Vargha Tamás honvédelmi miniszterhelyettes: A „vas” az mindig „vas” marad, semmit sem ér az ember nélkül

„Hanyagság, felelőtlenség, és egy rosszul megfogalmazott katonai doktrína” – Vargha Tamás honvédelmi miniszterhelyettes szerint elsősorban ezek a tényezők okozták azt, hogy a 2002 és 2010 közötti kormányok a „elherdálták a Magyar Honvédség eszközeit és képességeit”. Az államtitkár szerint „a 2010-ben felálló kormánynak a csőd széléről kellett visszarángatni az országot”, csak ezután indulhatott el a honvédség azóta is tartó fejlesztése, amelynek elengedhetetlen része a hivatásos és a tartalékos állomány növelése, hiszen „a »vas« az mindig »vas« marad, semmit sem ér az ember nélkül”.

– Beszéljünk előbb az emberekről, és csak utána a technikáról. Sikerült-e embert találni a vasra? Van-e elég katonánk, akár a hivatalos állományban, akár a tartalékosok között?

– Örülök ennek a megközelítésnek, mert valóban, nagyon sokan azt gondolják, hogy a haderőfejlesztés csupán a mindenféle vasak – ahogy ezt a katonai szlengben is használják –, a high-tech digitális platformok, fegyverrendszerek, egymással összefüggő, kommunikálni képes eszközök beszerzése. Pedig az egész semmit nem ér az ember nélkül!

A „vas” az mindig „vas” marad, és aki ezeket használni tudja – ne adja Isten, hogy használni kelljen a fegyvereket! – , de aki használni tudja, az mégis az ember, a felkészült, kiképzett, motivált, elkötelezett, hazáját szerető katona, aki arra esküszik föl, hogy a hazáját az élete árán is megvédelmezi. Ez a legnagyobb dolog, amit ember tehet, hogy a saját életét feláldozza a hazáért.

Ez nemcsak egy mondat az esküből, hanem ez a legfontosabb mondat, a legfontosabb áldozat. Büszkék lehetünk arra mindannyian, nemcsak itt, a Honvédelmi Minisztériumban, hanem minden magyar ember büszke lehet arra, hogy igenis van ember a vasra, mert mindegyik toborzási kampányunk hihetetlenül sikeres volt az utóbbi években. Az Embert a vasra! kampány hivatásos, szerződéses katonákat toboroz pont azokra az eszközökre, amelyek a haderőfejlesztés legfontosabb elemei, a Lynx páncélozott szállítójárművekre és a PzH 2000-es tüzérségi eszközökre.

Másik nagy büszkeségünk a tartalékos kampány, amely júniusban kezdődött, a Szeretem, megvédem! mottóval. A területvédelmi elvek alapján működő, a hivatásos és szerződéses katonákat kiegészítő és segítő rendszerről van szó. Mindenki Magyarország azon részén, abban a vármegyében, ahol él, ahol ismeri a falvakat, városokat, utcákat, tehát azt a területet, amelyet a leginkább a magáénak érez, ott végzi a feladatait. Már 4500 fölött jár azoknak a magyar embereknek – fiataloknak és idősebbeknek, férfiaknak és nőknek – a száma, akik erre a területvédelmi tartalékos szolgálatra jelentkeztek. Ezt a tanulmányaik folytatása, civil munkájuk, életük mellett végzik, a szabadidejükből és természetesen részben a munkaidejükből áldoznak arra időt, hogy ők katonák legyenek, merthogy ez kiképzéssel, szolgálattal jár. Ezt igyekszünk természetesen úgy honorálni, hogy ez vonzó legyen.

Emlékszem, 2010-ben nagy esőzések voltak, sok vízzel kellett küzdenünk. A miniszterelnök úr megkérdezte a honvédelmi minisztert, hogy hány tartalékos áll rendelkezésre. A miniszter úr mondta, hogy 17. Tizenhétezer, az nagyszerű! – reagált a miniszerelnök. Nem, 17 fő – mondta a miniszter. Tehát 17 tartalékos volt 2010-ben. Néha fontos, hogy visszanézzünk a korábbi évekre: 2002 és 2010 között történtek azok a dolgok, melyeknek eredményeképpen lényegében nem voltak tartalékosok.

– Hogy lehetett csak 17 tartalékos katona? A történelmi folyamatok hozták úgy, hogy nem kellett a mindenkori magyar állam vezetésének katona, vagy egyfajta hanyagság történt?

– Szerintem hanyagság, felelőtlenség, és egy rosszul megfogalmazott katonai doktrína. 1999-ben csatlakoztunk a NATO-hoz. Ez még az első Orbán-kormány ideje alatt volt. 2002-ben jött a kormányváltás. Jött egy új kormány, jött egy új honvédelmi miniszter, és azt gondolták – akkor, ez volt az új elképzelés –, hogy tagjai vagyunk a NATO-nak, ahol érvényesül a „mindenki egyért, egy mindenkiért elv”, tehát ha a NATO tagjai közül egy országot megtámadnak, akkor mindenki hadviselő félnek tekinti magát, és megvédi azt az egy országot, bármelyik tagállamról is legyen szó. De ezt nem lehet úgy értelmezni, hogy mivel tagjai vagyunk ennek a szövetségnek, ha baj van, akkor jön a szövetség, és megvéd úgy, hogy nekünk közben nincs semmink… Ez egy téves elképzelés. A NATO-nak nincs önálló hadserege. A NATO-erők, ha vannak ilyenek, azok a tagországok által felajánlott erők összessége.

Azt gondolták 2002 és 2010 között, hogy csak olyan képességek kellenek a Magyar Honvédségnek, amiket a missziókban használni, alkalmazni tud. Az iraki, az afganisztáni misszióban például. Távoli országokba vasak nem nagyon kellettek, hiszen azt az amerikaiak rendelkezésre bocsátották.

Azt mondták az akkori kormányok, hogy akkor nincs is szükség ezekre, és elherdálták a Magyar Honvédség eszközeit és képességeit. 2010-re szinte semmi nem maradt. Nem volt tüzérképesség, elherdálták a harckocsikat.

Eközben a 2010-ben felálló kormánynak csőd széléről kellett visszarángatni az országot. Természetesen ebben az időben rendkívül alacsony volt a GDP arányában mért honvédelmi költségvetés. Van ez a bűvös 2 százalék, amit a NATO országoknak teljesíteni kell: a mindenkori GDP 2 százaléka. Ez akkor nem volt meg, nem ez volt az elsődleges feladat, mert volt más gond, baj, fizetnivaló. Végül 2015-ben kezdődött meg a gondolkodás, és akkor készültek el az első tervek a haderőfejlesztésről. Elkezdődött a haderőfejlesztés, ami soha nem fog véget érni, mindig előre kell lépni, és előre kell menni. Ugyanakkor arra is emlékszem 2012-2014-ből, hogy a NATO-ban a védelmi miniszteri tanácskozásokon elismerést vívtunk ki már azzal is, hogy azt az 1 százalékot szinten tudtuk tartani. Ugyanis minden ország csökkentette a védelmi költségvetését. Azt gondolták, hogy eljött egy aranykor, amikor nem kell sokat költeni a védelemre.

– Visszatérve a katonákra. Mi az, amit a magyar kormány ajánlani tud azoknak, akik katonák lesznek, akár jövedelem, akár társadalmi megbecsültség tekintetében?

– Sokat kellett és kell még azon dolgoznunk, hogy erősítsük a katonák megbecsültségét az emberek szemében, A Magyar Néphadseregnek – én abban voltam sorkatona – 1990 előttről öröklötten nem volt nagy megbecsültsége. ’90 után pedig hiába lett Magyar Honvédség, ezt egyik pillanatról a másikra nem lehetett megváltoztatni. Jómagam hosszú évekig, 1991-től 2003-ig angol nyelvet tanítottam a székesfehérvári, illetve az oda települt alakulatok katonáinak, így kerültem igazán közel a honvédelemhez. Gyuricza Béla tábornok úr hívott, mert látta, hogy a szovjet érának vége, és megyünk a NATO felé, az orosztudás helyett angoltudásra van szükség. Nagyon szerettem ezt a munkát. Tanítottam a katonákat angolul, ők tanítottak engem „katonaiul”, merthogy katonai szaknyelvet kellett nekik tanítanom. Természetesen saját magamat is képezni kellett, hogy a szaknyelvben és ebben a szakmában eligazodjam. Közelről láttam, hogy sokáig mindig egyre kisebb és kisebb lett a honvédség.

Emiatt most sokat kell dolgoznunk azért, hogy amikor végre már vannak katonáink, ráadásul jól képzett katonáink, vannak jól összekovácsolt egységeink és eszközeink is, akkor megkapják azt a megbecsültséget a katonáink, amit megérdemelnek.

A honvédelem ügyét nem szabad úgy megközelíteni, hogy nem teszünk semmit, ha nincs háború. Ez nagyon rossz megközelítés. Arra fel kell készülni! Ez a felkészülés pedig egész embert, rengeteg odaadást kíván. Igyekszünk olyan lehetőségeket megmutatni, előrevetíteni a katonáknak, hogy vonzó legyen számukra ez a pálya; mind a hivatásos, mind a szerződéses, mind pedig a területvédelmi tartalékos szolgálat. A területvédelmi tartalékos kampány sikere visszahat a szerződéses, a hivatásos állományra is, mert a tartalékosok egy része szerződéses szeretne lenni.

– Zajlik a kadétképzés is. Azt gondolom, hogy a fiatalokat, a tizenéveseket akkor lehet megnyerni a honvédelem ügyének, ha van bennünk szeretet a hazájuk iránt.

– Igen, a kadétok a 18 év alatti fiatalok. Nagyon-nagyon sok iskolában csatlakoznak ehhez a diákok, Székesfehérváron, az én városomban is. El fogunk oda érni, hogy minden iskolában, minden diáknak lesz lehetősége a honvédelem tantárgyat tanulni, ami elméleti és természetesen gyakorlati részből áll. Ha végiggondoljuk, azáltal, hogy a területvédelmi tartalékosnak jelentkezettek belelátnak ebbe a világba, és esetleg később hivatásos katonákká válnak, akkor beláthatjuk, hogy a honvédelem tantárgy tanulása is előmozdíthatja azt, hogy egyre többen legyenek kadétok, a több kadétból pedig több katonánk lehet. Nyilván nemcsak ez a cél, hanem az, hogy legyen mindenki felkészült, ismerje meg a honvédelmet, az ebben rejlő érdekes kihívásokat.

– Ha már említette Székesfehérvárt, amely város országgyűlési képviselője: most jött létre az Összhaderőnemi Műveleti Parancsnokság a városban. Mi ennek a célja?

– A Magyar Honvédségnek a harcászati szintről kellett elmozdulnia a hadműveleti szintre. A különböző laktanyákban állomásozó, de egymással sokszor kapcsolatban nem lévő egységek, dandárok, ezredek ereje összeadódva érvényesül igazán. Az egységeket összeszervezve lehet eljutni a hadműveleti szintre, amelynek kell lennie egy irányítójának, ez az Összhaderőnemi Műveleti Parancsnokság. Azt hiszem, mondhatom a fehérváriak nevében, hogy büszkék vagyunk a katonáinkra, büszkék vagyunk arra, hogy ennek a parancsnokságnak Székesfehérvárra került a központja.

– Hogyan folytatódhatnak a haderőfejlesztések, melyek azok a képességek, amelyeket fejleszteni kell a közeljövőben?

– Az első lépcső a képességek visszaállítása volt. Vissza kellett állítani azokat, amelyeket elkótyavetyéltek, megszüntettek a szocialista kormányok idején. A megmaradt képességeket pedig modernizálni kell, mert a régi, szovjet fegyverek mellett elment a világ, noha azt nem mondhatjuk rájuk, hogy mind rosszak voltak. Ma már a 40-50 éves fegyverek természetesen elavultak, de még szolgálnak Mi-17-es helikopterek, a Mi-24-es harci helikopterek. Fenn lehet tartani ezeknek az eszközöknek a bevethetőségét, de természetesen már új helikoptereink is vannak, Airbus helikopterek, a 145-ösök és a 225-ösök, új harckocsik vannak, a Leopard harckocsik, a tüzérképességet visszaállítottuk a PzH 2000-es eszközökkel. A NATO-ban, a világ legnagyobb védelmi szövetségében a lehető legmodernebb eszközökkel védik katonáink Magyarország biztonságát.
A hadseregek állandóan fejlesztenek. Abból látjuk, amikor a fejlesztések átszivárognak a civil életbe, mint például a GPS. A hadsereg mindig előrébb jár, ezért rettenetesen drága és rengeteg pénzt igénylő dolog a haderőfejlesztés. A jövőben, ahogy halljuk és látjuk, a drónok nagyon fontos szerepet fognak játszani nemcsak a harcban és a harcmezőn, hanem a mindennapi életben is. Vidéken járva már most látni, van, aki egy helyben állva, akár csak a telefonját a kezében tartva, képes többhektárnyi területet végignézni, és látja, hogy mennyi megművelendő területe van, hol esett esetleg vadkár, hol jó a termés. Percek alatt felméri, mi van a birtokon.

Az orosz-ukrán háború tapasztalatai is feldolgozandók. Reméljük, hogy most már tényleg mielőbb béke lesz, és vége lesz az öldöklésnek. Nagyon sok ember halt meg feleslegesen. A békét már korábban is meg lehetett volna kötni. Voltak már nagyon közel a békekötéshez, csak a nagyhatalmi érdekek mást diktáltak.

Ennek a háborúnak a tapasztalatait, azt hiszem, még nagyon sokáig fogják elemezni, és az nyilván a fejlődést és a fejlesztést előrébb fogja vinni. Ebben a háborúban 21. századi, szinte még kipróbálatlan, éppen kitalált fegyverekkel az első világháborúra hasonlító állóháborút vívtak, vívnak. Az első pár hónap után megállt a front, és azóta zajlik a tüzérségi pusztítás, szétlőnek mindent, rengeteg akna van. Elképesztő munkát jelent majd helyre állítani ott az életet, és visszatérni a normális kerékvágásba. A világpolitikát tekintve, Trump elnök megérkeztével végre pozitív fordulatra nyílt esély. Trump elnök víziója a jövőről az a vízió, ami a mi víziónk: ne legyen ellenőrizetlen migráció, ne legyen háború, legyen normális, békés élet.

Vezetőkép: Vargha Tamás honvédelmi miniszterhelyettes, Székesfehérvár országgyűlési képviselője. Fotó: Vasárnap.hu/Varga Ilona