A pápaválasztás mindig Péter apostol visszatérése – Re bíboros homíliája

A Szent Péter bazilikában szerdán délelőtt szentmisét tartottak a római pápa megválasztásáért.

Százharminchárom választó bíboros és több idősebb kardinális jelenlétében kezdődött a szerdán délelőtt a Szent Péter bazilikában a római pápa megválasztásáért tartott szentmise, melyet a 91 esztendős Giovanni Battista Re bíboros, a bíborosi kollégium dékánja mutatott be – számolt be róla Facebook oldalán a Vatican News.

A bíboros homíliájában hangsúlyozta: „Péter minden utódjának feladata, hogy növelje minden keresztény közösségét Krisztussal; a püspökök közösségét a pápával és a püspökök közösségét egymás között”.

Olyan pápát válasszanak, akire ma az egyháznak és az emberiségnek szüksége van

Az Apostolok Cselekedeteiben olvashatjuk, hogy Krisztus mennybemenetele után és Pünkösdre várva mindenki kitartóan imádkozott Máriával, Jézus Anyjával együtt (vö. ApCsel 1,14). Pontosan ezt tesszük mi is néhány órával a konklávé kezdete előtt, az oltár mellé helyezett Szűzanya tekintete előtt, ebben a bazilikában, amely Péter apostol sírja fölött emelkedik. Érezzük, hogy velünk egyesül Isten egész népe a hit érzésével, a pápa iránti szeretetével és bizakodó várakozásával. Azért vagyunk itt, hogy a Szentlélek segítségét, világosságát és erejét kérjük, hogy megválaszthassuk azt a pápát, akire az egyháznak és az emberiségnek szüksége van a történelem e nehéz és bonyolult fordulópontján.

Jézus Krisztus Istenének, az Egyháznak és az emberiségnek a javát kell figyelembe venni

Az imádság, a Szentlélek segítségül hívása az egyetlen helyes és illő hozzáállás, minthogy a választó bíborosok a legnagyobb emberi és egyházi felelősséggel járó aktusra és egy kivételes jelentőségű választásra készülnek; egy olyan emberi aktusra, amelynél minden személyes megfontolást el kell hagyni és csak Jézus Krisztus Istenét, valamint az Egyház és az emberiség javát kell figyelembe venni és a szívünkben tartani.

Az evangélium szavai Jézus legfőbb üzenetének-testamentumának szívébe visznek minket, melyeket az emeleti teremben a búcsúvacsora estéjén intézett apostolaihoz: „Ez az én parancsom: Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket”. És mintegy pontosítaná az „ahogy én szerettelek titeket” szavait és jelzi, hogy szeretetünknek milyen messzire kell mennie, mert később ezt mondja: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért” (Jn 15,12). Ez a szeretet üzenete, amelyet Jézus „új” parancsolatnak nevez. Újnak, mert pozitívan átalakítja és nagymértékben kibővíti az ószövetségi intést, mely így szólt: „Ne tedd másokkal azt, amit nem akarsz, hogy veled tegyenek!”.


Hirdetés

A jézusi szeretet üzenetére alapozzák döntésüket

A Jézus kinyilatkoztatta szeretet nem ismer határokat és köteles tulajdonsága minden tanítványa gondolatainak, cselekedeteinek. Magatartásuknak mindig igazi szeretetet kell tanúsítani, elkötelezve magukat egy új civilizáció építése mellett, amelyet VI. Pál „a szeretet civilizációjának” nevezett. A szeretet az egyetlen erő, amely képes megváltoztatni a világot. Jézus az utolsó vacsora kezdetén meglepő gesztussal adott példát nekünk erről a szeretetről: lehajolt mások szolgálatára, és megkülönböztetés nélkül megmosta az apostolok lábát, Júdást sem kizárva, aki elárulta őt. Jézusnak ez az üzenete a szentmise első olvasmányához kapcsolódik, amelyben Izaiás próféta arra emlékeztetett bennünket, hogy a pásztorok alapvető minősítője a teljes önátadásig menő szeretet.

Az Egyház egységét maga Krisztus akarja

A szentmise liturgikus szövegei felhívnak minket a testvéri szeretetre, a kölcsönös segítségre és az egyházi közösség és az egyetemes emberi testvériség iránti elkötelezettségre. Péter minden utódjának feladatai közé tartozik, hogy növelje ezt a közösséget, minden kereszténynek a közösségét Krisztussal; a püspökök közösségét a pápával és a püspökök közösségét egymás között. Nem egy önmagára vonatkoztatott közösséget, hanem az emberek, népek és kultúrák közötti közösséget, amelynek szíve középében áll, hogy az Egyház mindig „a közösség otthona és iskolája”. Ez az erős felhívás arra is szól, hogy az Egyház egységét fenntartsa a Krisztus által az apostoloknak jelzett úton. Az Egyház egységét Krisztus akarja; egy olyan egységet, amely nem egyformaságot jelent, hanem szilárd és mély közösséget a sokféleségben, mindaddig, amíg teljes hűségben marad az evangéliumhoz.

Minden pápa továbbra is Pétert és az ő küldetését testesíti meg, és így Krisztust képviseli a földön; ő a szikla, amelyre az Egyház épül (vö. Mt 16,18). Az új pápa megválasztása nem egyszerűen személyek egymás követése, hanem mindig Péter apostol visszatérése. A választó bíborosok a Sixtus-kápolnában adják le szavazatukat, ahol – ahogy az Universi dominici gregis apostoli konstitúció mondja – „minden hozzájárul Isten jelenlétének tudatosításához, akinek színe előtt mindenkinek meg kell jelennie egy napon, hogy megítéljék”. II. János Pál pápa a „Római Triptichon” művében azt kívánta, hogy a szavazás nagy döntésének órájában az Ítélő Jézus fenyegető michelangelói képe mindenkit emlékeztessen majd felelősségének nagyságára, hogy a „legfőbb kulcsokat” (Dante) a megfelelő kezekbe helyezze.

Imádkozzunk Isten szíve szerint való pápáért!

Imádkozzunk tehát, hogy a Szentlélek, aki az elmúlt száz évben egy sor igazán szent és nagy pápát adott nekünk, adjon nekünk egy új, Isten szíve szerint való pápát az egyház és az emberiség javára. Imádkozzunk, hogy Isten olyan pápát adjon az Egyháznak, aki a legjobban tudja, miként kell felrázni mindenki lelkiismeretét és az erkölcsi és lelki energiákat a mai társadalomban, amelyet ugyan nagy technológiai fejlődés jellemez, de amely hajlamos megfeledkezni Istenről. A mai világ sokat vár az Egyháztól azoknak az alapvető emberi és lelki értékeknek a megőrzése érdekében, amelyek nélkül az emberi együttélés nem lesz jobb, sem nem marad a javak letéteményese a jövő nemzedékek számára. A Boldogságos Szűz Mária, az Egyház Anyja, járjon közben anyai közbenjárásával, hogy a Szentlélek megvilágosítsa a választó bíborosok elméjét, és hogy egyetértsenek egy olyan pápa megválasztásában, akire korunknak szüksége van – zárta homíliáját Giovanni Battista Re bíboros a konklávé megkezdésének a napján.

Kapcsolódó témák:

Vejkey Imre: Imádkozzunk azért, hogy a fehér füst mihamarabb szálljon fel

Erdő Péter: A bíborosok a Szentlélek segítségét kérik a pápaválasztás során

Vezetőkép forrása: Facebook/Vatican News

Forrás:
Vatican News
'Fel a tetejéhez' gomb