Ferenc pápa felhívása: ébresszük fel a világot! – Fernández Artime bíboros homíliája

A kilencnapos gyászidőszak – Novendiales – nyolcadik napján, május 3-án, szombaton délután öt órai kezdettel Ángel Fernández Artime bíboros, a Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai Dikasztériumának eddigi pro-prefektusa mutatta be a Szent Péter bazilikában a Ferenc pápa lelki üdvéért tartott szentmisét – tudósított róla közösségi oldalán a Vatican News.

Mint írták, a spanyol bíboros arra szólította fel a megszentelt élet intézményeinek és az apostoli élet társaságainak a szertartáson jelenlévő tagjait, hogy alakítsák át életprogrammá a feltámadt Jézus első tanúi, az apostolok lelkesedését.

Az ő „ámulatuk”, szemben az „eltévelyedéssel” és a „csüggedéssel”, példává válik azok számára, akiknek ma különösen nagy szükségük van arra, hogy találkozzanak az Úrral. Ennek a példának a követésére hivatott minden megkeresztelt. Ez az új „életprogram” a Ferenc pápa iránti szeretetben és lelkesedésben, és a tanítványoknak a feltámadt Jézus előtti „ámulatában” gyökerezik.

„Minden megkeresztelt, és különösen azok, akik a megszentelt életet választják, arra hivatottak, hogy ma tanúságot tegyenek azoknak, akiknek „nagy szükségük van arra, hogy találkozzanak az Úrral”

– fejtette ki homíliájában Artime bíboros.

Közvetlenül a bűnbánati cselekmény előtt Mary T. Barron nővér, OLA, az Apostolok Miasszonya Missziós Nővérek Kongregációjának legfőbb elöljárója, a Női Szerzetesrendek Legfőbb Elöljárói Nemzetközi Uniójának (Uisg) elnöknője mondott beszédet.

A megszentelt nők nevében szólt Ferenc pápáról, aki „egy alázatos, együttérző, határtalan szeretettel teli pásztor volt, aki arra emlékeztette a világot, hogy a törékenységet nem korlátként, hanem a kegyelem forrásaként fogadhatjuk el. A szerzetesnőkhöz fordulva megismételte a pápa felhívását, hogy szolgálatukban hajoljanak le, mint „ahogy Krisztus is lehajolt, hogy megmossa tanítványai lábát”.

Hálás szavakkal mutatott rá, hogy Ferenc pápa befogadta és értékelte az Istennek szentelt nőket, akiket a szinodális út aktív résztvevőivé tett.

„Ígérjük, hogy folytatjuk küldetésünket, tűzzé válva meggyújtjuk a többi tüzet”

– mondta beszédében Mary T. Barron missziós szerzetesnő, az UISG elnöknője.

Mario Zanotti atya, a Legfőbb Elöljárók Uniójának titkára kifejezte minden vallási intézmény részvétét. Meghatott szavakkal emlékeztetett rá, hogy Ferenc pápa a mély keresztény emberség nagyszerű örökségét hagyta ránk, közel állt híveihez, képes volt mások meghallgatására és időnként erőteljes szavakkal felrázta lelkiismeretünket, rámutatva a „vallásosságba öltözött szokásokra”.

A pápa evangéliumi határozottsággal utalt a Szentírás és a szerzetescsaládok karizmája közötti összefüggésre, a „szegénység” iránti elkötelezettséget, szemben a hatalommal és a gazdagsággal, közös és prófétai jelként jelölte meg.

„A halottakért való imádkozás a szeretet legnagyobb műve”

– kezdte homíliáját Fernández Artime bíboros, idézve Liguori Szent Alfonz szavait, amelyek csatlakoznak az Ars-i plébános, a papok védőszentje, Vianney Szent János Mária szavaihoz, miszerint „a halottakért imádkozni tehát azt jelenti, hogy szeretjük az elhunytakat”. A bíboros emlékeztetett a szerzetesi kongregációk Ferenc pápa iránti szeretetére és állandó elkötelezettségükre, hogy imádkozzanak a pápa szolgálatáért, személyéért, az egyházért és a világért.

A bíboros a szentmisén elhangzott evangéliumi szakaszból kiindulva, amelyben a feltámadt Úr a Tibériás tavánál újból megjelenik a tanítványoknak, Szent Atanáz szavait idézte fel, aki szerint a feltámadt Krisztus jelenléte „folyamatos ünneppé” teszi az életet. És éppen ez az átalakító fény teszi képessé a tanítványokat arra, hogy félelem nélkül nézzenek szembe a börtönnel, a fenyegetésekkel, az újabb üldöztetésekkel.

Ferenc pápa ugyanehhez a szakaszhoz fűzve gondolatait egyik katekézisében feltette a kérdést: „honnan merítettek erőt az első tanítványok a tanúságtételükhöz?” Nyilvánvaló, hogy egyedül csak a Feltámadt Úr jelenléte és a Szentlélek működése magyarázhatja ezt a tényt. Hitük a halott és feltámadt Krisztus olyan erőteljes és személyes megtapasztalásán alapult, hogy ezáltal nem féltek semmitől és senkitől. Ma is, mint tegnap, a mai nemzedék férfiainak és nőinek is nagy szükségük van arra, hogy találkozzanak az Úrral és üdvösségének felszabadító üzenetével

– hangsúlyozta Artime bíboros.

Ezután emlékeztetett Szent II. János Pál pápa szavaira, amelyeket 2000-ben, a megszentelt élet jubileuma alkalmából mondott: a megszentelt élet választása „prófétai jelenlétté válik az egész keresztény nép számára”. Választásukat gyakran nehéz körülmények között élik meg, de fenntartás nélkül szolgálják Krisztus nevében a szegényeket, a peremre szorultakat, az utolsókat.

Artime bíboros szerint minden megkeresztelt arra kapott meghívást, hogy tanúságot tegyen az Úrról és radikálisan megélje Isten elsőbbségét. Ez a küldetés különösen fontos akkor, amikor Isten hiányát tapasztaljuk, vagy túl könnyen elfelejtjük központi szerepét – mint ahogy ezt napjainkban a világ számos részén tapasztaljuk – mutatott rá Artime bíboros hozzátéve, hogy „vállalhatjuk és magunkévá tehetjük Szent Benedek apát programját, amelyet a „semmit se helyezzünk Krisztus szeretete elé” jelmondatban foglalunk össze”.

A bíboros emlékeztetett a megszentelt élet egy másik, XVI. Benedek pápa által felvázolt vonására is: „olyan őrszemek, akik érzékelik és hirdetik a történelmünkben már jelen lévő új életet”. A megszentelt férfiak és nők váljanak az evangélium hiteles és világító jelévé, ne alkalmazkodjanak a kor mentalitásához, hanem szüntelenül újítsák meg elkötelezettségüket.

Az Úr az evangéliumban is jelenvalóvá tette magát. Amikor minden elveszettnek látszott, találkozik tanítványaival, akik örömmel telve ismerik fel őt, mint az „Urat”. Ebben a kifejezésben felismerjük a húsvéti hit örömmel és csodálkozással teli lelkesedését, amely éles ellentétben áll a tanítványok lelkében addig uralkodó eltévelyedéssel, csüggedéssel, a tehetetlenség érzésével.

Csak a feltámadt Jézus jelenléte változtat meg mindent: a sötétséget legyőzi a világosság, a fáradtság és az elhagyatottság érzését új lendület és annak a bizonyossága váltja fel, hogy Ő, az Úr, velünk van. Ami az Úr első és kiváltságos tanúival történt, az mindannyiunk életprogramjává válhat és kell válnia – szögezte le Artime bíboros.

Homíliája végén a spanyol bíboros ismét Ferenc pápát idézte, aki a megszentelt élet évében arra hívja a híveket, hogy „ébresszék fel a világot”, tiszta szívvel és lélekkel, amely képes felismerni napjaink nőit és férfiait – különösen a legszegényebbeket, az utolsókat, a leselejtezetteket, mert „bennük van az Úr”.

Szentbeszédét a Szűzanyához intézett fohásszal zárta:

„Mária, az Egyház Anyja adja meg mindannyiunknak azt a kegyelmet, hogy ma legyünk missziós tanítványok, legyünk Fiának tanúi az ő egyházában, amely a Szentlélek vezetésével reménységben él, mert a Feltámadott Úr velünk van az idők végezetéig”.

Kapcsolódó témák:

Claudio Gugerotti: Ferenc pápa a sokféleség szeretetére tanított

Erdő Péter: Az új pápának és az egyháznak drámai időszakban kell küldetését teljesítenie

Vezetőkép forrása: Facebook/Vatican News