Simicskó István: A szabadságot nagyon könnyen el lehet veszíteni, és nagyon nehéz visszaszerezni

A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján a KDNP frakcióvezetője, Simicskó István a Váci utca 54. szám előtt koszorúzott, ahonnan 1947. február 25-én a szovjet hatóságok elhurcolták Kovács Bélát, a Kisgazdapárt főtitkárát.

Ezzel kapcsolatban a politikus beszédében felidézte:

a szovjetek ezzel a második világháború utáni magyar demokrácia születését akadályozták meg, ezt követően épült ki a Rákosi-diktatúra, amelynek uralma alatt egymillió magyar ember ellen indult ügyészségi eljárás.

A megemlékezés végén Simicskó István és Latorcai Csaba, a KDNP ügyvezető alelnöke, valamint az ünnepség résztvevői megkoszorúzták Kovács Béla emléktábláját.

Egy szebb jövő szovjet eltiprásának szimbóluma

Simicskó István portálunk érdeklődésére a helyszínválasztásról szólva kiemelte,

azért jöttünk éppen ide, Kovács Béla háza elé megemlékezni, mert az elhurcolása egy olyan pillanat volt a magyar történelemben, amely azt bizonyítja: pillanatok alatt változhat a világ.

Mint kifejtette, a második világháború borzalmait megszenvedő magyar társadalom nagy reményekkel látott neki az ország újjászervezéséhez, ezt azonban a kommunisták a megszálló szovjet csapatok segítségével megakadályozták.

Kovács Béla elhurcolás lényegében a szebb, demokratikus jövőbe vetett hit, társadalmi szádékok erőszakos letörésének szimbóluma

– fogalmazott.

Könnyű elveszteni a szabadságot

Simicskó István ugyanakkor arról is beszélt, két nagyon fontos tapasztalatot is levonhatunk a kommunizmus és a kommunizmus áldozatainak történetéből. Elsőként is, de ez ugyanúgy igaz a Kárpát-medence magyarsága egészének történetére:

a szabadságot nagyon könnyen el lehet veszíteni, és nagyon nehéz visszaszerezni.

A frakcióvezető megjegyezte, ha csak körbenézünk, a mai napig azt tapasztaljuk, hogy a magyar embereket külföldről akarják befolyásolni mindenféle fedőakciókkal, álcivil szervezetekkel.

A befolyásolási övezetek sajnos továbbra is működnek

-hangsúlyozta, kifejtve, a szomszédos Szerbiában kívülről szervezett tüntetések zajlanak, hasonlóképpen Szlovákiában, ahol szintén tervezett tiltakozások folynak. A gyanúsan hasonló történések kapcsán a frakcióvezető kiemelte, nemhiába fogalmazta meg XVI. Benedek nagyon bölcsen,

realisztikus módon legyetek felkészülve arra, hogy a gonosz mindig támadni fog. Kívülről és belülről egyaránt.

Egy hit nélküli társadalmat csak erőszakkal lehet egybentartani

Simicskó István ugyanakkor arról is beszélt, a másik fontos történelmi tanulság, hogy

a hit nélküli társadalmaknak nincsen jövője.

Mint kiemelte, Sztálinnak ötéves terve volt arra, hogyan tegye ateistává a Szovjetuniót, kiirtva az ortodox hitet. A valóság mégis azt mutatja, hogy

csak erőszakkal lehet fenntartani egy ilyen diktatúrát, de azt is csak ideig-óráig.

A kereszténydemokrácia az igazi válasz

Megjegyezte, a XIX. század második felétől keresik a vadkapitalizmus ellenszerét, amelyet sokan a Marx-Engels-féle ideológiában találtak meg, amely az osztályharc győzelmét és a kommunizmus beköszöntét vizionálta. Ezekből az elképzelésekből mind sötét, erőszakos diktatúrák lettek. Volt ugyanakkor egy másik válasz is arra, hogyan lehet fölkarolni a kizsákmányoltakat, a kiszolgáltatottakat, a munkásokat, a nőket, a védteleneket: ezek voltak azok a keresztényszociális mozgalmak, amelyeket Konrad Adenauer vagy Ludwig Erhard politikai szinten is képviselt. Simicskó István úgy összegzett,

lényegében az látszik, a felebaráti szeretetre, a humanizmusra alapuló kereszténydemokráciának, az Istenben hívő társadalmaknak van jövője.

Vezetőkép: Simicskó István/Facebook