Istennel kislányom, Istennel!
„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.” Zsoltárok könyve 50:15
Amikor gyermekkoromban kisebb-nagyobb megpróbáltatások előtt álltam, egy dolgozat megírása, vagy egy orvosi vizsgálat várt rám, anyám általában bölcsen és könnyedén csak ennyit mondott:
„Istennel kislányom, Istennel!”
Ez röviden annyit jelentett, hogy Isten nélkül ne tegyek egy lépést sem. Aztán ki tudja hányszor kérdezte meg tőlem például egy utazás előtt, hogy imádkoztam-e? Én gyakran vallottam be, hogy bizony elfelejtettem Istenhez szólni. Anyám nem értette, egy hosszú út előtt hogyan felejthetek el imádkozni.
Aztán felnőttem, és ugyanezt mondogatom a gyermekeimnek, de minap a börtönben, a női fogvatartottaknak is ezt tanácsoltam.
„…mert Istennél semmi sem lehetetlen.” Lukács 1:37
Elmeséltem a csoport tagjainak: anyám úgy tudott imádkozni, hogy imáival „hegyeket mozgatott meg”. Ez most hihetetlenül hangzik, de így történt. Ha úgy éreztem, az én imám már nem elég, akkor kértem anyámat, imádkozzon értem. Anyám már az Úrhoz költözött, de még mindig csengenek a szavai a fülemben: „Istennel kislányom, Istennel!” Ez volt az én szuper erőm!
Valamelyik nap az egyik televíziós csatornán azt hallottam: „Bármit hozzon az élet, stresszes helyzet esetén szedjen magnéziumot!” Azon gondolkoztam, ha csupán egy magnézium tablettával megoldhatnánk minden problémánkat, milyen könnyű lenne az életünk! De nem így van!
„Mindenre van erőm a Krisztusban…” Filippibeliek 4:13
Egy lelkész barátom minap azt mesélte, hogy ő még nem találkozott olyan haldoklóval, aki halála előtt nem tért volna meg. Azon már fiatal leányként is elgondolkoztam, ha haláluk előtt általában megtérnek az emberek, akkor miért nem hittek Istenben korábban?
Nehéz erre válaszolni. Szent Ágoston azt mondta, Isten nyugtalan szívet adott nekünk. Az isteni kegyelem mindig jelen van az életünkben, ezért a halál előtti pillanatokban megérinti a haldokló szívét. Ám ez nem jelenti azt, hogy Isten ne akarta volna már korábban is magához vonzani a haldoklót, de talán az eltávozó szíve csak a halál kapujában válik igazán nyitottá.
Lehet, hogy valaki egyszerűen nem ismeri Istent, vagy nem érti az Ő szeretetét, és ezért nem tér meg. Vannak, akik tudatosan elutasítják Őt, mert úgy érzik, követése a szabadságuk korlátozását jelentené. Sokan úgy gondolják, hogy „még van időm”, és a megtérést későbbre halasztják. Isten türelmes, és mindenki számára megadja a lehetőséget a megtérésre – akár az utolsó pillanatban is.
El kell fogadnunk, hogy földi létünk elmúlik.
Talán azt gondoljuk, magunk irányíthatjuk az életünket. Olyan sok minden tart bennünket fogva: például a munkánk szeretete, a tulajdonunk megszerzésének kényszere, az alkohol, a gyógyszer, a vágy, mindaz, ami rövid ideig ad boldogságot. De végül mindent itt hagyunk halálunk pillanatában!
Egyszer egy kamasz fiú azt kérdezte tőlem: miért jó Istennel élni? Tudtam, nagyon kis időm van a válaszra, ezért tömören kell fogalmaznom, és a válasz meghatározó lehet a fiatal számára. Ezért így feleltem: „Mert Istennel értelmet nyer az élet!” Rám nézett és azt válaszolta, hogy mindez igaz lehet.
Ma nem remélhetek többet, csak azt, hogy akkori kételkedése bizonyossággá vált.
Kereskedő Emőke teológus
Baptista Egyházi Szociális Módszertani Központ
Vezetőkép forrása: Freepik
