Több mint 380 millió keresztényt üldöznek világszerte. Ez a 13 legveszélyesebb ország
A keresztények globális üldözése soha nem látott szintet ért el. „Több mint 380 millió keresztény szenved el nagyfokú üldöztetést és diszkriminációt hite miatt” – derült ki a World Watch List 2025 (WWL) című világfigyelő listából, amelyet a Gatestone Institute tett közzé. A WWL minden évben rangsorolja azt az 50 országot, ahol a keresztényeket a leginkább üldözik hitükért. Az adatokat alulról szerveződő munkavállalók és külső szakértők ezrei állítják össze.
A listán szereplő 50 nemzet közül az első 13-at az üldözés legrosszabb formája jellemzi. Ezek a következők:
1) Észak-Korea, 2) Szomália, 3) Jemen, 4) Líbia, 5) Szudán, 6) Eritrea, 7) Nigéria, 8) Pakisztán, 9) Irán, 10) Afganisztán, 11) India, 12) Szaúd-Arábia és 13) Mianmar.
Az ezekben az országokban tapasztalt üldöztetés formája a testi sértéstől, a nemi erőszaktól, a bebörtönzéstől a gyilkosságokig terjed, ha áldozataikat keresztényként azonosítják, akik (általában földalatti) templomokba járnak. Nem meglepő, hogy a 13 legrosszabb nemzet közül kilencben a keresztények ellen elkövetett „szélsőséges üldözés” nagy része továbbra is vagy az iszlám elnyomásból származik, vagy a nagy muszlim lakossággal rendelkező országokban történik. Ez azt jelenti, hogy a világon az abszolút legrosszabb („szélsőséges”) üldözések körülbelül 70%-a az iszlám égisze alatt vagy annak nevében zajlik.
Az üldöztetés Észak-Koreában a legsúlyosabb. A keresztényekkel szembeni rossz bánásmód teljes mértékben Kim Dzsongun rezsimjéhez kapcsolódik. „A Kim családon kívüli istenségek elismerése fenyegetést jelent az ország vezetésére nézve” – jegyzi meg a jelentés. Ha a Kim család eltűnik, Észak-Korea olyanná válhat, mint Dél-Korea, ahol a kereszténység virágzik.
Szomáliában Jézus követése élet és halál kérdése. Az Al-Shabab, egy erőszakos iszlamista militáns csoport a saría (iszlám törvény) szigorú formáját érvényesíti, és elkötelezett a kereszténység szomáliai felszámolása mellett. Gyakran a helyszínen ölnek meg szomáliai keresztényeket, mivel a militánsok egyre inkább a keresztény vezetők megtalálására és megsemmisítésére összpontosítanak.
Hasonló a helyzet Jemenben, ahol az ország három különböző muszlim hatalom által irányított területre, valamint az al-Kaida és az úgynevezett Iszlám Állam által ellenőrzött területekre oszlik. Az érintett hatalmak egyike sem szimpatizál a keresztényekkel, és a hivatalos alkotmány fenntartja a saríát. Ha valakiről bejelentik, hogy keresztény és/vagy keresztény tevékenységekben vesz részt, súlyos megfigyeléssel, önkényes fogva tartással, kínzással, bántalmazással, de akár gyilkossággal is szembesülhet.
Líbiában Jézus követése óriási kockázatot jelent bárki számára. A külföldi keresztények, különösen a szubszaharai Afrikából származók, iszlamista militáns és bűnözői csoportok célpontjai. Ezek a csoportok elrabolják és néha brutálisan megölik a keresztényeket.
Szudán a vallásszabadság felé vezető úton haladt, de egy puccs és a pusztító háború szertefoszlatta ezeket a reményeket. A konfliktus több lehetőséget adott az iszlamista szélsőségeseknek, hogy célba vegyék a keresztényeket. Eddig több mint 100 templomot rongáltak meg, keresztényeket raboltak el és öltek meg. A hívők hajlamosak titokban tartani hitüket, még saját gyermekeik előtt is részint azért, mert az éhségválságban a helyi közösségek diszkriminálják őket, és az éhhalált kockáztatják.
A keresztény mészárlás annyira elterjedt Nigériában, hogy csak nemrégiben, április 13-án – virágvasárnapon – 54 keresztényt mészároltak le az egyházi ünnepségek után, csak egy faluban. Bármennyire is rossz a helyzet Nigériában, „sajnos több keresztényt öltek meg Nigérián kívül, sokakat a szubszaharai afrikai országokban, például a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Burkina Fasóban, Kamerunban, Nigerben. Jelenleg a keresztények számára a 10 leghalálosabb hely közül 8 a szubszaharai Afrikában található” – szól a jelentés.
Pakisztánban a hírhedt istenkáromlási törvények és vádak egynegyede a keresztényeket célozza meg, akik a lakosság mindössze 1,8 százalékát teszik ki. Az istenkáromlási törvények halálos ítéletet vonnak maguk után. Bár ezt ritkán hajtják végre, az istenkáromlással vádolt emberek ki vannak téve a csőcselék támadásainak vagy gyilkosságainak.
Az alacsonynak, piszkosnak és megalázónak ítélt foglalkozásokat – például a csatornatisztítást vagy a téglaégető kemencékben végzett munkát – a hatóságok a keresztények számára tartják fenn. Sokukat „chura”-nak nevezik, ami becsmérlő kifejezés, jelentése „mocskos”.
Iránban a kormány fenyegetésnek tekinti a keresztényeket és a megtérőket, mert úgy véli, hogy a nyugati országok befolyásolják őket, hogy aláássák az iszlámot és a rezsimet. A keresztény csoportok vezetőit és hétköznapi tagjait gyakran letartóztatják, bíróság elé állítják és hosszú börtönbüntetést kapnak „nemzetbiztonság elleni bűncselekményekért”. Az elismert történelmi közösségek, például az örmény és az asszír keresztények államilag védettek, de másodrendű állampolgárokként kezelik őket. Számos diszkriminatív jogi rendelkezéssel szembesülnek, nem szabad perzsa nyelven imádkozniuk, és nem léphetnek kapcsolatba keresztény megtérőkkel. Azok, akik támogatják a megtérőket, börtönbüntetésre számíthatnak.”
Afganisztánban a legtöbb afgán keresztény áttért az iszlámról, ami azonban gyakorlatilag lehetetlenné teszi a hitük nyílt gyakorlását és az áttérés az iszlám törvények szerint halállal büntetendő. Ezt egyre inkább érvényesítik, mióta a tálibok 2021-ben átvették az irányítást az ország felett. Ha megtérőket fedeznek fel, a család, a klán vagy a törzs megpróbálhatja megőrizni „becsületét”, és nyomással, erőszakkal vagy akár gyilkossággal bánik a megtérővel.
Indiában a hindu szélsőségesek minden keresztényt kívülállónak tekintenek, és arra törekszenek, hogy megtisztítsák a nemzetet az iszlámtól és a kereszténységtől, különösen ott, ahol a hatóságok is hindu keményvonalasak. Ilyen helyeken a házi gyülekezetekbe járó keresztényeket szélsőséges csőcselék támadja meg, akik az istentiszteleteket célozzák meg. Ezenkívül már 12 állam fogadott el a hinduról való áttérésellenes törvényeket, amelyek veszélyeztetik a keresztény hívők vallásszabadságát.
Nagyon kockázatos kereszténynek lenni Szaúd-Arábiában. Nemcsak az iszlám hit elhagyása illegális, hanem az új hívők is intenzív ellenállással szembesülnek…Emiatt a legtöbb szaúdi keresztény hajlamos csendben és titokban követni a hitét. Ez odáig terjed, hogy még a saját házastársuknak vagy gyermekeiknek sem beszélnek a hitükről, attól tartva, hogy a tágabb családtagok vagy az iskolai személyzet rájön, hogy elhagyták az iszlámot. Nincsenek legális egyházi épületek vagy összejövetelek…A Szaúd-Arábiában élő keresztények többsége más országokból származó ideiglenes munkavállaló. Ha azonban megosztják hitüket a helyi szaúdiakkal, a hatóság őrizetbe veheti és kitoloncolhatja őket.
Végül Mianmarban, a 2021. februári katonai puccs óta a keresztények egyre nagyobb erőszakkal és szigorúbb korlátozásokkal szembesülnek. Hívőket ölnek meg, és válogatás nélkül megtámadják a templomokat. Minden eddiginél több keresztényt űztek már el otthonából, akik templomokban vagy menekülttáborokban találtak menedéket. Néhányan még a dzsungelbe is kénytelenek elmenekülni, ahol alig jutnak élelemhez és egészségügyi ellátáshoz.
Kapcsolódó témák:
Azbej Tristan: a keresztényüldözés nem szűnik, hanem erősödik
Vezetőkép forrása: Freepik
