés leírása a pillanatnyilag tudományosan elfogadott nézethez képest, mint az „örök anyag”-ot valló marxistákhoz. (A Biblia például teremtésről – kezdetről – ír, ami sokáig – az ősrobbanás-elmélet megszületéséig – egyáltalán nem volt tudományos axióma. A Genezisben leírt sorrend (előbb a kietlen Föld, aztán a vizek és szárazföldek szétválása, előbb a növények, majd alsóbb rendű állatok és csak utána, a végén az ember) szinte tökéletesen egybeesik pillanatnyi ismereteinkkel. (A Nap, a Hold és a csillagok megteremtése itt rossz helyen van, de bár a tudomány tévedett volna évezredek alatt pusztán ennyit. Egyébként ki tudja, mi derül még ki…)
A Jeszenszky interjúban említésre került, hogy Orbán Viktor meghívta őt egy beszélgetésre, amit az idős ex-politikus elfogadott, mivel „szeretne a miniszterelnöknek jópár dolgot mondani”. Ha már Benedek (vagy akár Leó) pápának nem magyarázhatja el, mekkora ökörség a sátán létében hinni, legalább a magyar miniszterelnököt felvilágosíthatja, merre hány méter.
Jeszenszkyt annak idején, külügyminiszterként pontosan olyan vehemenciával támadta az akkori balos (vagyis gyakorlatilag a teljes) média, amiképpen manapság teszi Szijjártóval. Ráadásul érte annak idején az akkori kormánypárti tábor sem rajongott feltétel nélkül, sokan úgy vélték, kizárólag annak köszönheti pozícióját, hogy Antall rokona (MDF-tag édesapám mesélt efféléket…), illetve a kormányfő azért nem váltotta le hivatalából, mert Antallnak az volt az elve, akit éppen nagyon támad a sajtó vagy az ellenzék, azt, bármekkora hülyeségeket is csinál, egyelőre helyén hagyja, nehogy úgy tűnjön, hogy az újságírók vagy az ellenzék nyomásának engedett. Majd, ha lesz egy kis nyugalom, szünet a bírálatokban. Jeszenszkynél nem adódott ilyesmi…
Jeszenszky Géza tevékenysége is lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy 1994-ben hatalmasat bukott az MDF és vele együtt a nemzeti gondolat; és hogy nem tűnt el, nem szorult kisebbségbe, lenézett szubkultúrába a konzervatív-hazafias-keresztény irányzat és ennek politikai képviselete, az nagy részben Orbán Viktor érdeme. Jeszenszky legfeljebb arról beszélhetne a Karmelitában, miként lehet tönkre tenni egy bizalomból, lelkesedésből induló kormányzást, és visszahozni a nyakunkra a komcsikat.
Jobb, ha egy sikertelen ex-külügyminiszter nem ad tanácsokat minden idők legsikeresebb (ez politikailag vitathatatlan, hiszen senki sem nyert ennyi választást) és egyébként is – ezt majd a történelem eldönti – különleges képességű kormányfőjének. Orbán renoméja is messze előzi Jeszenszkyét, akiről sem idehaza sem a nagyvilágban senki sem tudna egy bővített mondatot elmondani, míg a jelenlegi miniszterelnök meghatározó szereplő, mind pozitív értelemben (például a szuverenista politika következetes képviselőjeként a patrióták közösséggé szervezése), mind a másik oldal szemében, akik nagyjából őt tartják a sátánnak. Ezt leginkább persze azon erők hívei hajtogatják, akik minden megnyilvánulásukban élet- és istenellenesek, vagyis klasszikusan sátániak.
Ha Jeszenszky szeretné magát valamiképpen hasznosítani, például hathatna újdonsült szövetségeseire, hogy kicsit kevésbé démonizálják a kormányfőt, ha már úgy sem hisznek a sátánban. De persze azzal az ex-külügyér is tisztában van, hogy az ő szavára az égvilágon senki sem hallgatna…
Vezetőkép: Illusztráció
